A Tesco Titkok Árpa Attila elõszavával jelent meg, ismerjük ugye a sztorit, ami hatalmas siker volt és sokáig szóbeszéd tárgyát képezte itthon. Azt hiszem, hogy ez a könyv is erre a sorsra fog jutni. Az író nem adta a nevét a könyvhöz, csak egy rejtélyes G.M. monogramot, ami nagy valószínûséggel álnév. Nem is csoda, ha tényleg igazak a leírtak, akkor szerintem a fickó már rég nem élne, ha az igazi nevét adja a könyvhöz. A Tesco Titkok nem egy hosszú darab, egy délután alatt el lehet olvasni. Szerzõjének valószínûsíthetõen a legelsõ firkálmánya, annak minden bájával és hátrányával. Sokszor csapong a gondolatmenet, de sokszor olyat és úgy is leír, amit a tanult és hivatásos írók nem írnának. A cél nem a tényfeltárás volt, hanem inkább egy volt dolgozó bosszúja, talán a lehetõ legelegánsabb módszerrel.

A könyv gerincét a srác Tescos karrierje és a hozzájuk kapcsolódó tematikus sztorik képezik. A szerzõ elmeséli, hogyan lopták szanaszéjjel az áruházat a dolgozók, milyen kálváriákon ment keresztül a legszutykosabb munkáktól kezdve a hõn áhított pozícióig. Néhol frenetikusan szórakoztatóak a történetek, néhol pedig már már megdöbbentõen arcátlanok. A balhék, a lopások, a biztonsági rendszer kijátszása, a dolgozók éhbér kiegészítése a számtech osztály megcsapolásával, az idegbeteg fõnökök, a ledolgoztatott szünetek, a ki nem fizetett túlórák, balhé, balhé hátán (ismerõs? ismerõs.) Mind, mind tipikusan a magyar mentalitás és leleményesség tükrözõdik bennük, néhol már rejtõi magasságokban járnak az élet szülte történetek. Ahogy a szerzõ mondja sokszor: „Így megy ez nálunk. ”. Igen, sajnos így megy ez, a könyv ékes példája annak, hogy még mindig.. És pont, ennél tovább nem megyek, mert az már – egyeseknek akár – politizálás is lehetne. Nem célom ilyen téren elterelni a gondolatokat.

A könyv jó, roppant szórakoztató és könnyû olvasmány, egy igazi „egy délutános” ponyva, amit bár megvásárlásra nem ajánlok, de ha valakinél látjátok, akkor kérjétek kölcsön vagy menjetek könyvtárba (ide egyébként is érdemes néha:), mert ajánlott elolvasni.

A végén ismét megjegyezném, csak óvatosan, nem elhinni mindent, amit olvasunk! Benne van a pakliban, hogy tényleg szóról szóra igaz és akkor többet még a Tesco közelébe sem megyek. De mi van, ha ez is tele van ferdítésekkel? Vagy? Mondhatnánk azt is, hogy bármely multiról lehetne ilyen vagy még ilyenebb könyvet olvasni, írni, találni, sõt a kisebb vállalkozások és a maszekok sem kivételek. Az is lehet, hogy egy konkurens multi íratott egy könyvet a Tesco lejáratására. Ingoványos területre tévedünk, ha nagyon bele akarnánk mászni az összeesküvés elméletekbe, maradjunk inkább szigorúan a könyv szintjén.

Mert az ezektõl függetlenül egy nagyszerû keresztmetszet a hazai állapotokról, a munkaerõpiacunkról és kicsiny(es) társadalmunkról. Igazi értéke talán csak harminc-negyven év múlva lesz, amikor majd nevetve nézünk vissza és azt monduk:"jajj, hát ilyen is volt akkoriban?!", bár így lenne!

Addig is csak fenntartásokkal tessék olvasgatni a Tesco gazdaságos könyvet!