Ha már a múltkor rúdtáncosokkal kezdtem, most is azzal teszem. Igaz, ez csak legó, de hátha van itt valaki, aki a tömpe lábakra izgul. Vagy a világító szemű orkra. Továbbra is a témánál maradva, azoknak, akik inkább emberek láttán kapnak szívritmuszavart, Dan Le Sac vs. Scroobius Pip brit hip hop duó The Beat That My Heart Skipped-jét ajánlom sok szeretettel. Ha ez a név eddig nem mondott semmit, akkor a Thou Shalt Always Killt is nézzétek meg, mert jóság, sőtmitöbb, olvassátok el, hogy oizys mit írt az albumról.

Úgy tűnik stabil része a rovatnak a "Damage küldte twitteren" bekezdés. Elsején a felettébb szimpatikus california-punkot játszó, Astroninja nevű formáció The Bukkake Udon Songjával lepett meg, minek következtében 2009 nálam műbránerekkel rakétázó mechával, zöldet spriccelő űrlényekkel, démon-szállta Chuck Norrissal és elrabolt, lobogó mellű anime csajokkal indult. Remélem így is fog folytatódni.



Tentacle Grape. Hagyok kis időt, hogy feldolgozzátok. Ez egy ital, amit kifejezetten a képregényfüggő, játékőrült otakuknak fejlesztettek ki. Amellett, hogy már a neve miatt fügővé válnék, szőlős-bubis, és koffein is van benne. Nomeg egy csápoktól félő loli az üvegen (ahogy a bevezetőben láttátok). Csodálatos. Sajna lemaradtunk róla, de ha ötödike előtt rendeltünk volna egy pakkot, hasonló ábrájú óvszert kaptunk volna ajándékba.

Kicsit sok ma a japános hír, de mi mást tehetnék, olyan zseniális dolgokat találnak ki, amikről be kell számolnom. A legutóbbi, amin teljesen leakadtam, ez a csodálatos játék. Egy pillanatra a Játék Határok Nélkül ugrott be róla, ám az a hatalmas különbség, hogy míg a Játék Határok Nélkül fő szponzorának hála mindenki nyakig Adidasba volt bújtatva, a japán műsorban a csajok bikiniben villognak. A feladat pedig, hogy a perverz, idősödő, síkosítóval lelocsolt fószerünk átkússzon harminc bikinis, nagyon helyes, szintén síkosítóval lelocsolt csajon. Ezt nevezem minőségi időtöltésnek, folyton tévéznék, ha ilyen műsorok lennének nálunk is.



Mostanában reneszánszukat élik a B kategóriás filmek, amiket szerintem csak azért gyártanak, hogy másnaposan legyen mit nézni. Ezen belül is van egy alkategória, ahol különös, ámde örömteli dömping van: a zombis filmek. Mert hát mikkel is tudna az ember egy szörnyű reggelen jobban együttérezni, mint zombikkal?! És, ha ezt az alapvető rokonszenvet még rövid szoknyákkal, vérrel és durrogtatással is megtoldják, az már súrolja a tökéletességet. A három film, amire várni kell: Dead Snow, Zombie Cheerleading Camp, Crank 2 (ízelítőkért katt a nevükre, de csak ha elmúltál 18, vagy anyu megengedte). Az elsőnél náci zombikat hentelnek, miközben több-kevesebb sikerrel próbálják a tökönharapást elkerülni. A másodiknál zombivá vált cheerleader csajokra nyálcsorgathatunk. A harmadiknál meg így nyíltan nincs kimondva, hogy Jason Statham zombit játszik, de szerintem, ha valakit összekaparnak egy helikopterből kiugrás, és aszfalton szétfröccsenés után, majd valami akkumlátort raknak a szíve helyére, amit magasfeszültségre harapással kell feltölteni... nos, én ezt már simán a zombi kategóriába sorolom. A film pedig eszményinek tűnik: rengeteg alulöltözött hölgyemény, sok durrogtatás, és a teljes szövegkönyv annyiból áll, hogy "fuck".



Gadget területen két vécécsésze alakú cuccon akadt meg a szemem. Az egyik tényleg egy vécécsésze, azoknak, akiket nem hagy nyugodni, hogy egy kiadós ürítés után mennyivel lettek könnyebbek. Nem kell mást tenned, csak figyelni a kis kijelzőt, felírni az eredményeket, és dicsekedni vele a haverok előtt. A másik pedig egy nyakhallgató. Mert vannak olyanok, akik nem szeretik, ha a fejhallgató elrontja a sérót, de mégis valami menőbbre van szükségük, mint egy kis fülhallgató. Ennek a cuccnak az anyja egy ghetto blaster, az apja pedig egy predator, és arra tervezték, hogy a nyakadba aggasd, és jöjjön belőle a zene, hogy te, és feltételezhetően a közvetlen környezeted is örülhessen a roppant jó zenei ízlésednek.

Mindeközben folyik az Independent Game Festival, ahova egészen elképesztő játékokat is neveztek, mint például a PixelJunk Eden, a Machinarium névre hallgató, meglehetősen steampunk beütésű kalandjáték, az űrhajós lövöldözős Retro/Grade, vagy a kedvencem, a FEIST, ahol egy kondenzcsíkot húzó szőrmókkal kell a fura orrú mumusokhoz dobozokat vágni.



Ennyi volt mostanra, legközelebb újra két hét múlva, öngyilkosos játékokkal.