Szombat délelõtt esett. Nem szemerkélt, nem zuhogott, hanem kitartóan, szünet nélkül esett. Az ég szürke volt egészen a horizontig, az emberek esernyõiket markolva mogorván siettek a tócsákat kerülgetve. A Kerepesiben sár, hatalmas tócsák és alattomos nyirkos hideg fogadott bennünket.

Nion - és barátnõje - mosolygott, nevetett, vigyorgott, bohóckodott, ökörködött és játszott, ellenpontozva az idõjárás okozta lehangoltságot. A hidegre fittyet hányva, ha kellett zoknit eláztatva pózoltak az oszlopsor tövében, vagy épp tartották az esernyõt az ereszrõl csöpögõ víz ellen.

Nõiességüket próbálgató, a maguk módján gondtalan és kedves kamaszok. Az egyik pillanatban pajkos kamaszlány, a következõben a végzet asszonya. A képeken Nion, a blogon pedig hamarosan még néhány kép, ahol már Viki is látható lesz.