Star Wolves 2

Szokásos tök üres doboz, egyetlen tartalma a CD (vagy DVD?), de az legalább nem papírtokba csomagolt utánnyomott vacak. Telepítés után már rá is vethetjük magunkat az egérre, hogy kettőt bökve orrán elindítsuk az űr farkasait. Az intro felejthető, de legalább megtudjuk az egyedi és frappáns háttértörténetet, miszerint egy rettentő háború után majdhogynem béke honol a galaxisban, de azért mégsem. Setét ügyek, villongások az emberiségen belül, no meg ott vannak a kommunikációra képtelen, de agresszív idegenek - lehet azért mérgesek, mert nem tudnak velünk beszélni?

A játék kezdetén hozzánk vágnak egy kis szuper vadászt meg egy nagyobb cirkálót, mert mi ugye (háborús) hősök vagyunk és a haver régről emlékszik még ránk, legénységnek meg megkapjuk a két hölgyet a borítóról - no meg persze a cimbora se akar kimaradni a buliból, ő is velünk jön. A világvégi csillagrendszerből kiindulva mindenféle küldetések folyamán, vagy csak úgy evezgetve a világűr kapuin át behajózhatunk egy egész nagy világot. Tudunk különböző csoportoknak, személyeknek dolgozni valamint kereskedhetünk is, fejleszthetjük a főhajót, a kis vadászokat meg csereberélhetjük is. Elvileg felbérelhetünk zsoldosokat, bár én nem láttam nyomukat se, miután szerződést kötöttünk. El ne felejtsem még megemlíteni, hogy a karaktereket is fejleszthetjük benne, a sajátunkat az elején még specializálnunk is kell, hogy ágyúzni, rakétázni, (űr)csónakázni vagy szerelni tudjon-e inkább.

A 2006-os játék grafikája átlagos, a hátterek szépek, az egységek maguk viszont nem túl csodásak, ráadásul a csaták teljességgel követhetetlenek, mintha egy megvadult szúnyograj tagjait látnánk torzsalkodni. A hangok felejthetőek, a zenék olyannyire háttérben maradnak, hogy fel se tűnik, hogy szól-e vagy sem. Irányítani nem nehéz, hamar át lehet látni a kezelőfelületet, de aki nem szeret próbálkozni, annak van gyakorló rész is. Egyszerű játék, nem is annyira nehéz, bár ha a főhajónkra koncentrál az ellen, akkor akár be is tölthetjük a legutóbbi mentést. Aki játszott pl. a Nexussal, annak ez a játék visszalépés, de a majdnem ezer forintot megérte.

------------------------------------

A.I.M.2. - Clan Wars

Ez a tok tartalmazott egy elég vastag kézikönyvet, meg is lepődtem rendesen, gondoltam biztos le akarnak kenyerezni. Elindítva a játékot egy szép menüből válaszhatjuk a kezdést, gyakorlást, miegyebet, ami ilyenkor lenni szokott. Rábökve az új játékra egy elég hosszú és viszonylag szép animáció után - melyből semmit nem tudunk meg, azon kívül, hogy a növények gonosz lények egytől-egyig - újabb menüablak fogad, némi előtörténeti szövegeléssel körítve. Ebből megtudjuk, hogy mi valamiféle mesterséges intelligenciák vagyunk, akik sajnálatos módon mindent elfelejtettek, még a nevükre se biztos, hogy emlékeznek. Beültetnek minket egy általunk választott gépbe, ami lehet harcos, kereskedő vagy felderítő antigravitációs-sugárhajtány. Értelemszerűen módosulnak géptesteink tulajdonságai foglalkozásunkhoz mérten.

Miután pályát választottunk bekerülünk a gyakorló részbe, ahol megkapjuk első sokkunkat. Én legalábbis személy szerint heves szívdobogást kaptam, annyira csodálatosan ronda volt a látvány. Elviekben 2006 környékén készült ez a játék is, de a grafikája... nem is tudom, a Mechwarrior 4 Mercenaries-hoz hasonlíthanám, pedig az 2002-ben készült. Akárki, akármit mond, olyan randa a látvány, hogy erőt kellett vennem magamon, ne lépjek ki azonnal. Mindenesetre hősiesen végigverekedtem magam a kiképzésen, és máris nekivágtam a kalandozásnak, vagyis inkább céltalan repkedésnek. Valami küldetést kellett volna csinálnom, de nem vitt rá a lélek, gondoltam szétnézek, hátha van érdekesség a tájban. Miután öt percig csak jöttem-mentem, megunva a dolgot rálőttem egy másik közlekedőre, aki természetesen pillanatok alatt rommá lyuggatta fémtestemet. Még egy kísérlet után, megadtam magam a kísértésnek, és kiléptem a játékból.

Évekkel elmaradt külsőség mellett nem túl érdekes tartalom, megfűszerezve némi irányíthatatlan csatározással és béna hangokkal. Ez minden, amit elmondhatok, bár még kiemelhetem a szinkronszínészek remek munkáját, melyben tökéletesen hozták az unott, érzelemmentes gépi értelem beszédstílusát. Egy százast sem ér a játék, az árát semmiképp sem érte meg.