A játék elődei a sorozatban a Shogun ~ (sógunhentelés), a Medieval ~ (középkori európai hentelés), a Rome ~ (ókori európai hentelés), és a Medieval 2 Total War (középkori európai hentelés 2). Alapvetően két részre osztható a játék, az alap egy körökre osztott stratégia, melyben a tartományokat irányítjuk, építünk, termelünk, kereskedünk, szövetséget kötünk vagy azokat elbukjuk, a másik fele pedig egy taktikai harc-szimulátor, ahol közvetlenül az egységeket uszítjuk egymásra. Ez a kettősség végigkíséri az összes részt, az Empire sem kivétel, a sorozaton végigfutó, fokozatosan végrehajtott kisebb-nagyobb változtatásokról lehetne vitázni, hogy jók-e vagy sem, de nem sok értelme lenne - ízlések és pofonok.



A Birodalom – Totális Háború kezdetén választhatunk egy történelmi kampány (az amerikai forradalom) és a szabadfolyású csatározás-fejlődés között, melyben a következő nemzetek közül választhatunk: angolok, franciák, spanyolok, hollandok, osztrákok, poroszok, svédek, oroszok, törökök és indiaiak (Maratha Császárság). Az amerikai forradalomban több részen keresztül küldetéseket kell teljesítenünk, melynek végén függetlenekké válunk, bármely hihetetlen is. A nagy kampányon belül több célt választhatunk, kevés, több és még több régiót kell elfoglalnunk 1799-ig vagy nekünk kell rendelkeznünk a legtöbb presztízsponttal ugyanebben az évben. Ez a presztízspontszámítás valamiféle civilizációpontszám, függően területeink mennyiségétől, minőségétől, az általános jóléttől, haderőnk nagyságától, satöbbi.

Amennyiben kiválasztottuk leendő birodalmunkat, a térképre kerülünk, ahol míg egy tanácsadó elregéli nekünk mik a lehetőségeink, mire figyeljünk, addig végigsiklik a kamera a területeink felett, majd megkapjuk az irányítást. Az építkezés alapvetően ugyanaz maradt, csak több részre osztották, először nehezen átlátható, de gyorsan rá lehet érezni a logikájára. Ami lényeges, hogy pl. sok minden kikerült a városból, és kis falvakként ücsörögnek a tartomány pontjain. A kis községek lehetnek kikötők (halász, kereskedő, hadi), erőforrások melyekkel növeljük a régió bevételeit és kereskedhetünk (pl. szőrme, vas, fa, stb.), valamint városkák különböző orientációval (tudomány, egyház, szórakozás, iparos). Ezeket a falvakat az arra járó seregek ki is foszthatják, rongálhatják, így gondolnunk kell ezeknek a védelmére is, szerencsére a seregeknek már nagyobb a zónájuk, amit védenek, így nem annyira nehéz. Természetesen ezeknek a kis falvaknak-városkáknak is több szintjük van, csak hogy tudjuk mire költeni kevéske pénzünk.



Ami teljesen új, az a technológiai fejlődés, nem egetverően nagy a „tech-tree”, de legalább van. Alapvetően három (négy) részre osztható, hadi (szárazföldi és tengeri), technikai és szociális fejlesztésekre. Az elsőben vannak pl. a különböző alakzatok, bajonett-formák, ágyúfejlesztések, valamit külön a tengerhez kötődő találmányok – jobb kormányzás, nagyobb sebesség, gyorsabb lövés. A technika fejlődését az iskolák fejlesztésével és építésével, illetve „úriemberek” padba ültetésével gyorsíthatjuk fel.

Ezek az urak valójában az ügynökök egy típusát alkotják, a tudományos élet felpezsdítésén kívül még alkalmasak a párbajozásra más urak ellen, illetve az Egységes Tanulmányi Rendszer áldásos hatását élvezve más nemzetek iskoláit is látogathatják, ahonnan új technológiát lophatnak nekünk. Vannak még korhely férfiak, akik kémkednek, gyújtogatnak és adott esetben ölnek is a kedvünkért, valamint prédikáló papok, akik irgalmatlanul lassan, de beleverik az emberek fejébe az általunk kívánt vallás nézeteit. A régi verziókban egész seregeket is képezhettünk ügynökökből, ebben a részben viszont „teremnek” a megfelelő házakban. Fejlett épület fejlett és gyakori ügynökáldással kecsegtet minket.



A kereskedés annyiban változott, hogy nem kell kereskedőkkel rohangálnunk, csak beleköpünk a tenyerünkbe, kezet rázunk valamelyik ország vezetőjével, és már megy is a biznisz. Amire figyelnünk kell, hogy a kereskedelmi útvonalakat előszeretettel vonják blokád alá ellenségeink illetve a Szabadúszó Önkényes Kereskedők Szakszervezete (kalózok). Dél-Amerika partjainál, Afrika keleti és nyugati oldalán, valamint Indiától keletre-délre lévő szigeteknél emellett vannak még kereskedelmi pozíciók, amikbe megfelelő hajóval leparkolva szintén növelhetjük kincstárunk tartalmát.

A diplomácia nem sokat változott, lehet csereberélni, követelni, fenyegetni, ajándékozni, amitől boldogabbak lesznek. Érdekes, hogy ha tartományt adok nekik, kegyesen elfogadják, majd ugyanúgy utálnak minket, mint előtte. Amúgy is mindenki egyre jobban utálni fog, ha Európában csatározunk, pl. érdekes volt, hogy amikor a svédekkel már befoglaltam fél Kelet- és Észak-Európát, az Ottomán Birodalom imádott (de szövetséget persze nem akart kötni), mindenki más utált, még a szövetségeseim is. Ugyanúgy vannak értelmetlennek tűnő hadüzenetek is, mint amikor az egy tartományból álló, elmaradt Dagesztán hadat üzent a több, mint huszonöt tartománnyal rendelkező Svéd Királyságnak.

Új dolog még, hogy államformánként változó módon, de cserélgethetjük miniszereinket, némi bónuszokat szerezve az adott területekre, mint pl. pénzügy, hadsereg, igazságszolgáltatás, és a többi. Az adókat egész birodalmunkban egységesen szedik - természetesen a mi óhajaink szerint - megkülönböztetés csak az alja nép és a felsőbb kasztok között van.



Szárazföldi egységeink alapvetően három kategóriába sorolhatóak – gyalogság, lovasság, tüzérség - sajnos nagy az átfedés a különböző nációk között, számomra nem elég változatos a felhozatal, hiába no, már akkor elkezdődött az az átkos globalizáció. Ami lényeges különbség az elődökhöz képest, hogy egyes épületekbe be lehet telepedni, másrészt a kerítések, kisebb falak fedezékként funkcionálnak. Maga a csihi-puhi gyorsan zajlik, figyelnünk kell - bár nem okoz rettentő meglepetéseket - de a gép reagál, alkalmazkodik, próbálkozik. Kis gyakorlás, tapasztalatszerzés után itt is nyugodtan állíthatjuk nagyon nehéz fokozatra a csatát.

Nem úgy a tengeri csata, ahol számomra érthetetlen módon számolja a sérüléseket, amit én laza győzelemnek gondolnék csúfos vereség lesz és fordítva, ahol tengermélyi moszatbámulást várnék ott napsütéses győzelem következik. Néha. Szóval ezt még gyakorolni kell, de azonnal beugrott a régi szép Pirates!-es időszak, a hangulat ugyanaz. Viszont ha azt mondom, a szárazföldi egységek között nagy az átfedés, akkor az itt ragozhatatlan méreteket ölt, egész konkrétan egy-két kivételtől eltekintve minden hajó ugyanaz, akármelyik nemzet tengerészetét is nézzük.

A grafika igencsak szép és aprólékos, ez az aprólékosság a kezelhetőség javára is megy néha, egyes jelzések zavaróan kicsik. Viszont csodásak a füstök, lövések, robbanások, a környezet, a szuronyok csillogása a lemenő nap fényében, de amire láthatóan nagy hangsúlyt fektettek, az a tengeri ütközet. Ráközelítve a hajókra, szinte érezni a matrózok verejtékének bűzével keveredő sós levegő szagát, lelki szemeink előtt látjuk a savanyított káposzta hordója mellett elsurranó patkányt, aztán megrázza a hajót az ágyúk dördülése, szemünkkel követjük, ahogy a golyók átszakítják az ellenséges hajó testét, deszkákat, embereket és lövegeket ragadván magukkal. A szárazföldi csata nem annyira kidolgozott, láthatóan kevésbé foglalkoztak vele, a kampánytérkép pedig szép-szép, nem is kell ennél kidolgozottabb tán, csak valahogy, valami lehetne jobb.



A hangok, a beszéd és az effektet jók, passzolnak az eseményekhez, főleg csatában jó hallgatni a kardcsattogást, patadobogást, ágyúk dörejét, haldoklók sikolyát (ez utóbbi azért sajna nincs). Kissé hibás az 5.1 hanghatás, néha rosszul pozícionálja a hang helyét és erejét, szóval óvatosan állítsuk a hangerőt. A zene viszont elég unalmas, a kampánytérképen sokszor csak csend van, vagy külön „keresni” kell a muzsikát. A csatákban jobb a helyzet, nyilván csatazenét könnyebb írni, mint jó, hangulatos háttérzenét. Nem tudom ki írta a Rome-TW zenéjét (és lusta vagyok utánanézni), de az az a része a sorozatnak, ahol szerintem nagyon jó zenék szóltak a háttérben.

Újítottak az irányításon, de meghagyták a lehetőséget a klasszikus, illetve egyedi funkcióbillentyűk használatára is. Nem jelenteném ki egyértelműen, hogy jó a kezelés, példának okáért hol gyorsbillentyű a „shift+7”, ami régen mondjuk szimplán egy „f” volt? Megmaradtak azok a hibák is, amik régen is bosszantottak már, mint amikor pause közben duplakattintással elvileg futásra ösztökélem az egységet, de újra elindítva az idő folyamát csak léha gyaloglásra hajlandók, valamint kedvencem a tüzérség buzgósága, akik - ha nem figyelünk – cafatokra lövik az ellenséggel együtt a saját katonáinkat is.

Élmény szempontjából hozza az eddigi részek szintjét, hosszú napokat vehet el életünkből, ami számomra mégis csökkenti az élvezetet, az két ok. Az egyik, hogy kevés, számomra zömmel unalmas nemzettel lehet lenni, ráadásul nagyon hasonlítanak egymásra a seregek (mint már mondottam vala), a másik, hogy ez a korszak nem a szívem csücske, nem érdekelt annyira soha, leszámítva természetesen a Pirates! kalózos életvitelét. Az amerikai szabadságharcnál is a számomra izgalmas részen – a korai telepes időszak – nagyon hamar túllépnek, utána már nem mozgat annyira a dolog. Nyilván akinek a XVIII. század a legszebb időszak, annak csodálatos ez a környezet, nekem nem, de így is amikor csak tehetem játszom vele, mert jó.



Agyunkat tornáztatni nem tudom mennyivel kell többet, mint elődeinél, a csatában biztos jobban oda kell figyelni, mint az MTW1-2-ben vagy akár a Rome – TW-ben. Nem árt a kereskedés és a diplomácia számára is kicsit nagyobb szeletet kihasítani agyunk szabad kapacitásából, de nem fogunk megőrülni a rettentő gondolkodásban. Érdemes előre tervezni, fejben nyilvántartani, hogy melyik területünket mire akarjuk használni, valamint figyelembe venni, hogy bizony a gép pofátlanul le fog csapni a magányosan sétálgató-hajózgató egységeinkre és előszeretettel fogja felgyújtani a határt, blokád alá vonni a kereskedelmi útvonalakat.

Összességében jó kis játék, lehetne jobb is, vannak benne hibák, olyanok, amik programozási hibák, olyanok is, amik nekem nem tetszenek. Az előbbieket remélhetőleg a patch-ek begyógyítják - nincsen sok és kritikussal nem találkoztam még (hacsak az nem számít annak, hogy nem feltétlen működik az alt+tab) – az utóbbiakról meg nem tehetnek, az az én személyes hülyeségem. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a hasonló játékokat, hogy próbálja ki, legalább némi csatározás erejéig, aztán ha nem tetszik el lehet menni ebből az országból le lehet törölni. Elvileg egy update során majd az egész játékot több játékos módban játszhatóvá teszik, nem csak csatában apríthatjuk majd a komákat, mint eddig.

A játék befejezése ugyanolyan fantasztikus, mint az előző részeké, nem értem miért, lehet úgy gondolják a készítők, hogy a játék a fontos, és nem a győzelem.

Szerintem a(z)

• grafika: 4 (a térkép 4, a tengeri csata 5, bugokkal együtt a szárazföldi is csak 4)
• hang: 3 (hiába jók a hanghatások, ha a zene „nem jön át”)
• irányítás: 4 (nem az igazi, ugyanazok a hibák kísérik végig a sorozatot)
• élmény: 5 (akárhogy is nyavajgok, mégiscsak játszom vele)
• agytorna: 4 (kell is az agyunk, meg nem is)

Összesen: 4/5

hivatalos oldal: http://www.totalwar.com/