Az AssassinX tehát egy 2005-ös 24 Hour RPG-verseny keretében született M. Jason Parent tollából, akirõl rövid keresés után annyit tudtam meg, hogy több hagyományos szerepjáték-kiadvány létrejötténél bábáskodott fõleg hagyományos fantasy-D20 és steampunk-vonalon, továbbá családos ember és hálás a feleségének, amiért békén hagyta írás közben, a gyerekeinek pedig azért, mert készséggel elhiszik róla, hogy nem olyan vérivó õrült, amilyeneket fenti mûve protagonistáinak választott. Ilyen egy jó apa.


A jó minimalista szerepjáték pedig áramvonalas, a tartalom tökéletesen egybevág a megcélzott stílussal, és kis terjedelemben is lehetõségek garmadáját nyújtja. Az AssassinX az idõnkénti kiszólások ellenére komolyan veszi tárgyát, a Violence vagy a FATAL ízlésrombolásaitól eltérõen állítólag tényleg a gyilkolás rögvalóságával szembesít. Néhány tulajdonságból álló gyilkost gyártunk, ha minden jól megy, kinyírjuk vele a célpontot egy marék XP-ért, majd kezdjük elölrõl némileg romosabb lelkivilággal, bár ez ebben a szakmában éppen elõnyünkre is válhat. Ennyi az egész? Talán belemagyarázás, talán nem, de a szikár rendszer résein átnézve, az üres helyeket kitöltve igenis jelentéssel ruházhatjuk fel a fentieket, ha van hozzá minimális hajlandóságunk, és kinek ne lenne, aki egyszer is beleképzelte magát a korai Alain Delon vagy a még koraibb Clint Eastwood bõrébe, esetleg egy szép citromsárga edzõkezeslábasba?

A tulajdonságok 1-20 közt mozognak, 4d4-el dobjuk ki õket vagy oszthatunk 60 pontból. Az alapvonások, úgymint Hidegvér (Cool), Éhség (Hunger), Izom (Beef), Ügyesség (Finesse), Haverkodás (Fellowship) és Figyelem (Eyes) furcsamód másodlagosak. Élet-halál helyzetekben az ezekbõl különféle kombinációkban átlagolt fõ tulajdonságok döntõk, ezek a Gyorsaság (Quickness), Célzás (Target, lövöldözés egylövetû fegyverekkel), Eresztés (Rip, sorozatlövés), Szaggatás (Splatter, közelharc), Kiakasztás (magyarul ijesztés, Freak), Lopakodás (Sneak) és Lazaság (Ease, társas tevékenységek). Mint látható, képzettségek nincsenek, elvileg minden helyzetet a fentiekkel fedünk le igen egyszerûen: 2d10 + tulajdonság 20 fölé esetleg kicsi módosítókkal, oszt jónapot. Különlegesebb madár az Éhség: mivel a karakterek mind õrültek és többé-kevésbé gyilkosság-addiktok, ez szabja meg, mennyire bírják a következõ belezésig, közelharcban és a mondén világ ijesztgetésénél nyilván hasznos, máshol nem annyira. Felszerelés, fegyverek és hasonlók nincsenek, illetve sikeres küldetések után a megbízó kedveskedhet pár +1-es cuccal, egyébként a játék lelkivilágára jellemzõ, hogy tök mindegy, puszta kézzel vagy éppen láncfûrésszel daraboljuk fel az ügyfelet, közelharcban ez mit sem számít, ha viszont vesszük a fáradságot, hogy belógjunk magánterületére és személyiségét kiismerve lenyúljunk valamit otthoni tárgyaiból, azzal a sokk (mármint hogy a célpont egy habzó szájú õrült kezében látja viszont kedvenc golfütõjét, aki éppen darabokra készül verni vele a fejét) miatt bónuszokkal ütünk. A rendszer nagyobbik részét tulajdonképpen a kaland-, azaz küldetésgenerátor tölti ki, ahol az áldozat családi állapotától, nemétõl, társadalmi státuszától a biztonsági rendszereiig kidobálhatunk mindent (értelemszerûen a vagyon sok mindenre kihat), és azt is, a megbízó, vagyis általában egy titkos kormányszervezet vagy földalatti pszichó-osztag mennyire tisztán vagy éppen vérpacsmagosan akarja a melót végrehajtatni. A mechanikus gyilkolászások sora persze bevallottan kissé unalmas lenne, ezért ajánlott némi (sok) háttérsztorit kiötleni hozzá személycserékkel, kettõs azonosságokkal, csapdákkal, elszabadult õrültekkel, titkos gyilokszektákkal és a mûfaj más szépségeivel. Érdekes, hogy az elsõ látásra elég repetitív öldöklés-szekvenciákhoz hosszú távú karakterfejlesztési módozatokat is mellékelt a szerzõ, ily módon hallgatólagosan támogatva a minimum közepes távú, kampányszerû játékot, hiszen a mû bizonyos oldalai, pl. a vérbeli (haha) szerepjátékosi körökben oly népszerû angstos lélekleépülés csak így domborodik ki igazán. Mondhatnám, egy próbát megér, ám az említettek miatt legalább kétszer illik, ha valaki komolyan belekezdene. Pénzbe nem kerül, aki letölti a RPGNow ingyenvirsli-szekciójából, annak legfeljebb az inkább mûvészi, mint jó és olvasható külalakkal kell megküzdenie.