A boardgamegeek.com köré szervezõdött rajongói közösség számos print & play, vagyis ingyen hozzáférhetõ, kinyomtatható és helybõl játszható táblás játékkal ajándékozta meg a mûvelt világot, közéjük tartozik a GTTC!!! is. Scott McChesney 2006-os mûve helyenként kissé sajátos angolsággal, ám tömören tekinti át a szabályokat, hogy kb. 20 perc olvasás vagy pár perces szabálymagyarázat után bele is vethessük magunkat a darálásba. A felállás roppant egyszerû, mondhatni balladai: a pálya egyik végén indulnak a kommandósok, nem túl messze tõlük a predátor, a hextérkép másik végén pedig a helikopter. Utóbbi nem mozog, az elsõ kettõ viszont nagyon is. A katonák célja, hogy élve eljussanak a kopterig, majd felmászva rá hátuk mögött hagyják a zöld poklot, a predátoré pedig, igen, hogy aktív közremûködésével ebben megakadályozza õket, ideális esetben mind egy szálig lemészárlásukkal.


Aki a fentiek alapján nem túl bonyolult játékmenetre tippel, annak igaza van, ám az egyszerûség itt nem kezdetlegességet jelent. Minden körben a katonák nyitnak, egységesen 4 mezõt lépnek, a rém 6-ot (ezt a sérülések csökkentik), a harc egyszerû d6-dobással folyik egy-két módosítóval - kezdetben a rejtõzködõ szörnyet ugye nehéz kiszúrni, így lõfegyverrel eltalálni is, humánok üres terepen némi elõnyt élveznek és így tovább. A 4 kommandós mind egyéni karakter, összjátékukból, gyáva menekülésükbõl, netalán szemét húzásaikból fordulatos és módfelett szórakoztató minidrámák alakulhatnak ki. A filmben Billy volt a misztikus indián, õ a levegõbõl is kiharapja a veszélyt, ami itt annyit tesz, hogy bekapott sérülés esetén 5-6-nál eltáncol a találat elõl. Dutch, azaz Arnold eleinte leginkább közelharci fegyvererérõl, a nagy fallikus késrõl nevezetes, ám elsõ sérülésének beszívása után (ez elég kockázatos, mert a katonák össz. 2 sebzést bírnak) némi képzavarral élve felköti a rambócsíkot, sárral keni be magát és lándzsákat farag, aminek hatására ugyanolyan álcázást kap a predátor elõtt, mint az a humánokra. A szivarozó, kalapos kemény csávó, Blain nem ér rá vérezni ("ain't got time to bleed"), vagyis sebesülten is teljes sebességgel rohan, míg Mac, a robbantás-szakértõ néger (õ az, aki a filmben a halál torkában is ad magára, és rendszeresen borotválkozik) meg aknákat telepíthet a rettenet útjába. Utóbbi 2 versenyzõ területre ható (splash damage) fegyverrel rendelkezik, többcsövû géppuskával, ill. gránáttal, ezek ellen a rém álcaszerkója hatástalan. A legsúlyosabb játékos természetesen maga a Ragadozó, akinek egymaga kell lenyomnia az okvetlenkedõ humánokat, ebben plazmavetõje, álcája, 5-ös életereje, gyógykészüléke (tudjátok, amikor az alkarját nyomogatja high-tech pittyegésekkel, körönként d6-2 lyukat forraszthat be magán, ha elég messze van üldözõitõl), valamint közelharcban brutális belezési képességei vannak segítségére. Persze nagy a kísértés, hogy egyenest lerohanjuk mondjuk a sunyi niggert, mielõtt teleaknázná nekünk egész privát vadászterületünket, ám ne feledjük, ennek könnyen kicsi a rakás lehet a vége, és mit sem ér az összes alien technika, ha minden irányból habzó szájú helyiek ugranak nekünk kihegyezett karókkal és nagy bökõkkel...


Tehát akad lopakodás és taktikázás bõven. A végjátékban nagy szerepe lesz a pálya utolsó harmadán található pataknak, ha ugyanis ezen átmegy, a predátor vizes lesz, és álcázó készülékének megszûnik a hatása (újabb bizonyíték arra, hogy egy szál törülközõ igenis életet menthet). A kikészült idegzetû kommandósok végül, ha eljutnak a 6 evakuáló mezõ egyikébe, mozgásfázisukban 2 és 6 közt gurítva felmászhatnak a helikopterbe, onnantól pedig páholyból nézhetik társaik haláltusáját. Elsõ tesztjátékunk eredménye az lett, hogy a faji egyenlõség jegyében egyedül Billy menekült meg, Blain és a szörny a gép alatt végezték ki egymást egy-egy kölcsönösen halálos csapással, és természetesen tényleg a néger halt meg elõször. Aki kedvet kapott, innen mindent letölthet hozzá, alapozásként ajánlott megtekinteni a film jól sikerült musical-változatát és a "Hogyan kellett volna végzõdnie"-sorozat idevágó epizódját, bár az ottani megoldás itt nem játszik.

(Az illusztrációk a boardgamegeekrõl valók, ahonnan ilyen fasza ólomfigurákat sajna nem lehet letölteni, a legalsó kép meg azt mutatja, milyen, ha fekete-fehérben nyomtatunk, a játék amúgy színes.)