A CAA kiadója az Atlas Games, szerzõje Jeff Tidball, akinek munkásságáról e mûvet kivéve semmi továbbit nem tudok. Az AG-rõl annyit, hogy ez a kicsi, ám hû rajongótáborral bíró független kiadó viszi a jó 10 éve magyarul is megjelent Ars Magica legújabb kiadását, az Unknown Armies hihetetlenül menõ és pózer okkult világvége-szerepjátékát vagy az Over The Edge narrativista agymenését, amit nyugodtan nevezhetünk Meztelen Ebéd RPG-nek is. A CAA ’98-ban jött ki, a boardgamegeek.com értõ közönsége elsõ látásra a sok „Risk-plus” kiadvány egyikének sorolta be. Közelebbrõl nézve ez nem is jár messze az igazságtól: a Rizikó egyszerû és szerintem meglehetõsen agyatlan sima területfoglaló sémájára építették rá a Mítosz sok félelmetes és még több röhögtetõre átfazonírozott elemét. Sátánimádó, pontosabban kimondhatatlan kuttogány-hívõ szektát játszunk, egyiket a sok – kék, zöld, lila, stb. – közül, célunk pedig az, hogy a többieket megelõzve szedjük össze a szcenárióban adott gyõzelmi pontmennyiséget. Pontokat küldetések teljesítésével kapunk, ezeket eseménykártyákból húzzuk kör elején. Mindenki rájuk repülhet, és bár egymásra zuhogásukból gyakran elég kaotikus játékmenet alakul ki, ez remekül passzol a játék lökött, gátlástalan és véres hangulatához. Lehet, hogy egyik körben kitör a hippizmus („Peace and love”), és az kap pontot, aki kibírja támadás nélkül, máskor az Égõáldozat („Burnt offerings”) keretében a saját feláldozott egységeinkért jár díjazás, vagy megrendezik a Mítosz 500 versenyt: útnak indul 4 sima szektás fejenként egy sátáni bevásárlókocsival (lángol, egyébként ez az alapjármû), és az gyõz, aki elsõnek ér Chicagóból a nyugati part egy tetszõleges városába, ha jól emlékszem, bár ilyen nálunk még nem fordult elõ. Mármint hogy bárki odaért.

A kör során a játékosok mozognak az egységeikkel, harcolnak (az eredményt sima 2d6-dobás dönti el pár módosítóval), kártyákat játszanak ki, hiszen a pakli nagy része nem eseményekbõl, hanem eltehetõ és oda-vissza bizniszelhetõ lapokból áll, végül a Burjánzás (Proliferation) fázisában szaporodnak, pontosabban új szektásokat tesznek le és vérmérséklettõl függõen spórolnak, esetleg elverik a rendes bevételt tankra, nagy dudáló kamionra (másik két jármû a bevásárlókocsi mellett, harci bónuszokat adnak, egyébként ugyanúgy kettõt lehet mozogni velük a szokásos 1 helyett), kövekre és botokra, esetleg késekre és pisztolyokra; ennyi a félelmetes arzenál, már ami a sima fegyvereket illeti. A tábla az USA nagyobb városaiból áll, ezek jelentik az elfoglalható területeket, és bár Alaszka és Hawaii kimaradt, van R’lyeh egy lépésre Los Angeles elõtt az óceánban, továbbá Waco is, mert az ottani sajnálatos események egy apokaliptikus világvége-játékból sem maradhatnak ki. Beléphetünk még az Álomföldek pár vidékére is, ami azért jó, mert pár küldetéshez egyszerûen ezeket kell meghódítani, továbbá Celephais központi városából a kultista az ébren járó világ bármely pontjára átálmodhatja magát, magyarul teleportálhat. Természetesen idézhetünk vagy gazdáik lecsapásával megszerezhetünk különféle pacsmagányos és fölöttébb veszedelmes szörnyeket, sõt ha kivételesen semmi katasztrófa nem viszi el addig a kasszát, kellõ takarékoskodás után építhetünk atomreaktort (körönként 1 a 6-ban eséllyel felrobban, de ha már nem a miénk, nem fáj annyira), végül rákapcsolhatjuk a kozmikus sugárágyút, amivel az egész táblán tetszés szerint körönként egyszer lelõhetünk, akit csak akarunk. Kivéve a pápa Õszentségét, mert az õ ájtatossága még ezt is visszaveri, ezzel pedig el is érkeztünk a különleges személyiségekhez. Ezek az állandó játékelemek adott helyrõl indulnak, az elnök pl. Washingtonból, a Járványügyi Hatóság Atlantából, és a szörnyekhez hasonlóan annak engedelmeskednek, aki utolsóként maradva a területen megszerzi az irányításukat. Szerepel a paraguayi nagykövet, aki „igazán mocsok kis szemétláda” lévén automatikusan kinyírja a vele egy helyre lépõ személyiségeket, az elnök, aki egész olcsón mozgósíthatja a Nemzeti Gárdát, az említett járványügyiek (tudnak pestisbombát csinálni, sõt használni is), valamint az éppen az Államokban turnézó Õszentsége. Vajon mire jó? Nos, mivel pacifista, tartózkodási helyét nem lehet megtámadni, ha nem csalódom, és mivel gyújtó hangú prédikációkban támadja az abortusz oly keresztényietlen eljárását, amerre jár, jobban szaporodnak a népek, így az alapszektást valamivel olcsóbban szerezhetjük be burjánzáskor.