A KMFDM története a ’80-as évekbe nyúlik vissza. Az ukrán felmenõkkel büszkélkedõ Konietzko egy német mûvész felkérésére 1984-ben lépett fel elõször Párizsban egy kiállítás megnyitóján – akkor még senki nem sejtette, hogy a zajokból, hangmintákból, fényekbõl álló show-nak lehet bármilyen folytatása, azt pedig fõképp nem, hogy egy máig létezõ zenekar jön létre, mely 16 stúdióalbumot készít, és több országban is tevékenykedik. S mégis így történt. A zenekar karrierje a hamburgi underground zenei közegben kezdõdött, 1986-ban. Itt ismerkedett meg Konietzko a több hangszeren is játszó En Esch-sel, aki új dimenzióba helyezte az addig inkább csak zajokat produkáló formáció zenéjét. Három albumot készítettek Európában, majd ’91-ben az Egyesült Államokba, Chicagóba költöztek. Ekkorra már kialakult egyedi stílusuk, melyben energikus, metálos gitártémákkal vegyítették az erõteljes dobgépeket, az elektronikus effekteket, és mindezt változatos nõi- és férfiénekkel fejelték meg, melyben ska, reggae, rap sõt még disco hatások is felfedezhetõek.

Az 1995-ben kiadott „Nihil”, majd az egy évvel késõbb megjelent „Xtort” repítette a zenekart véglegesen a stílus csúcsára, olyan bandák mellé, mint a Skinny Puppy, a Nine Inch Nails vagy a Ministry. Ehhez persze az is kellett, hogy a leginkább zenei projektként, nem állandó tagsággal mûködõ formáció kiegészüljön az ipari zene mestereivel.

Olyan zenészek fordultak meg a zenekarban, mint William Rieflin dobos és Chris Connenly gitáros, akiket korábban a Ministrybõl ismerhetett meg a közönség. Az alapvetõen mainstream ellenes bandát ekkorra már rendszeresen játssza az MTV is, s az olyan dalokkal, mint a „Power” és a „Dogma” az amerikai alternatív slágerlisták élmezõnyébe is bekerülnek.

A komoly sikerek után 1999-ben mégis feloszlottak, vagyis, amint az utóbb kiderült, néhány évre szüneteltették tevékenységüket, hogy 2002-ben újult erõvel térhessenek vissza. A zenekar szerkezete ugyan megváltozott az újjáalakuláskor, a dobgépeket hús-vér dobossal cserélték fel, igazi rock zenekarrá alakultak, saját arcukat, egyedi stílusukat, jellegzetességeiket azonban egy pillanatra sem veszítették el. Megmaradtak az ipari zörejek, samplerek, megmaradtak a direkt, politikus szövegek és megmaradt az a hihetetlen energia, mely zenéjükbõl árad. Negyedszázad távlatából is frissek, aktuálisak tudtak maradni, talán mert az újonnan érkezõ zenészektõl folyamatosan új impressziókat, új energiákat kaptak. Továbbra is megmaradtak az ipari zörejek, samplerek, megmaradtak a direkt, politikus szövegek és megmaradt az a hihetetlen energia, mely zenéjükbõl árad.

Június 23-án térnek vissza Magyarországra, hogy az A38 közönsége egy korrekt kis energiabombát kapjon tõlük ajándékba!
Belépõ: 5700 HUF