2000-ben, amikor feloszlott a Vágtázó Halottkémek, mi, hajdani megrögzött „véhákások” úgy éreztük, a VHK sose fog újra összeállni. Volt alapja a megérzésünknek, vagy mindig is ott volt a levegőben, hogy egyszer újra lesz VHK?
Én soha nem gondoltam, hogy a VHK-nak vége lehet, de az élet úgy hozta, hogy akaratomon kívül ki kellett lépnem a zenekarból. A zenekar utolsó másfél évében valami már hiányzott. Ami addig működött, az akkor már valamiért nem működött. Az utolsó album megjelenése után másfél éven át nem tudtunk felvenni egy épkézláb számot, mire voltak, akik felvetették, hogy kilépnek a zenekarból, ha ez így megy tovább. Erre kérdezték tőlem, hogy ez esetben mit fogok tenni, mire én hirtelen azt válaszoltam, hogy akkor én is kilépek. Sok mindent megpróbáltam ez alatt a másfél év alatt, hogy visszajöjjön az a VHK, amiben érdemes játszani, de nem sikerült. Na, gondoltam, jól ráijesztek a többiekre azzal, hogy én is kilépek. De ez nem jött be, mert a viszonyok még tovább romlottak és eljött a nap, amikor állnom kellett a szavamat és ki kellett lépnem a zenekarból. Ezután kellett jó pár év, hogy feleszméljek, összeálljon az elképzelés, és létrehozzam a Vágtázó Csodaszarvast. Közben azért rendeződtek a VHK-tagokkal való viszonyok, újraéledt a barátság, megerősödve, és sokat jártunk össze. Beszélgettünk arról is, hogy mi lesz a VHK-val. Közben létrejött a Yava, ahol együtt játszik Fritz (Németh László - gitár) és Mestyán Ádám (basszus). Ráadásul találtak egy kiváló dobost: Szabó Kristófot. Ekkor merült fel, hogy létre lehetne hozni egy olyan zenekart, ami képes arra, hogy a VHK-t felelevenítse. Hiszen így az utolsó sarkalatos pont, a dobos kérdése is megoldódni látszott. Minden tiszteletünk az Ipacs Lacié, de az utóbbi kilenc évben vele nem játszottunk együtt és zenekart munka, illetve próbálás nélkül nem lehet létrehozni. Kristóf pedig ugye már évek óta együtt játszik a Fritzékkel, és alaposan összecsiszolódott velük. Már egy éve együtt próbálunk, és minden várakozásomat felülmúlja, ami a próbákon történik.
A szavaid alátámasztják azt a régi feltevést, hogy a VHK alkotói válság miatt oszlott fel, viszont ennek ellentmond, hogy egyenként mind aktívak maradtatok, neked ott volt a Vágtázó Csodaszarvas, Fritznek a Magura, Ádámnak a Yava, Bolinak (Balatoni Endre – üstdob) a Narco Polo. Tehát volt még azért spiritusz mindenkiben, nem is akármilyen… Együtt akkor miért nem működött?
A fő gond az volt talán, hogy megromlottak a viszonyok. Elromlott a hozzáállás egymáshoz és a zenéhez. Amikor a VHK-ból kiléptem, azt gondoltam, hogy rám szakad az ég. Persze a többieknek se lehetett könnyű. Korábban is voltak nagy feszültségek, de a felbomlást követően ezek még éleződtek. Sose mentünk a szomszédba egy kis villongásért, de ezután aztán volt ám minden. Kellett jó pár év ahhoz, hogy ráébredjünk arra, hogy mi is történt valójában, letisztuljanak az emberi kapcsolatok, a hosszú távú valóságnak megfelelővé váljon a hozzáállásunk. Amikor ez megtörtént, a barátság helyreállt, sőt, sokkal jobb kapcsolatot ápolok a zenekar tagjaival, mint korábban.
Ipacs végül is miért nem csatlakozott?
Nem így alakult. Az életben akadnak nem akármilyen nehézségek is. És nem mindig tudjuk mindet megoldani.
És a többi hajdani tagokkal azért tartjátok a kapcsolatot? Czakóval, Szónusszal, Fidóékkal? Meghívjátok-e őket a koncertre?
Czakóval és Szónusszal nagyon jó a kapcsolatunk, de most nem tervezzük, hogy vendégzenészként színpadra hívjuk őket.
Az első próba akkor úgy történhetett, hogy gondolom a Yava lehívott téged a próbatermébe, aztán leesett a Boli meg a Lujó (Molnár Lajos – gitár) is…
Igen, a Yava próbatermében próbálunk. A Yavában Kristóf is lelkes VHK-s lett, és ekkor újra felmerült, hogy együtt zenéljünk.
Miként zajlanak a próbák?
A lényeg, hogy a tagok között ritka jó a lelki, szellemi és zenei összhang. Ezért aztán várakozáson felül jól zajlanak a próbák, pedig elég magas a léc. Jönnek az új számok, a régiek is sokszor mintha jobban mennének, mint régen, és rengeteget improvizálunk. Keresztül folyik rajtunk a zene, mi pedig lubickolunk ebben a világban, ami most megnyílt előttünk.
Április 25-én lesz az első koncert. Kizárólag régi VHK számokat játszotok majd, vagy lesznek „véhákásított” Csodaszarvas, illetve Yava számok is, mint ahogy a Vágtázó Csodaszarvas koncertjein is elhangzanak „csodaszarvasított” VHK számok?
A koncert címe: VHK-idéző. Erről fog ott szólni minden. Az új számok is.
Nemrég, decemberben az A38-on, amikor a Yava koncerten egy dal erejéig egy színpadon álltál Fritzcel és Ádámmal, a hideg futkosott a hátamon. Fritz vicsorított a hátad mögött, Ádám rohangált fel-alá, mint a régi szép időkben. Volt már erre példa korábban is, vagy most álltatok először együtt színpadon az utóbbi kilenc évben?
Ez volt az első alkalom azóta, hogy egy színpadon álltunk kilenc éve, sőt, ez volt az első alkalom, hogy olyan zenekarral álltam egy színpadon, amelyiknek nem vagyok alapító tagja… Amúgy Boli a Narco Polo zenekara mellett eltöltött pár évet Ausztráliában, ahol szintén zenélgetett, aztán a Narco Poloból állandó tagként kilépett, de most, hogy itthon van, fellép velük. Lujó létrehozott több zenekart is, először a Világfát, aztán még kettőt, végül leállt a zenekarokkal, de a Vágtázó Életerőben nagyon otthon van, és a próbákon sokszor úgy bevadul, hogy csak nézek… Mintha az utóbbi kilenc év alatt felgyülemlett ihlet most törne ki belőle egyszerre.
A Vágtázó Életerő elnevezést Ipacs távolmaradása miatt vettétek fel?
Ennek több oka van. A Vágtázó Halottkémek mint zenekarnév rendkívül jó választás volt 1975-ben és utána, de már régóta úgy éreztem, hogy a Halott-kémek helyett egy élet-erős név még jobb lenne. Ráadásul ez a zenekar már nem ugyanaz a zenekar így, hogy az Ipacs nincs benne.
De hisz a VHK-ban korábban is voltak már tagcserék…
Ez igaz, de nálunk más a helyzet. Annakidején volt egy baráti társaságom, amiben a Czakó Sanyi (az első VHK gitáros) és az Ipacs Laci oszlopos tagoknak számítottak. Ők hoztak létre egy zenekart, amibe engem meghívtak énekelni, és amiből belépésemkor a VHK lett. Ezt sem akartam figyelmen kívül hagyni. A többi zenészt már én hívtam a zenekarba, de engem ők ketten. A Czakó már nagyon régen kiszállt, most az Ipacsot is nélkülözzük, én pedig figyelembe veszem, hogy két ilyen oszlopos, alapító tag nélkül nem biztos, hogy jó lenne, ha továbbvinnénk a nevet. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy mégiscsak eltelt kilenc év, ami alatt sokat változtunk. Ráadásul a VHK maga volt az eredetiség, az Életerőnek is az őserő az életeleme, és ez azt jelenti, hogy ugyanúgy meg kell újuljunk, ahogy a VHK is folyton újjászületett. Az új név ezt a megújulást is jelzi. Nem csak arról fog szólni az este, hogy a régi „slágereket” játsszuk. Ugyanúgy lényeges, hogy ledobunk minden keretet magunkról, ahogy azt a VHK is nemegyszer megtette.
Ezt az egy fellépést tervezitek, vagy turnéztok is?
Egyelőre ezt az egy fellépést tervezzük, de ez legalább kétórás lesz.
Azért reméljük, nem csak egy mézesmadzag lesz ez a koncert, és majd követik újabbak is…
Egyáltalán nem szánjuk mézesmadzagnak, de azért a folytatás sok mindenen múlik, hiszen a koncertnek legalább olyan jól kell sikerülnie, mint a régieknek, márpedig a hajdani fellépéseink elég magasra tették a lécet. Ez már önmagában egy nem akármilyen feladat.
A próbákon születnek új számok? Esetleg gondolkoztok egy új albumon?
Jönnek az őrületes és varázslatos új számok, de új albumon még nem gondolkodtunk.
Milyen pluszokra, illetve látványvilágra számítsunk?
Rituális Színház az nem lesz, de a díszleteket most is Barcsik Géza készíti, mint régen. A plakát is az ő munkája, és a színpadlátványért is ő lesz a felelős.
Milyen előérzeteid vannak?
Ilyen próbák után? Az őrület határán innen beszélek: az élet vadítóan tiszta, elemi ereje csap majd fel, az a világ, ami ha nem létezne, ki kellene találni.