LARRNAKH - Now will you believe?
(2010, Steinklang Industries, Ausztria)

A békéscsabai Larrnakh 2006-ban kezdte meg tevékenységét ebben a formában és ezen a néven, de a zenekart mûködtetõ Sörös Gergõ mögött hosszú, több mint 15 éves zenei pályafutás áll, több, nemzetközileg is sikeres projektben vett részt az idõk folyamán, és ezután érezte úgy, hogy megmutatja, mit tud egyedül, egyéni elképzeléseit formába önti. Különbözõ válogatáslemezeken, közös kiadványokon megjelent dalok után jött ki a bemutatkozó nagylemez, 7 szám 40 percben, az osztrák Steinklang kiadó gondozásában. A korábbi kiadványok harciasabb hozzáállása után egy nyugodtabb, letisztultabb anyag született, zeneileg elsõsorban a magyar "neofolk-hagyomány" (ACTUS, Scivias) hithû folytatása (ez különösen az erõteljes, magyar nyelvû szövegmondásokban érhetõ tetten), de a balladisztikus akusztikus gitárokra és zongorára, klasszikus hangszerekre (hegedû, fúvósok) épülõ tételek csak a zenekar egyik arcát mutatják, kb. a lemezanyag felén vannak jelen (pl. Have my own way, Respectus, Delictum), a másik jellemzõ momentum a hömpölygõ ambientes hangfolyamok, akár csak számintróként, akár önálló dalként, klasszikus horrorfilmekbõl származó hangbevágásokkal, de néha felbukkannak neoclassical jellegû hárfa- és orgonatémák industrial hangminták és dobok társaságában, és a végén még egy zajosabb, már-már power noise-os zúzás is hallható. A lemez anyagát Gergõ nagyrészt teljesen egyedül csinálta, õ játszik minden hangszeren, õ írta és énekli a szövegeket, de néhány dalban közremûködik Gresz Ágnes hegedûn, valamint a Respectus címû számban Rádi Sándor Zsolt, a Scivias vezetõje is vendégszerepel (ez utóbbi szerzemény egyébként egyfajta tiszteletadásnak készült a német Eis&Licht kiadónál megjelent Cavalcare La Tigre címû válogatáslemez 10. évfordulójára, az eredeti tervek szerint több, ezen a válogatáson szereplõ elõadó is közremûködött volna ebben a dalban, de végül úgy hozta a sors, hogy csak a Scivias képviselteti magát - mely zenekar nem mellesleg magasan és egyértelmûen a legjobb tételt adta erre a válogatásra a 15 perces Tauroctonos formájában).
Mint a fentiekbõl is kitûnik, változatos és sokszínû, mégis egységes lemez született, nekem személy szerint a Delictum címû dal tetszik a legjobban (kicsit sajnálom, hogy ennél a számnál az ének túlságosan hátra van keverve, jobban kiemelve még hatásosabb lenne), de összességében egy minden szempontból korrekt és vállalható, szerethetõ anyag a Now will you believe?, mely nyugodt szívvel ajánlható mindenkinek, aki szereti a fenti említett stílusokat, hangulatokat.

WOODLAND CHOIR - Serenity Rise
(2010, Epidemie Records, Csehország)

A biatorbágyi Bakos Attila sem mostanában kezdte a zenélést, mégis igazából csak a tavalyi, Róka Hasa Rádió címû Thy Catafalque-lemez kapcsán figyelt fel rá a "szélesebb közvélemény" (már amennyire lehet ilyesmirõl beszélni ilyen jellegû zenék esetében), ahol nagyszerû énekhangja több számban is hallható. Woodland Choir nevû egyszemélyes zenekarát jó pár évvel ezelõtt, a 2002-ben megjelent For You címû anyagával ismertem meg, és egybõl megfogott nyugodt, kellemes hangulatával, így nagyon kíváncsian vártam az új anyagot, mely idén nyáron jelent meg Serenity Rise címmel a cseh Epidemie Recordsnál. A 9 számos, 42 perces lemez központi hangszere a klasszikus gitár, erre épül minden szerzemény, meg persze Attila kiváló hangjára, melyet sokféleképpen használ, hogy az adott dalra jellemzõ hangulatot a legjobban érzékeltesse. A szövegek angolul íródtak, kiemelt szerep jut a nyugodtságot sugárzó természetnek (ez már a borító és a booklet képeibõl is egyértelmûen átjön), és az ebbõl fakadó kiegyensúlyozott lelkivilágnak. Zeneileg nagyrészt melankolikus, akusztikus pillanatok a meghatározók, melyeket a már említett klasszikus gitáron kívül alt- és szopránfurulyák, valamint billentyûk és természeti hangok bejátszásai színesítenek. A melankolikus szerzemények mellett azért néha felbukkannak lendületesebb dalok is, melyek középkori mulatságok hangulatát vetítik elénk (pl. The Tavern). Mindenekelõtt az olyan, metalból jött akusztikus folkzenekarok kedvelõinek ajánlható ez a nagyszerû lemez, mint pl. az Empyrium vagy a Tenhi (de akár az akusztikus Ulver is megemlíthetõ itt), valamint a középkori folkzenéket szeretõk népes táborának is tökéletes hallgatnivaló, méltó társa a hasonlókban utazó békéscsabai Moon and the Nightspiritnek, reméljük, szintén megkapja a megérdemelt figyelmet és elismerést.

CAWATANA - Advocation for Privileges
(2010, Eis&Licht Verlag, Németország)

A több mint 10 éve mûködõ, szintén békéscsabai Cawatana régen jelentkezett már új anyaggal. A 2003-as bemutatkozó nagylemez, a Struggle for Wisdom (mely a német Eis&Lichtnél jelent meg) után szerepeltek különbözõ válogatáslemezeken, megjelentek közös kiadványok cd-n, mini cd-n és kislemezen, de egy teljesen önálló anyagra eddig várni kellett. Idén viszont megjelent az Advocation for Privileges címû minialbum, szintén a német Eis&Licht kiadónál, 7 vadonatúj számmal, 28 percben. 4 év szünet után születtek meg az új számok, a korábbi kiadványokat jellemzõ kettõsség (akusztikus gitáros neofolk dalok és dobokra-billentyûkre épülõ harcias industrial szerzemények) itt végleg eltûnt, az egész anyag egységes képet sugároz. A lemez vezérmotívuma az egyszerûség (a "Simple is beautiful" mottó jegyében), ez elsõsorban a zenében, a hangszerelésben nyilvánul meg: egyszerû akkordokat játszó akusztikus gitárok, azt lekísérõ basszusgitár, a lehetõ legegyszerûbb dobfelszerelés (csak egy állótam és egy pergõ), "egykezes" billentyûtémák és zongoradallamok. Zeneileg talán az apocalyptic folk/pop vagy a dark/folk/pop leírás a legtalálóbb; egyszerû, lendületes, dallamos szerzemények, semmi felesleges túlvariálás, rögtön bele a közepébe, már-már slágeresnek nevezhetõ (az adott körön belül, persze), táncolható zenei alapok, angol nyelvû szövegekkel, fogós refrénekkel. A lendületes, ritmikus-slágeres darabok mellett hallható egy hagyományosabb, csendesebb neofolk szerzemény is, valamint ennek párjaként egy kicsit talán szokatlanabb, (post-)punkos dark folk szám is.
Egységességében változatos, rövidsége miatt még csak unalmassá sem váló minialbum az Advocation for Privileges, melyen az összes zenét és szöveget jegyzõ Kiss Balázs mellett (és ezen a ponton ér össze a cikkben szereplõ három lemez) a két fentebb említett zenekar vezetõje, Sörös Gergõ és Bakos Attila mûködik közre énekesként.