Clem Leek, alighogy elvégezte az egyetemet, rögtön bele is vetette magát a zenei életbe, és egy csapásra a 2010-es év egyik legizgalmasabb ambient mûvészévé vált. Több kiváló kislemez után egy hozzá hasonlóan fiatal és ígéretes kiadónál, a yorkshire-i Hibernate-nél sikerült megjelentetnie elsõ albumát, a Holly Lane-t, melyet valamennyi fontos zenei orgánum a tavalyi év egyik legjobb ambient munkájának ítélt.



Az ifjú elõadóra érzékeny, a melankóliára jó értelemben nyitott zenei világ jellemzõ. Visszafogott zongoradallamai mintha csak egy rejtélyekkel és varázslattal teli esti mesét kísérnének, hosszan úsztatott, visszhangszerû gitárjátéka pedig úgy öleli körbe ezt a gyermeki világot, mint egy mindentõl megvédõ mágikus takaró. Az igazán lírai darabok a Holly Lane címû nagylemezen kaptak helyet, a Schedios Records elsõ kiadványaként megjelenõ Through The Annular inkább töredékekbõl, rövid szerzeményekbõl épül fel - akárcsak a soron következõ két lemez: a Silver Lines (Anna Rose Carter elõadásában) és a Three Film Score Intakes (Peter Broderick elõadásában).



A három kislemez közül a rangidõs Broderick munkája bizonyul a legerõsebbnek. Nemcsak a többféle hangszer (zongora, hegedû) és az atmoszférikus hangfolyamok (loopok) teszik kimagaslóvá, hanem a visszafogottságában rejlõ igazi erõ és átgondoltság is. Clem Leek és Anna Rose Carter felvételei inkább eszközhasználatukat illetõen minimalisták (egy szál zongorával dolgoznak), de dinamikájukat illetõen meglehetõsen intenzívek. Zongorajátékuk, legyen bár bonyolult kottáktól és nagy fortéktól mentes, folyton mozgásban tartja a zenei világot: hol újra meg újra megkísérli ugyanazokat a szakaszokat, hol variációs megoldásokkal építkezik azonos alapvázra. Ezzel szemben Broderick mintha inkább a holtidõk megszólaltatója lenne. A billentyûk idõnként nála is elidõznek rövid szekvenciák ismétlésén, ám mindezt jelentõs hátszéllel kíséri a mindvégig jelen levõ looptechnika: a variáció így nála egyrészt állandó, másrészt kevésbé hangsúlyos. Meditációs elmélkedésre csábító világa inkább a tudat eggyel mélyebb rétegét célozza meg, míg Leek és Carter tiszta zongoraszólói inkább a felszínen dúló érzelmekre hatnak.



A Schedios Records 200 példányszámra limitált kiadványai pár hét alatt elfogytak a polcokról. A kiadó kiválóságát persze nem is annyira ez, mint inkább a három rövid kislemez egyformán és vitathatatlanul kiváló minõsége bizonyítja.

A Schedios Records hivatalos honlapja itt található.