A nõi trió (Caroline Jago - billentyûk, basszusgitár, gitár, Éilish McCracken - hegedû, Kate Arnold - ének, dulcimer) meggyõzõ képet fest a halottnak hitt angol ethereal színtérrõl, mégiscsak élnek és nemis akárhogyan - ugyan hozzá kell tennem, a lemez igazi erõsségét a sötétebb és mozgalmasabb számokban érzem - az Icarus rohanó ütõseiben (amely mozgalmasságában fej fej mellett vetekszik a Dead Can Dance Cantarajával) vagy a To the Mother of Gods süppedõs õrületében, amely a Les Joyaux de la Princesse és a Blood Axis legjobb közös pillanatait vegyíti. A szõnyegek és a vokálok kihangsúlyozása minden egyéb hangszerelem felett nem túlságosan zavaró, sõt. Meglepõ pontja a lemeznek, hogy nem lehet rá úgy megnyugodni, mint bármely más ethereal zenére, erre figyelni kell. Kinek elõny, kinek hátrány. A lemezen vendégszerepel még a csapat elõzõ vokalistája, Fionna, a Cries of Tammuz-os Paul és a Daemonia Nymphe antikvitásokat felidézõ csapata, az eredmény pedig egy olyan 14 számos borostyánszagú korong, amit neofolk és késõ éjszakai meghitt goth közé szorult alanyok bármikor, bárhol. Megéri.

Halfway between Dead Can Dance and The Machine in the Garden stands the milestone of the band Seventh Harmonic. Two expressions that they can't hide from are neo-classical and ethereal and these really are equally characteristic - greyish, dew-scented and stretchy, like a pleasantly enervated Sunday morning.

The female trio (Caroline Jago - keyboards/programming, bass, guitar, Éilish McCracken - violin, Kate Arnold - vocals, dulcimer) paints a real convincing picture of the UK ethereal scene thought to be real dead and floating - but I have to add that I find the real strength of the album in the more moving and dark tracks - like Icarus with its tumbling percussions (which is a real contestant of Dead Can Dance's Cantara) or To the Mother of Gods and its caressing madness, reminding me of the best moments of Les Joyaux de la Princess and Blood Axis, together. The string/synthpad layers and the vocals are pretty much exaggerated over other elements of the music, but here that's definitely not disturbing, rather the opposite. One surprising point of the music is that you can't get calm on this one like on any other ethereal disc, you've gotta listen to this real close and carefully. Sometimes an advantage, sometimes not. The album Promise of Sacrifice features previous vocalist Fionna, Paul from Cries of Tammuz and the antiquity-ridden Daemonia Nymphe. The result: an amber-scented disc of 14 tracks which is anytime-anywhere between neofolk and late night chillout goth. Really worth listening to.

TRACKLIST :: De Terra Fons Exuritur. Chains. Page of Wands. Pass Within. Promise of Sacrifice. The Third Chamber. Icarus. Butterfly Kiss. Inside the Circle. Immortal Selene. To the Mother of Gods. Parisina. A Ship, Dreaming. The Fourth Chamber.

LINKZ::
Seventh Harmonic