Created from electromagnetic fields in 0 milliseconds;
 
2012.05.31: AZ LD50.HU MÁTÓL READ-ONLY MÚZEUM. KÖSZÖNJÜK MINDENKINEK AZ ELMÚLT 11 ÉVET.



liquid

estee

9th

d4m4g3

LD50 e-könyv. Majd.
 
  •  

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

 

----------------
Ti, LD50 támogatók
 
Felhasználónév
Jelszó
 
MACHINE MUSIC

HARDERGENERATION (NINTH)

PLANETDAMAGE (DAMAGE)

NEGATIVE ART (ZERO)

SOUND OF JAPAN (CASE)

KULTBLOG

BEATS (SAJTOS)

101KLUB

LD50 @ LAST.FM


BLACK-HEAD AGENCY
 
 
 
Mi legyen az LD50 "utód oldal" neve?
DarkDimension
 
(21.3% - 40 szavazat)
LD51
 
(40.1% - 75 szavazat)
LD100
 
(28.3% - 53 szavazat)
Más, írok kommentek közé
 
(10.1% - 19 szavazat)
 
: : : : : :
 
2009. július 1., Szerda 23:42
Watch My Dying - Moebius

Aki valaha is hallotta már a Watch My Dyingot, pontosan tudja, hogy milyen érzés, amikor azért nem tud headbangelni, mert képtelenség követni a tizedmásodpercenként váltakozó ritmikát. Ezúttal kicsit könnyebb dolgunk van ilyen téren, ugyanis jóval érthetõbb lemezt pakolt elénk a lánctalpas matekmetál kategória hazai nagyágyúja.

Satuba sikító kerekek a tovább után.

Június 17-én az After Music clubban (ex-Marco Polo) állt elõször színpadra a WMD az új lemez dalaival, családias hangulatban zúztak le egy bõ órát a pici deszkákon. Jómagam is megjelentem az eseményen, kíváncsi voltam, hogy mi várható a Moebiuson. Elsõ körben kiderült, hogy a koncerteken sohasem fogjuk tökéletesen visszahallani a lemezt, hiszen majdnem minden számban felbukkan egy-egy vendégénekes, amit élõben szinte lehetetlen prezentálni. Gaobr szavaival élve: "Az album egy film, a koncert pedig a színház". Ennek szellemében volt is egy beugrós az Éter címû számban, Bátky Zoltán (Wendigo) személyében. Megjegyzem, hatalmas gratulációt érdemel, hogy próba nélkül is profin teljesített. A koncert bõvelkedett érdekességekben, de a helyszín adottságai miatt nem mertem még véleményt alkotni a konkrét zenérõl, inkább megvártam, míg hazaérek a CD-vel a hónom alatt és az otthoni hangfalakon tesztelem a muzsikát.

“Azt hittem csak rosszul hallok
de azóta is csak a nevemen szólít
mintha igazán ismerne
talán csak találgat, hátha jobb így
a rádióból pattogva suttog
nem értem mit akar, bárhogy figyelek
azt hajtogatja, a hiba biztosan
csak az én készülékemben lehet
abban bízik, észrevettem
most másra van szükség, hogyha
néhány szó még érthetetlen
de lehet, hogy kevés a feszültség”
Az albumon 10 szám (és 42 track) várja a hallgatóságot, számos vendéggel: Áron András (Neck Sprain), Bátky Zoltán (Wendigo), Gabó Ádám (Cadaveres), Lukács Eszter (Innersight), Lukács László (Tankcsapda), Molnár Máté (Road), Oláh Zsolt és Oláh Kálmán (Remorse), Persóczki Gábor (Mangod Inc.), Tóth Gergõ (Blind Myself), Vijaya Gauranga das (Mantra). Egy ilyen neves társaságtól pedig ugye a maximum a minimum.

Ahogy körbe-körbe jártak a számok, egyre jobban érlelõdött bennem valami kellemetlen gondolat, ami csak nem hagyott nyugodni. A túl sok kiállás, lírai rész, direkt dallam és tiszta vokál miatt óhatatlanul is arra a következtetésre jutottam, hogy a Watch My Dying erõsen visszavett a lendületbõl. A Moebiusban nincs meg az a végtelenül beteg, zsigeri düh, ami az elõzõ albumokat egyértelmûen fémjelezte. Nincs meg az a brutalitás, ami miatt bármikor szívesen elõveszek egy Klausztrofóniát, vagy egy Húsmágnest. A szövegekben nehezen találok olyan megfogalmazásokat, amik elsõre agyonvágnak (mint mondjuk egy Ohmnál, vagy egy Túladagolt Idõnél), túl könnyû elsiklani a mondanivaló fölött. A Fényérzékeny még tökéletesen keverte az emészthetõ slágereket (Fényérzékeny, Ohm, Háttal Álmodó) a vérbõ henteléssel, de a Moebiuson a mérleg nyelve egyértelmûen a hallgathatóság felé billent, ez pedig egyátalán nem tesz jót egy olyan együttesnek, aki már letett az asztalra egy Eredeti Testforma, Nicht vor dem Kind, Carbon, Ohm, vagy épp Nyers Hát színvonalú zsenialitást. Hangsúlyozom, a dallamokkal egyátalán semmi probléma sincs, hiszen a WMD igazi ereje pont abban van, hogy mesterien ötvözi a szívet tépõ szöveg+dallam kombókat az armageddon hangulatú gitárokkal és jazztanárokat szakmaváltásra ösztönzõ dobokkal. Ettõl függetlenül kínosan kell(ene) figyelni arra a bizonyos láthatatlan határra, amely elválasztja az õszinte ösztönzenét a laboratóriumi körülmények között összerakott, fogyasztható termékekkel. Nehéz kérdés ez, mert a Watch My Dying még mindig öngyilkosságba hajszolna egy-egy éretlen lelkû funkyharcost, de a saját mércéjükhoz mérten a Moebius kifejezetten hallgatóbarát darab lett.

“tûz sem éget
szél se szárít
bármit érzek
úgyse számít
azt reméltem
hogy megérte
ez az egyetlen lépés
csak, hogy túljuthassak
magamon végre”
Na de, hogy ne érje szó a ház elejét, mindenképp felhívnám a figyelmet arra, hogy a lécet õk tették fel maguknak, az alapján értékelem a mostani teljesítményt. A szigorú elemzés ellenére is világszínvonalú zenével van dolgunk. Két kezemen meg tudom számolni, hogy hány olyan magyar zenekar van (stílustól függetlenül!), akit szemrebbenés nélkül bevállalnék nemzetközi színtéren is, ebben a listában pedig a WMD is benne van, méghozzá egészen elõkelõ helyen. Vérprofi hangzás (külön respect a stúdiónak), húzós dinamika, széttekert-széttagolt szövegek, valamint olyan ritmusok, amiket egy random popelõadó megrémálmodni se bírna, nemhogy lejátszani egy-egy koncerten. Mindettõl függetlenül az egyik legkedvencebb bandám marad a hazai színtérrõl, de az is tény, hogy többet fogom hallgatni az elõzõ albumokat, mint ezt.

Kiemelkedõ szám a Lukács Lacival közösen rögzített "Az Utolsó Hívás", aminek a refrénje annyira fülbemászó, hogy azon sem lepõdnék meg, ha belátható idõn belül klip is készülne belõle. Személyes kedvenc az ezt követõ "Mindenért" címû darab, ami, ha kivennénk belõle a(z amúgy gyönyörû) Lukács Eszter-féle vokált, a legeslegdurvább track lenne a korongon. Pontosan ez az, amit hiányolok! A kompromisszummentes döngölés, Gaobr-féle gonoszmanó-károgás háttérvokál, harckocsikat megszégyenítõ energia, agybomlasztó ritmika, pincemély hörgés. No de lépjünk tovább. A "2359" szövege tökéletesen tükrözi azt, amit a szövegekrõl említettem. Egész egyszerûen erõltetettnek érzem, nem értem az üzenetetét. Második személyes kedvenc viszont az "Éter", amiben Bátky Zoltán karakteres hangjával megspékelve hatalmasat alkottak, mind zeneileg, mind szövegileg. A tempó nem egy tipikus WMD-sebesség, de éppen ezért rendhagyó és érdekes. Koncerten iszonyatosan üt, ezt az Afterben a saját bõrömön is tapasztaltam.

Összegzésként azt tudom mondani, hogy ez az album meg fogja osztani a rajongókat. Aki feltétel nélkül szereti és tiszteli a bandát, az ezt is szeretni fogja (maximum úgy tesz, mint én: nem hallgatja annyit, mint a korábbi lemezeket), aki viszont a WMD filozofikus-belezõs oldalára van kattanva (ami mélyen karcol, nem a felszínen), az csalódni fog, mert a régiekhez képest nem elég mély a tartalom. A minõség garantált, a stílus szerelmeseinek pedig kötelezõ beszerezni a CD-t. Az ára potom 2.000 HUF, ami testvérek között is minimális pénz egy ilyen kaliberû zenéért (beszerezhetõ a Powerground webshopban és a koncerteken).

7/10


Végezetül következzen egy kis ízelítõ a Moebiusról:

A Leggyorsabb Mártír
Csongor (a gitáros Bori Sándor fia), live @ After Music club:


Linkek:
[ watchmydying.com ]
[ powerground.hu ]
| 13 hozzászólás © 9th
Hozzászólok
Judgement   2009. július 29., Szerda ( 07:17 ) #13
Regisztráció időpontja:
2007. január 8.
Üzenetek száma: 2793
Vonatkoztass el. Vagy ne. Akkor is én vagyok a hülye ha TE nem érted? :)
Tetszett a cikk néhol egyet is értek vele.
Kismilliomodik hallgatásra, úgy érzem hogy ez az oldala is megfogott a WMD-nek, bár suttogva megjegyzem a kegyetlenül préselõs söprések húzós szövegekkel megküldve típusó energiabombák (de ha csak egy track erejéig!) kicsit nekem is hiányoznak.
Ellenben a Nullpont is az egyik kedvencem így a lassulás és tiszta vokál nálam teljesen rendben van.
De sebaj, most itt tartanak a fiúk, és a kezdetektõl idáig bizony rongyázúzták a maguk vörös szõnyegét, így ért körbe a tekercs blaa blaa.
Részemrõl sokat találkozik még a lejátszóval a korong, nem mellesleg még mindig felfedezés alatt áll :)
Ja és a közönségtalálkozó alkalmával megejtett személyes beszélgetésekbõl kiderült, ezután visszatérnek a gyökerekhez, nem is akárhogy, szóval ne féljünk, leporolják a jó öreg lánctalpakat :)
42
brot   2009. július 16., Csütörtök ( 01:01 ) #12
Regisztráció időpontja:
2008. december 25.
Üzenetek száma: 7
hejehuja dínom-dánom
nagyot rúgok a kocámon
én nem nem értem a szövegeket, hanem nem érzem.
ez a baj.
.after   2009. július 15., Szerda ( 21:03 ) (#10) #11
Regisztráció időpontja:
2006. november 4.
Üzenetek száma: 833
Hold my head under water
szurke (#10) írta:
Ezeket kb. bármire írhattad volna, annyira megalapoztad... Aki nem érti, az nézzen magába, meg több hallgatás után jobb. Na bumm.


konkrétum elég elhangzott feljebb. nem kritikát írtam, hanem a kritikára reflexiót.


ugyan.

- ne magába nézzen, hanem figyeljen oda, es ne ragadjon le, ha megérti a felét, a könnyebbik részét az alkalmazott képeknek.

- több hallgatás után sem nem jobb, sem nem rosszabb, csak személy szerint nekem kellett annyi, hogy. nem a zene érik meg, hanem a befogadóban születnek meg a felvetett (jóesetben persze fel is ismert) kérdésekre a válaszok.

kérlek.
.after   2009. július 14., Kedd ( 20:11 ) #9
Regisztráció időpontja:
2006. november 4.
Üzenetek száma: 833
Hold my head under water
sokszori hallgatás után nagyon nem értek egyet a kritikával.

nem összehasonlítható ez az album a klausztrofóniával, mert egyszerûen két külön stílusról beszélünk. arról persze lehet vitatkozni, hogy melyik áll jobban a wmd-nek..

nálam elsõre 6/10 volt, most viszont 10/10 (amit tõlük csak a klausztro tudott nyújtani felém eddig) ilyen lemezrõl, ilyen zenekarról azért illett volna tudni, hogy elhamarkodott pár hallgatás után véleményt írni. ejnye.. :)

(a szövegeket aki nem érti, az a saját készülékében keresse a hibát, vagy próbálja újra, mert van miért bõven, csak más)
XXXxXXX   2009. július 7., Kedd ( 11:00 ) #8
Regisztráció időpontja:
2006. december 30.
Üzenetek száma: 5238
xxx*
Igazán érdemes volt tegnapi rockmaratonos Wmd fellépésre kilátogatnom.
Mikkey   2009. július 2., Csütörtök ( 17:25 ) #6
Regisztráció időpontja:
2007. október 14.
Üzenetek száma: 216
szerintem príma album lett. hegyalján majd megtartjuk a hangpróbát :)
9th   2009. július 2., Csütörtök ( 15:02 ) (#4) #5
Regisztráció időpontja:
2004. február 28.
Üzenetek száma: 25995
We are not the same
as I hope to show.


hardergeneration.org
Masvidal (#4) írta:
brot (#3) írta:

thy catafalque kritika nem lesz?

Érkezik


még ma kint lesz
Masvidal   2009. július 2., Csütörtök ( 10:16 ) (#3) #4
Regisztráció időpontja:
2007. február 14.
Üzenetek száma: 1483
Gitáros vagyok
NEM
zenész
brot (#3) írta:

thy catafalque kritika nem lesz?

Érkezik
brot   2009. július 2., Csütörtök ( 07:50 ) #3
Regisztráció időpontja:
2008. december 25.
Üzenetek száma: 7
hejehuja dínom-dánom
nagyot rúgok a kocámon
nekem nincs bajom a dallamosodással, de az tényleg úgy van, hogy a wmd igazából a súlyban erõs, abból meg itt most kevés van. az igazi baj azonban a szövegeknél jelentkezik nálam, egyszerûen nagyon sok helyen összecsapottnak érzem. valahol olvastam, hogy gaobr a felvétel elõtt közvetlenül írta meg õket és ez érzõdik is. nem tudom, régen hogy mûködött, de a klasusztrofónia szövegei nagyon szívenütöttek, most meg egyáltalán semmi, teljes közöny. ilyen alaposan megírt, gondosan összerakott zenéhez nem passzol ez a punkos spontaneitás, az a véleményem. másrészt meg ez a rengeteg vendégénekes teljesen tönkreteszi a zene intimitását és az úgynevezett "szívbõljövõségét", valamint a kohéziót is, az egységet is. egy-kettõ rendben van, de hogy majd minden dalban más énekeljen, az szopó.
túl sokat akartak most, vissza kellene kanyarodni a gyökerekhez. egyébként nem rossz, a lukács lacis szám tetszik a legjobban és az éter is remek. meg kell hallgatnom még sokat, hátha.
thy catafalque kritika nem lesz?
Masvidal   2009. július 2., Csütörtök ( 01:50 ) #2
Regisztráció időpontja:
2007. február 14.
Üzenetek száma: 1483
Gitáros vagyok
NEM
zenész
imho: 3 szám van amit ki kell venni: az elsõ utáni hármat. Utána Vadveszély az atomsúly, és onnan szeirntem minden príma. A 23:59-nek is butajó hangulata van, az Éter bjútifül meg az Úton is. Talán a hattyúdal lehetne egy kicsit ütõsebb.
almodozom   2009. július 1., Szerda ( 23:48 ) #1
Regisztráció időpontja:
2006. december 29.
Üzenetek száma: 7545
nem kívül hordom
Én ezt most meg fogom hallgatni, kíváncsi lettem, Bátky Zoltán miatt külön. A cikket meg öröm volt olvasni:P

:(


Ez az oldal nem jöhetett volna létre, ha nincs a www.pardey.org
Oldalaink megtekintéséhez IE 5.5+ valamint Flash plug-in szükséges. Impresszum | E-mail
Design: Monokrome Vision