Na, most, hogy jól kisírtam magam kettõ rövidke „zenei” hírrel is tudok szolgálni, mielõtt még belecsapnánk a lovak, izé ló közé.

Elõször is az új Petõfi Rádió. A Magyar Rádiót (és Televíziót) nem divat a fiatalok körében hallgatni (nézni), most azonban Petõfi Rádiót ért teljes arculatváltás miatt bátran ajánlhatom bárkinek, aki normális zenéket szeretne hallgatni a rádióban. Zeneileg a régi Est Fm és a mostani Rádió Café közé lehetne belõni az ott hallható muzsikákat, éjjelente pedig keményen pörögnek az elektronikus zenék, ami külön jó pont.

Persze itt is elkezdhetünk kattogni azon, hogy állami rádió, megszûnt a rádió kabaré, vajon miféle politikai döntés van (vagy nincs) a háttérben és így tovább, blablabla... Fölösleges. Én azt mondom, hogy nem számít. Amíg egy állami adó képes volt nyitni az „újra”, az csak jó dolog lehet. Hallgassatok bele bátran bármikor!

A másik érdekes történés, amire felhívnám a zugzenészek figyelmét az az International Electronic Music Festival remix versenye és hamarosan megjelenõ albuma! Kettõ dalt lehet remixelni a fesztivál után hamarosan megjelenõ válogatáslemezre. Az egyik egy borzasztó gagyi euro-trance, a másik egy fokkal élvezhetõbb trance-techno darab. A remixhez szükséges midi és wav file-ok minden zenész szükségleteit kielégítik, akik éreznek magukban annyit, hogy képesek legyenek ebbõl a kettõ borzalomból (tényleg nagyon gázok) egy igazán ütõs darabot varázsolni. A kihívás adott, a határidõ július 20.
A megjelenõ albumra pedig köteletlenül, bármilyen elektronikus zenei stílusban várnak a szervezõk zenéket. Zenére fel, aki úgy érzi, hogy alkotott valami jót, ne legyen rest megosztani velünk az ide vágó fórum topicban! Jah és persze mielõtt elfelejteném, itt a link a remixekhez, itt pedig a saját alkotásokhoz.

0PHLUX – Nagy bajban van az ember, ha egy ilyen szélsõségeket magába ölelõ zenérõl kell ajánlót írnia. Hol is kezdjem? Elsõre hallani, hogy a legkezdõbb Fruity-s megoldásokat is ugyanolyan pofátlanul felhasználják a zenéjükben, mint a kavargó, bugyborékoló szekvenciákat. Gyönyörûen játszanak a térrel és a formákkal, se nem trance, se nem progresszív, valamiféle egyszerû, de nagyszerû, kedves és szerethetõ zenét játszanak ezek az olasz srácok. Baromira leszarják a mára már majdnem megkövesedett zenei szabályokat és mindent bedobnak, ami jól szólhat egymásra pakolva. Kusza, de nem káosz zene, a régi trackeres idõk õszínte lelkesedését hordozza magában. Tipikusan az a fajta eset, amikor nem tudod eldönteni, hogy gáz-e vagy nem gáz-e, amit hallasz. Azt mondom tegyetek vele próbát, majd meglátjuk mi lesz belõle.

0phlux @ myspace