Hajnalban egy cseh benzinkútnál felfedezek egy Erectus névre hallgató, álló farkú Menõ Manóra emlékeztetõ logóval dekorált energiaitalt, Zero a kanjikkal díszített Kamikaze energiaitalra szavaz, mi meg arra, hogy azt inkább én iszom meg, mert jobb álló cerkával vezetni, minthogy kétszázzal húzzunk vargakanyart az égen, úgyhogy energiaitalok be (még a magyar Red Bullok meg Bombák) és szakítunk tovább. Begémberedett lábbal és pergamenszáraz torokkal ébredek fél nyolc körül, Kagero szerint azért, mert állandóan nyitva van alvás közben, a szám mármint, nem a torkom, premier plánban kapok el egy fatelepet, ahol kitermelnek és daruszerszámoznak, konstatálom, hogy eltévedtünk, Zero helyesbít, terelnek minket, nem tévedtünk el. Két óra csúszás.

Lengyelország hepehupái annyira hepehupák, hogy a Travelonkóma áthúzott l-eket , w-ket és ipszilonokat szórva száguld ki az õskeresztény lengyel anyaföldbe, mi meg, de én legalábbis, falfehér arccal szállunk ki a kocsiból a bolkówi kastély elõtt. Lekurvaanyáz minket a parkolóõrnõ (kurwa máty, mondja õ), mert egész napos bérletet nem akarunk venni (2 zloty, 120 forint), de fél óráért fizetni sem akarunk, kemény egy patthelyzet.

A nemzetközi szituáció pedig fokozódik. Fõszervezõnk, Krysztof, akinek a nevét jópárszor ebbe-abba foglaltuk a három nap alatt, közli, igen, van szállásunk a városban, de csak szombaton, most péntek este máshol kell aludnunk. A tûzõ nap és a beletörõdés keveredése ül az arcunkon és a megrángatott vállakon, mire közli, de ez 8 kilométerre van, a szomszéd faluban. De nagyon jó a Fata Morgana szálló, higyjük csak el, majd Marek beszáll a kocsiba és megy, mi kövessük, aztán odaérünk. Oké. Öt piszkos lengyel lurkóval díszített hidacskánál álltunk meg 30 kilométerrel késõbb, a hegyi szerpentineken a sofõr néha láttatta magát, néha nem, söpörte elõttünk a polák aszfaltot, hová tûnt Daemon Hill. Üvöltünk egymással a kocsiban, konstatáljuk, hogy a Westel (bocs) elõfizetéses
roaming nem a legjobb dolog, fõleg, hogy a szervezõ nem veszi fel a telefonját, Marek pedig, 10 perc várakozás után visszatérve elnézõ mosollyal szabadkozik, még csak 2 perc, tényleg odaérünk. Érjen oda a halál fasza, mi inkább visszamegyünk a kastélyhoz és alszunk a kocsiban. Krzysztof közli velünk, hogy egy barátja házában tudunk tusolni és aludni pár órát, ha kell, odavisz minket, 300 méter, mondja, ez kb 5 perc gyalog nekünk, de semmi baj, csak a 3 napos fesztivál ne legyen 24 napos, a nyolcszoros szorzó elég aktívan él ezen a tájékon, apparently.


A barátja nincs otthon, miért is lenne, mi beparkoljuk a kocsit az árnyékba, aztán szétszéledünk, fõképp enni. Kageroval visszamegyünk a kocsihoz, ahol is meglep minket egy angolul viszonylag jól beszélõ kislány azzal, hogy ha tiszta víz vagy WC kéne, szóljunk csak neki. Szólunk. Tiszta, szépen berendezett lakásba jutunk, ahol fél óra múlva gyakorlatilag már ott tart a dolog, hogy a ház úrnõje összepakoltatja az otthon lévõ gyerekeivel a holmit, hogy elmehessenek estére, hogy ott tudjunk aludni mind a hatan (igen, Virág és Anitáék campingeznek, okosabbak, mint mi, jóval), sõt, a kulcsot is ideadja a kezünkbe, hogy õk megbíznak bennünk, majd mosolyogva távoznak. Nem értjük, miért értenénk. Tusolás, mennyei manna. Kidõlés, sziesztázás. Körülbelül egy óráig, amikor is a szervezõk megjelennek és követelik, hogy húzzunk a halál másik faszára, mert ez nem a mi helyünk, nekünk itt nem szabad lenni. Cirka fél óra múlva ki is derül, hogy ez a lakás a vodkaszponzoroknak lett szánva, mi meg nem fizetünk, magyarok is vagyunk, kopjunk le. Lekopunk.

Nincs üres hely egy szállodában sem, a magánlakba befurakodás mûvészetét pedig egyelõre nem gyakoroljuk, Bolkówban alig beszél ugyanis élõ ember angolul. Nem tudunk mit csinálni, eldöntjük, hogy hazahúzunk szombat reggel, ilyen nincs, hogy a szervezõk ilyen szinten alázzák meg a meghívott DJket. Felmegyünk a kastélyba, csak hogy körülnézzünk, ha már. Igen, itt fordulópont következik. Leszek Rakowski, az OFF Magazin guruja játszik psychedelic trancet a nagyszínpadon, a gothok pedig féktelenül tombolnak rá, a grim necro metalheadek pedig kifejezéstelen arccal és fejenként egy üveg sörrel bámulják, de itt a világ nekem a feje tetejére állt, nemhiába nevezem a goát a legjobb ébresztõnek (Ninth itt sírva verte volna magát a földhöz örömében, kár, hogy nem jött). Párszáz arc mászkál a kastélyban a standok között, végtelenül olcsó és finom kaják, CDk, pólók, kiegészítõk, ruhák és toitoiok között, ugyan a toitoiok nem eladók voltak, de nem tartom kizártnak, hogy simán meglovasíthattuk volna az egyiket. A fényképek jól árulkodnak a jelenlévõ arcokról, többet nem igazán kell elmondani róluk, max annyit, hogy 90%-uk lengyel volt legalább és ami meg az öltözködést illeti, az összes partyfotós kb. ugyanazt az 50-60 valamirevaló nõt és féfit fotózta (a több ezerbõl). Lehull az este, BRUNO KRAMM a DAS ICHbõl meg elkavarodott valahol, mondják be, valószínûleg a 8 kilométerre való szállásnál tart még valahol, nem DJzik, jön helyette RONNY MORINGS a XYMOXból, jön és kever is, vékonyka fekete alien a láncinges divat bolygóján.

A nagyszínpadon a keze alatt jó tucatszor megy ki a technika és halkul el, recseg be és hallgat el, a legnagyobb ciki az elsõ ilyen akadás, pont a Destillat (VNV Nation remix) közben, a többi már csak hab a tortán. Egy ilyen este után az ARCANA zenéje unalmas nekrológtöltelék, úgyhogy ciki, nem ciki, belógunk Jürjennel, gothicinfo.net-es holland barátunkkal a szállodába és az extra ágyon alszunk, ha nem is teljesen kényelmesen, de legalább nyugalomban, valamint teljesen illegálisan. És volt hajnal, és jött a reggel, második nap.


A SZOMBAT
Ébredés kilenc körül. Kisurranunk a Hotel Bolkówból, ahol amúgy a bandák meg a fellépõk szállnak meg (mi DJk vagyunk, mi nem lépünk fel, valószínûleg onnan a megkülönböztetés, hogy az industrial rockmûfajában a zenészeket nézik, míg a DJket nem, whatever), vissza a kocsihoz, ahol egy lengyel nagymama kávéval meg teával kínál meg minket. Dél környékére már van saját szállásunk egy kollégiumban, ami a csodával határos módon tényleg 5 percre van gyalog a kastélytól, kellemes, csendes, hûvös helyen. A gothok és egyéb járulékaik dél környékétõl már gyülekeznek a fõ téren és tünedeznek fel a környezõ utcákban, értelemszerûen a divat és a stílus erõssége egyre erõsödik délután felé. Találunk egy kisvendéglõt, ahol kb 6 tétel van az étlapon, de olcsó és finom, mint az öt évvel ezelõtti marketingkávé, összespannolunk pár orosz kollégával a shadowplay.ru-ról, velünk dumálunk, sikeresen ki is akasztom a gurujukat, Vitalijt, rákérdez, mit gondolok a mostani gothic-electro scenerõl, rámondom, szerintem kurva unalmas, erõsebb fúzió kellene és több zenei fantázia. Rajzfilmekben látható módon hagyják el a helyet és fel sem ismernek a
késõbbiekben, aggasztó, aggasztó *grin* A többiek visszamennek a szállásra, mi Jürjennel feltérképezzük a standokat, átvedlünk huszadrangú turistává, vásárolunk minden borzalmat, vásárfiát. Értelemszerûen a kis belsõ udvaron található CD-stand és a kinti nagyudvaron lévõ bõr- és bilincs-áruda az, ahol a legtöbb pénzt otthagyjuk, én legalábbis, aztán megfordulok és még UV-barát harci
díszeket is sikerül venni egy párat, amit éppen DJ Chimera és nõvére árulnak, a litván hölgy meglepõen jó angolsággal bír, ami kisfiús enyhülést eredményez nálam, végre valaki, akivel ciki csendek nélkül lehet kommunikálni, mmm. Extremely jó fejnek tûntek, úgyhogy
sajnálom, hogy tényleg csak öt percet tudtunk dumálni, majd késõbb bepótoljuk, ha be kell pótolnunk. Szállásra vissza, készülés, vissza a városba.


Az elsõ kellemetlenség az afterparty-hellyel kapcsolatban már korábban is beütött, méghozzá az, hogy nem volt kellõképpen promotálva, sem szórólapilag, sem plakátilag, sem stílusilag, ez viszont akkora problémát nem is jelent, ahogy késõbb majd olvassátok. A probléma inkább az, hogy a Blue Ice klub felszerelése egy recsegõsen torz erõsítõ+hangfal kombóból és két asztali CD-játszóból áll, amelyekbõl az egyiken gombok sincsenek, a gumiérintkezõket kell böködni, valahol itt veszünk el a vörös ködben. Már amúgy is elvesztünk volna, mert valami jó egy óra késés után derül ki, hogy a BLUTENGEL koncertje elmarad (hiába láttuk kora délután Chris Pohlékat enerváltan elbaktatni mellettünk, egy pletyka szerint egy mikrofonba kötöttek bele, hogy az nem jó nekik), a SUICIDE COMMANDOt viszont meghallgatni már nem tudjuk, hiszen rohanni kell a Blue Iceba, majd onnan szálláshelyre vissza, onnan fel a kastélyba, onnan le a klubba. A DEINE LAKAIEN akusztikusát meghallgatni már nem tudjuk viszont, hiszen elõzenéket kell nyomni a klubban és ott megvárni a technikát. Minden csúszás miatt hajnal kettõkor érkezik meg két normális CD-lejátszó, amitõl a hang is érdekes módon kritikusan javul, az emberek is akkor kezdenek el érkezni igazából, bár éjfél óta folyamatosan érkeznek bátortalanul a helyi félrészeg és gyakran fukszos plebs közé.

A BLUE ICE CLUB kívülrõl olyan, mintha a Gubacsi telep szabad ég alatti sarkát kevernénk össze egy dús lombú ligettel a Liliomfiból meg hozzácsapnánk egy erõsen szocreál kockaépületet és autófeljárót. Balra egy roppantul leépült és szutykos illemkalyiba, jobbra piros neonnal bevilágított bárpult, 4-5, heverõszerûségekkel körbekerített asztal, egy viszonylag használaton kívüli nikkeloszlop, ami implikálja azt, hogy heti egyszer itt legalább fedetlen és gömbölyû melleket néz a lengyel plebs, mi is néznénk, ha lenne mûsor, itt viszont csak a megfáradt és hortyogó gótok adnak tartalmat. Még beljebb egy bunkerszerû, puszta terem, a tánctér, ettõl ráccsal (Wrack közbenjárására még plusz lánccal) lezárt DJ-pultszerûség. Két diszkólámpa max, stroboszkóp egy sem, miért is lenne. Ha már itt vagyunk, megcsináljuk, nem azért szopunk itt két napja, hogy most adjuk fel, Gelka elmondása szerint "slágerparádét" nyom, klasszikus számokkal, amik ugyan hallgatásra és hangulatteremtésre jók, de táncra meg nem igazán, vagy csak túl korán van még. Aztán rövid váltás, a szemem mögött buzog az XTC Guarana Drink, mintha a poros szõnyeget nyaltam volna fel, olyan az íze, keserûvé teszi az ébrenlétet is, józanít.
Már üvöltöznek az emberek a táncolható zenékért, úgyhogy indul az alapsláger, ha erre nem jönnek be, itthagyunk mindent. Beindul, megtelik a tánctér, a négynegyed univerzális hang, Wrack fotózik egyet-kettõt, majd felmászik a rácsra és tombol. 40 perc, ennyi a szettem összesen, ezért szenvedtem el ennyit, ha még strobi is lenne és a tömeget is látnám, akik tombolnak, boldog is lennék talán. Váltás, Zero következik indus-metal blokkjával, itt már kevesebben vannak, Wrack törtütem-agressziót hint, Gelka pedig a szokásos stylet, de már háromnegyed öt van, alig táncolnak, ki táncoljon, ha már mindenki csontrészeg vagy hazament. Összepakolás, hazamenés.Keserû hangulat.


ÖSSZEFOGLALÓ
A vasárnapot akár el is felejthetjük, késlekedés, pakolás, fáradtság, rosszkedv, még nagyobb meleg. Vissza kell érnünk hétfõ délelõttre, úgyhogy 12 óra utat számítva este 8kor indulunk, ki is hagyjuk a CLAN OF XYMOXot meg a PROJECT PITCHFORKot, nem mintha a Xymox nem érdekelne, sõt, annyival nyugtatom magam, hogy majd a következõ fesztiválidõszakban úgyis lesz alkalmam csekkolni õket. Este 9 és 11 között Walbrzych kisvárosában defekt, jobb hátsó, próbáljuk leszedni a mikrobusz aljáról a leszedhetetlen pótkereket, érthetetlen az interface a lengyel lakosok és miköztünk, de legalább hoznak kulcsokat meg beállnak mellénk világítani reflektorral. Valahogyan hazaérünk.


Bõven vegyes érzelmek stormolnak bennem. Ha egyszerû mezei látogatóként mentem volna Bolkówba, határozottan élveztem volna a közeget, a tömeget, az arcokat, a zenéket, a DJket, az újdonságot. Meghívottként azt mondom, van mit fejlõdnie a Bolków kastélypartynak. A szálláskereséses hercehurca és a technika teljes hiánya, amivel szembesítettek minket, elég megalázó volt azon, hogy elgondolkodjunk egy kicsit a lengyel-magyar barátság erkölcsi alapjain. Alapvetõ komfortszükséglet hiánya vagy elkényeztetett köcsögök? Egy ilyen mértékû fesztivál összehozása és fenntartása mindenféleképpen dícséretet érdemel, ez persze kurvára nem fog eszembe jutni, amikor harminc kilométerre süvítek éppen az ismeretlen felé a dögmelegben, mondván, lesz hol aludni, pedig nem is. Aludni meg pihenni a sírban kell, ami meg a külföldi fellépéséket és a fesztiválokat illeti, még jelentkezünk. Szerencsétlenségek egymás hegyén-hátán, erre szoktam azt mondani, hogy a többi jobb lesz. Kommenteket várok.



D4M4G3 KÉPEI















WRACK KÉPEI