Joakim Montelius derékbatörte az elképzeléseimet, aztán összesöpörte, megköszönte és adott rájuk egy exoskeletont. A Covenant szintetizátorosa és szövegírója szerint õk igazából outsiderek voltak mindig is. A hangzás valahogy összehozta a szcénát meg õket, de nem igazán részesei, de nem ám. Több, mint fél órát beszélgetünk marketingtõl ars poeticáig, a szcénától a tokiói dokumentumfilmekig meg a doityourselfig. Utálom a live albumokat, de a Synergy, az tízpontos, ezzel nagy vigyort keltek, a Novotel hátterében Eskil talpig fehér panamaiban vonul a liftek felé, a pszichológiai lehengerlés, jelentem, mûködik. Erre ugyan nem kérdezek rá, de az elegencia kõkemény alapozása is konklúziókat üvölt a rajongóknak, A szinte semmi perc alatt megtelt sátor azonban nem konklúziót akar, hanem élményt.

Abban nincs hiány.

Õszinteség csorog a Covenant zenéjébõl, még a Northern Lighthoz képest is finomodott Skyshaperen is, mint a demoscener zenész elsõ modtuneja, feltornyoznak mindent, ami a szívre húzott oszcillátorból fakad, azt a hidat pedig, ami a zenészek és a közönség között épült, nehezen törheti le bármi, még így hetekkel a koncert után is. Clas Nachmansson szintetizátoros helyett a csapat egy régi barátja, Tobias száll be harmadikként, a hangzás egyetlen öblös szinuszként nyeli be a szegedi közönséget. A klasszikus Figurehead-Stalker kombótól a legújabb slágerekig, a Brave New Worldig és a Bulletig fut a repertoár, a fényektõl sokszor csak öltönyös sziluettek látszódnak, a füstgéptõl a fotósok is átkozódnak egy kicsit, a One World One Skynál pedig összeszakad a ház. Az utána lévõ 80's party mozgasson meg akárhány embert is, nyers. Így is lehet csinálni, mondja Svédország, zokszó nélkül, alázattal.

Azt hiszem, hálásak vagyunk.

10/10





DAMAGE+BLACKY FOTÓI







FINEAS FOTÓI









LOVIGABI FOTÓI




LIQUID FOTÓI