Zugló, Megapub. Szívemnek kedves, itt zuhant alá homokzsákként delirium tremensszel egy illetõ a De Facto közben az emeletrõl, itt találkoztam elõször Skin kolleginával és itt fejelte be üvöltve Heptoid az egyik emeleti falat, ami berepedt üveggel együtt, de psszt. Mindezt egy buli leforgása alatt.


Az emlékek elsodornak.


Olyat, mint a yelworC meg a Leaether Strip, olyat akarok. Vad keresés a TechnoBase gimnazista évek alatt rongyosra olvasott CD-másoló listájában és nekiszegezett kérdések a tulajnak, aki válaszul megismertet a Funker Vogttal, ami azóta sem hasonlít Claus "Harapj Belém" Larsen munkásságára, de ez nem is a fehérharisnyás zeneesztétika rovat. A HOCICO mp3 formájában üt meg pár évvel késõbb, igen, ez olyan, amilyet keresek. Gyors. Kegyetlen. Lehangoló. Ami odakint, ami idebent. Ez kell. Bárcsak élõben. Tavaly lemaradás, sajnálás, mindenki dícséretének meghallgatása. Idén várakozás, plakáttervezés, jegytervezés, behirdetés, várakozás.


Az emlékek lassan eltûnnek Zugló októberi hidegében, didergünk jó 40 percet a Megapub elõtt, végigvárunk egy soundchecket, Salander elfut ATM-et keresni a külvárosi zóna ismeretlenjébe, majd visszajön. Ez az idõmérõ meg a buszonként megjelenõ gangok, akik láthatólag rajongani jöttek. A lányok köszönés elõtt jó adagnyi nyelvfestõ gumiarábikumot (cukrot, mérget) dobnak át, hátha kell. Az ajtó nyílik. Dima, az este szervezõje ideges és zilált, ahogy az jólnevelt szervezõhöz illik, átüldöz minket a fémdetektor (igen) túlsó felére, ahol a Megapub biztonságiai (négyen) közlik velünk, hogy ha mi kimegyünk, akkor ide nem jövünk vissza, de tényleg nem ám, ám nem. Ám legyen. A Last Exit bal alsó sarokban megbúvó merchandise-sarka kultúrpont, onnantól csak a hangosság és az üresség fogad minket.


A warmupot szaggató Gunhead setlistje isteni lenne, ha nem két percet játszana le mindenbõl, így lemezbolti érzésünk van, az sem rossz, csak nem ilyen helyen várjuk, hogy gerincen át ránkszakadjon az érzés. A hangerõ még nem feltûnõ, körbepörgés, lespannolás. Kemo és a vele berángatott No Vidra Crew Hocico-pólókban feszít és egyik-másik számra elismerõen bólogatnak (príma kis house ez), Zero haja rövidebb, a projektoros vetítés elmarad.


Körülbelül százötvenen lehetünk, amikor a fények elsötétülnek és az intro elsõ, félre nem téveszthetõ hangjai mágnesként vonzzák be a rajongókat. Az elsõ két sorban az LD50/#megatokyo arcai tömörülnek, õk rajonganak, a fotósok nagy része oldalt áll, vagy svenkel. Erk és Racso remekül hozzák a visszafogott hangulat-erõmûvész és a sátáni érzelmeket falábbal korbácsoló énekes duóját, hátul egy szintetizátor figyel csupán, a színpad elején pedig Erk lépdel, tombol, botlik, zuhan, kézre lép és ott is marad egy darabig, néha féllábú kalóz, mutatja Skin vigyorogva az LCD-n, az elsõ sor kegyetlenül tombol, látom a hangláda mögül, majd némileg jobban oldalról konstatálni, hogy az elsõ öt-hat sor a ruhatárban hagyta a kabáttal együtt a szociális konvenciók alapjait. A biztonságiak videósokat keresnek, ergo az oldalt álló fotósbanda összes tagjával közlik, hogy itt nem szabad. Hogy mit, azt már nem tudják megmondani, de ne. De igen. Jó.


A fõként az új lemezt, a Wrack and Ruint bemutató koncert tán ha hosszabb kicsivel egy óránál. A hangzás kegyetlen, értsd hangos, Wrack halláskárosodása tán a tavalyi koncert óta sem javult sokat, a hangulat az elsõ sorokban veszett, hátul visszafogottabb. A színpadkép oly spártai, hogy fájó, meglibbenti a kérdést, hogy mennyire nem foglalja vajon le a nem fanatikus rajongókat az, ha nincs kellõ külcsín a mûélvezethez. A zene minõsége tagadhatatlanul jó és Hocicohoz illõ, még akkor is, ha - mondjuk ki - kevés újat tudnak felhozni eddigi lemezeikhez képest, ha egyáltalán. Két rövid ráadás után a színpad végleg kiürül, a melegben párolog a színpad elõtti vér, veríték és tesztoszteron, az elsõ két sor megköszöni Istennek, hogy átérezhette az emberi kordon mibenlétét, majd italhoz nyúl.


A banda managere megerõsíti félelmünket, a banda leaves at six a.m., a tervezett interjút pedig majd e-mailben kell, hogy lezavarjuk. Szállingóznak az emberek, fõleg, hogy az afterparty leginkább borzasztó. Technikailag. Ugyan Gunhead brillírozása nem olyan aktív és szemet csillogtató, mint a warmupnál, de minket is korrektül felbaszna az, ha a CD-lejátszó minden második másodpercben ugrana, erre nem csak a táncosabbja horkan fel, hanem az is, aki hallja, mert a hangerõ fáj. Gunheadet nem bántjuk, a zenei kínálat korrekt volt, háromnegyedre halkítva pedig még az állandó kattogás sem zavart volna el tán annyi embert. Mobiltelefonokkal kommunikálunk, üzeneteket irkálunk egymásnak és mutogatjuk a decibelek könnyfakasztó fátylain át, ginzengharapdálás, csokoládé, ételfesték a nyelvre. Hajnal kettõkor befejezõdik a buli. Hálaistennek. Így sóhajtunk fel mindahányan, aztán zarándoklatot teszünk az éjszakai buszhoz és azon töprengünk, mi az erõsebb. Az élmény vagy a körülmények. Majd ti megmondjátok.


Gunhead setlist (Budapest/Szentpétervár/Moszkva)

Mind.In.A.Box - Change
Assemblage 23 - I Am The Rain
Amduscia - Fucking Flesh (Rawmix)
Informatik - Saints And Siners
God Module - Telekinetic
Implant - Whispers (Delobbo Chromatic)
Front Line Assembly - Columbian Necktie - Goarge Mix By Tim Schuldt
Laibach - Tanz Mit Laibach - Johannes Heil Crucified Remix
Front 242 - Masterhit (Live)
Neuroticfish - Skin (Binary 2002)
VNV Nation - Honour 2003 (FDR Version)
Echo Image - Skulk (Extended Kit Mix)
Diary Of Dreams - Amok
Bruderschaft - Forever (Aiboforcen Club Mix)
Headscan - Ascend (Cold Fusion Mix)
Das Ich - Den Ich Den Traum (L'ame Immortelle Remix)
Apoptygma Berzerk - Unicorn (Video Version)
Seabound - Poisonous Friend (Remix)
De/Vision - Foreigner (Live)
Diskonnekted - Out Of This World
Ayria - Start Again
Battery Cage - Frozen
Die Krupps - Hi Tech Low Life (Julian Beeston Remix)
Revolting Cocks - Something Wonderful
Rammstein - Das Modell
Funker Vogt - This World
Mesh - Friends Like These (Binary Girl Edit)
Covenant - Call The Ships To Port (Club Version)
Front Line Assembly - Mindphaser
Neuroticfish - The Bomb (Single Version)
The Parallel Project - Space And Fiction
Fixmer/Mccarthy - Splitter
Assemblage 23 - Infinite
Apoptygma Berzerk - Rollergirl
Icon Of Coil - Repeat It (Apoptygma Berzerk Mix)
Negative Format - N.E.A.R. (Aiboforcen Mix)
Covenant - Riot
Skinny Puppy - Grave Wisdom (Live In Doomsday)
VNV Nation - Fearless
Feindflug - Grössenwahn (Life Cried Rmx)
Epsilon Minus - 80's Boy (Digital Dabken Antiwar Mix By Boole)
Glis - Discontent (Tau Factor Mix)
Steril - Witch Blade
[:SITD:] - Laughingstock (Remix By Soman)
Suicide Commando - Face Of Death (Waking Up The Dancefloor Mix By Implant)
Hungry Lucy - Telltale Shot (Seize Mix)
Seize - Don't Let Me (Yuri Vs Jus Mix)


DAMAGE KÉPEI









ESTEE KÉPEI



























KEMO KÉPEI








LIQUID KÉPEI































M0DSZ3R KÉPEI









SKIN KÉPEI