Created from electromagnetic fields in 0 milliseconds;
 
2012.05.31: AZ LD50.HU MÁTÓL READ-ONLY MÚZEUM. KÖSZÖNJÜK MINDENKINEK AZ ELMÚLT 11 ÉVET.



liquid

estee

9th

d4m4g3

LD50 e-könyv. Majd.
 
  •  

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

 

----------------
Ti, LD50 támogatók
 
Felhasználónév
Jelszó
 
MACHINE MUSIC

HARDERGENERATION (NINTH)

PLANETDAMAGE (DAMAGE)

NEGATIVE ART (ZERO)

SOUND OF JAPAN (CASE)

KULTBLOG

BEATS (SAJTOS)

101KLUB

LD50 @ LAST.FM


BLACK-HEAD AGENCY
 
 
 
Mi legyen az LD50 "utód oldal" neve?
DarkDimension
 
(21.3% - 40 szavazat)
LD51
 
(40.1% - 75 szavazat)
LD100
 
(28.3% - 53 szavazat)
Más, írok kommentek közé
 
(10.1% - 19 szavazat)
 
: : : : : :
 
2012. május 9., Szerda 15:39
Ősrobbantás – Industrial Booom Reboot fesztivál, Barba Negra klub, 2012/04/27 (Mechanix Day)

Pár perccel a világvége előtt tegyünk úgy, mintha mi sem lenne – e képességnek egyszer még nagy hasznát vesszük –, és merüljünk bele az utolsó/első nagy fesztiválba, amit a fekete szcéna hazánkban kitermelt (ha az ősidők Kollektíváit, a Fekete Zajt vagy a Nightbreedet nem számítjuk, á, talán hagyjuk is e gondolatsort). A Black Head Agency összehozta mini-WGT európai színvonalú valóságszédelgést tett lehetővé mindenkinek, akit már csak az elveszett jövő iránti nosztalgia vagy a sosemvolt, repkényes múltba süllyedt ábrándok vezetnek. Vagy a bodzás fröccs, vagy egy sima neonfényes pogó az örök jelenben. Önkényes tudósítás a Tovább után.
Fotók: Atis
Az „önkényes” jelző talán némi magyarázatra szorul – ha valaki kimarad, az inkább a tudósító ízlésficamának, mint a produkció színvonalának szól. Ha bármiről fárasztó közhelygyüjteményen kívül más nem maradt meg, inkább nem szólok semmit, legrosszabb esetben próbálkozom valami rendhagyó közhelygyüjteménnyel.

Általános tapasztalat, hogy lapos pillanatokat úgy kellett keresni. A legendák hozták a legendákat, az (előttem) ismeretlenek a többnyire pozitív meglepetéseket. Fura kettősség, hogy a jó előre némi szájhuzogatással vásári sramli-elektrónak vagy lakossági villanygótnak elkönyvelt előadók foglalták el jól megtermett stage presence keretében a színpadot, és győztek meg mindennek az ellenkezőjéről, de erről inkább később.

A Barba Negra klubbal kapcsolatban nagy öröm, hogy egyáltalán létezik. Befelé szétágazó kisváros-berendezése az egykori (?) Mega Pubra hasonlít, bár a galériára mászni csak VIP-jeggyel lehet. Csodák csodája, de a dohányzás tilalmát is komolyan veszi szinte mindenki. Egyik kivétel a napokon át látványosan fel-alá grasszáló transzvesztita-fétiskommandó tagja egy asztalon pózolva, a másik egy kevésbé glamorózus személy, a ruhatáros néni, már ha a szemtanúknak hinni lehet.


Az össz-villanyzenei napként felcímkézett (avagy a máshová be nem sorolható, de hangos, rideg és fekete gépzenéket egybegyüjtő) Mechanix Dayt, meg az egész fesztivált a First Aid For Souls nyitja. Illő szerénység és magabiztosság egyben, pedig a röviden acid-ipari-tribal-idm-metálként önjellemzett együttes itt mindenestül a helyén van. Az eddig kissé jellegtelenül színvonalas, modern-agresszív hangminták, meg a döngölés most élő gitárral egészül ki, a kivetítőkön (tényleg, kivetítők: ilyen színpadképet sem látni nálunk sok helyen, a fellépőkről sokat elmond, ki hogy él vele), tehát a kivetítőkön katonai és orvosi alakzatok olvadnak, vadászgépek, agyak, szóval az összes szokásos kellék, ami a bozótosból pár százezer év után az elektronikus bolytudatba vezető utunkat dokumentáló, érzékeny mai világzenéhez kell.

A kanadai Decoded Feedback félig magyar, ráadásul a legenda szerint először a Pecsa DM-fanklubjában találkozott először a zenekar két tagja ’91 felé. Ha már így benne vagyunk a kis színesekben, nem hallgathatom el azt sem, hogy nekem máig a legerősebb impulzusom tőlük a Mechanical Horizon album, ami Don DeLillo amerikai minimálszerző Fehér Zaj című regényéhez szolgáltatott tökéletes hátteret. És ez nemigen változott most sem: az előadás hideg és himnikus, minden ereje ellenére kicsit távol marad, de hát ez pásszentos is a csillagközi távolságokból meg az elfémesedő emberiségből merítő motívumkincshez. Az élő találkozás azért tanulságos.

Nemsokára Daniel Meyer minden pozőrködéstől mentes, mélységesen emberi sildes sapkája, szemüvege és zakója jelzi, hogy itt őszinte, emberi ügyekkel lesz dolgunk, és tényleg, a Haujobb, ha lehet mondani, humán oldalról közelít a hűvös kiberiáda felé. Lélekben a blues felé hajló, lassú villanyzenéjük közben remekül lehet meditálni rajta, milyen különös, hogy egy embertelen, gépies gépkorszak lakói egy úgyszintén embertelen, csak teljesen másik gépkorszak ábrándjaiban találják meg az eszközt mindennapi eszképizmusukhoz. Azért persze akad, aki nem vájkál ekkora mélységekben, csak táncol és lelkesedik.


Az addig időnként furcsán merev légkör egy pillanat alatt elszáll, amikor a nagy elvárásokkal övezett újhullámos kovbojok, az őseredeti gyártelepi vagányok és lakótelepi csavargó kölkök lépnek a színre pár évtizeddel öregebben, ám született menőségükből eredő magabiztosságal. Röviden: jön a Neon Judgement. Az EBM-alapítóként számon tartott Dirk Da Davo és TB Frank a legjobb értelemben vett időutas, múmia-nosztalgia helyett eleven módon nyúlnak az örökséghez meg az eltelt időben felhalmozott eszközökhöz a számítógéptől a tamburinig. És mindeközben a rock’n’rollt sem hagyták el sehol, sőt, változatlanul a veszkócsizma és a gitár az alap. Mi több, talán ők lennének az elsők, akik ha netán rágyújtanának a színpadon, senkinek eszébe sem jutna rájuk szólni.

A rájuk következő 32Crash olyan pedigrével bír, amilyennél különbet ezen a színtéren elképzelni is nehéz (fele az Implantból, másik fele a Front 242-ből vendégszerepel), és a Haujobb ösztönös eszképizmusával szemben szépen kidolgozott hivatalos mitológiája is van az okkult jövőről. A zenészek úgy néznek ki, ahogy a génbankba mintát vinni szándékozó tudós elképzeli az indusztriál előadót, azaz szépen felöltözött mindenki talpig napszemüvegbe, terepgatyába és tépőzáras kesztyűbe. A zene is pontosan ilyen energikusan sematikus, bár a deviánsoknak meg a szcéna szélén mindenféle műfaji mutációkkal próbálkozóknak is kell egy biztos pont. A 32Crash ennek tökéletesen megfelel.

(A Project Pitchfork pár régi emlék – az Existence klipje mainstream (!) zenecsatornán 7-8 éve – felszínre húzásán kívül sok hatást nem tett, vagy csak én voltam már fáradt. A rajongóktól elnézést, folytatása következik.)

| 6 hozzászólás © Marvin
Hozzászólok
Melez   2012. május 17., Csütörtök ( 11:36 ) #6
Regisztráció időpontja:
2004. október 30.
Üzenetek száma: 2612
In Remembrance
Jó volt látni a sok külföldit egyébként, meg hogy minőséget kaptak.
Atis   2012. május 13., Vasárnap ( 14:04 ) #5
Regisztráció időpontja:
2004. szeptember 29.
Üzenetek száma: 1596
Gyertyaláng az élet, egy fuvallat a halál. Avagy az élet sosem kellemes, de egy jó lidércnyomásnak megjárja. És még, amit magamévá tettem: Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!

Szivesen, jövő héten jön a 2.nap. :)
gaba   2012. május 12., Szombat ( 21:19 ) #4
Regisztráció időpontja:
2004. augusztus 2.
Üzenetek száma: 3647
köszi a beszámolót és a képeket
Cristyn   2012. május 10., Csütörtök ( 21:43 ) (#2) #3
Regisztráció időpontja:
2007. január 3.
Üzenetek száma: 5027
9th (#2) írta:
itt a link hozzájuk

Nagyon köszönöm:)
9th   2012. május 10., Csütörtök ( 21:19 ) #2
Regisztráció időpontja:
2004. február 28.
Üzenetek száma: 26646
We are not the same
as I hope to show.


hardergeneration.org
itt a link hozzájuk
Cristyn   2012. május 10., Csütörtök ( 21:11 ) #1
Regisztráció időpontja:
2007. január 3.
Üzenetek száma: 5027
A fényképeket meg lehet kapni valamilyen módon? :)

:(


Ez az oldal nem jöhetett volna létre, ha nincs a www.pardey.org
freestat.hu Oldalaink megtekintéséhez IE 5.5+ valamint Flash plug-in
szükséges.
Impresszum | E-mail
Design: Monokrome Vision