Created from electromagnetic fields in 0 milliseconds;
 
2012.05.31: AZ LD50.HU MÁTÓL READ-ONLY MÚZEUM. KÖSZÖNJÜK MINDENKINEK AZ ELMÚLT 11 ÉVET.



liquid

estee

9th

d4m4g3

LD50 e-könyv. Majd.
 
  •  

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

 

----------------
Ti, LD50 támogatók
 
Felhasználónév
Jelszó
 
MACHINE MUSIC

HARDERGENERATION (NINTH)

PLANETDAMAGE (DAMAGE)

NEGATIVE ART (ZERO)

SOUND OF JAPAN (CASE)

KULTBLOG

BEATS (SAJTOS)

101KLUB

LD50 @ LAST.FM


BLACK-HEAD AGENCY
 
 
 
Mi legyen az LD50 "utód oldal" neve?
DarkDimension
 
(21.3% - 40 szavazat)
LD51
 
(40.1% - 75 szavazat)
LD100
 
(28.3% - 53 szavazat)
Más, írok kommentek közé
 
(10.1% - 19 szavazat)
 
: : : : : :
 
2012. május 20., Vasárnap 18:04
A villamos testet éneklem – Industrial Booom Reboot fesztivál, Barba Negra klub, 2012/04/28 (Electronic Body Day)

A testmozgató zenék napján kőkori magyar terminátoroktól az elveszett jövő űrpilótáiig vezet az út, közben tetovált ogrék, érző, bár hűvös szívek, majd égig érő sztárok karcolják a savas esőt hullató felhőket. Az Industrial Booom Reboot második napja egy-két másodperccel a Tovább után!
Fotók: Atis
A lökdösődésre mindig kész, ám a militáns kinézettel szemben galamblelkű harmincas-negyvenes férfiak körében nagy elvárásokkal övezett második napon a közönség összetétele változik. Mintha több lenne a külföldi, meg úgy általában a népsűrűség, és ennek csak örülni lehet. A fél-földalatti létből kiolvasztott Escalator nyit – ebben a magyar kettősben az a különleges, hogy szinte semmi különleges nincs benne. 2rt+TB és Igor404 egyénieskedés helyett büszkén vállalja a műfaji paneleket, zenében éppen úgy, mint kinézetben. A lukas farmer / napszemüveg / bőrdzseki összeállítás pont olyan, mintha gyerekkorunk hangalámondásos Terminátor-videókazettáiról mászott volna le, az utalásnyi sörhasban az atléta alatt, valamint a becsülettel csapkodott dobok mögött pedig ott az öntudatos munkáslét szőröstül-bőröstül. Hátra lehet dőlni, az ebm Magyarországon is létezik.


Kisebb ugrással rögtön közepes istenek gyűlése következik egy titánnal a tetején, vagy köznapibban fogalmazva jön az Absolute Body Control. A műfaj létéért legalább felében-harmadában felelős Dirk Ivens egyik szupergrupja érzelmes kiberpunk zenét játszik abból a mélységből, amit időnként el lehet kapni két felhőkarcoló közt esős éjszakákon, súlyos döntések után, és a légkör még annak is teljesen átélhető, aki felhőkarcolót legfeljebb a SOTE-torony előadásában látott a Nagyvárad téren, a másikat meg úgy kellett odaképzelni. Ha nem lett volna előző nap a Neon Judgement, mondhatnánk, hogy Dirk az első, aki torzító nélkül is vállalhatja az énekhangját, de így is biztos, hogy a savas esőn szétolvadó, szenvedő lelkek nehezen találnának jobb ágenst érzéseik kifejezéséhez.

Kicsivel később a mű-karibi kocsmapult előtt kóvályogva egyszer csak szétszedett, majd ipari erejű Technokollal összeragasztott vicces latin szamba kezd recsegni a színpadról, vagyis megjött a műfaj öntudatos, szanaszéjjel tetovált óriásgoblinja, Claus Larsen. A Leaether Strip frontemberének egyszemélyes projektje, a Klutae – már megint a Neon Judgementtel példálózva – a második, aminek van bátorsága a humort is használni ezen a néha karót nyelt színtéren, bár elég egy pillantás Clausra, és nehéz elképzelni, hogy ne így legyen. A pokolból komolytalanság miatt kirúgott, de nagyon is emberi ogre nem hallgat el semmit, és a műfaj bevett kliséi a mosolyogtató kamaszos durvulás helyett tartalommal telnek meg a testben és lélekben egyaránt fajsúlyos előadótól. És nem marad el az önfeledt önélvezet sem a ritmikus szaggatások közt, amikor a nagyra nőtt játszótéri verekedő egyszerűen bömböl és jól érzi magát az uralma alá hajtott világban, mint egy focihuligán baráti koccanás után. (A Spetsnaz meg valamiért nem tett nagy benyomást, bocsánat, rajongók vírusait a nyilvános e-mailre kérem.)


A nosztalgiakoncert veszélye az olyan toronymagas és ősrégi sztároknál a legnagyobb, mint a Front 242. Felesleges volt, mármint aggódni: az elején meglepetés-vonósok mutatják be, hogy a kísérletező kedv semmivel sem csökkent, aztán a performansz után szép nagy, neonokkal kivilágított irodaház-homlokzatként szakad a kedves közönségre a zene. A slágereket nyilván nem lehet kihagyni (a Headhuntert sem), ez viszont nem biztonsági játék, hanem a tapasztalatok és a technika beépítése az életmű nagyon is élő testébe. Minimalista menetelés helyett sokkal összetettebb, egyben turbulensebb a hangzás, de ez mit sem ront a számok használhatóságán, magyarul azon, hogy átmeneti autunóm valóságba vigyenek, félúton a tech-fetisiszta katonai ábrándok meg a testvéri játékbunyó közé. A kicsit kiszámított ráadás előtt német rajongók lapokat osztanak, először nem nagyon értem, miért, majd nagy nehezen leesik: tartsuk a magasba, hogy 2, 4, és 2, ideális esetben egymás mellett – jelentem, a zenekar össze-vissza lengetésre is visszajött.

Az ősapák után szinte tegnap született, alig 2 éves együttesnek jutott volna az impossible mission, hogy ráduplázzon a teremtőkre. A szintén belga Juggernauts nem tette, a késői időpontot inkább nagyon helyesen úgy alkalmazta, mintha baráti házibulin lennénk, annak is a konyhában beszélgető szekciójában. A közvetlen hangnem persze nem azonos a slampossággal, a futurisztikus előadás (sok fény, klasszikus hangzás némi idegen tu-fa beütéssel) legalább olyan menő, mint a félig vicces, félig a küldetés nélkülözhetetlen kellékeiként felvett űrruhák vagy jövőbeli motorosszerkók az arénából, ki tudhatja. (A ruhatáros néni szerint „olyanok, mint a méhecskék, csak nem csíkosak”, de róla nyugodtan elmondható, hogy a közönség avatatlan részéhez tartozott. Minden értelemben befejező rész a harmadik napról hamarosan.)

| 2 hozzászólás © Marvin
Hozzászólok
XXXxXXX   2012. május 30., Szerda ( 23:17 ) #2
Regisztráció időpontja:
2006. december 30.
Üzenetek száma: 5456
xxx*
Nem láthatunk több beszámolót itt, pedig hasznosak voltak!
motyo   2012. május 21., Hétfő ( 10:34 ) #1
Regisztráció időpontja:
2002. augusztus 27.
Üzenetek száma: 443
I'm living because I'm not dead
Köszi Marvin, sikerült megint átélni a koncerteket!

:(


Ez az oldal nem jöhetett volna létre, ha nincs a www.pardey.org
Oldalaink megtekintéséhez IE 5.5+ valamint Flash plug-in szükséges. Impresszum | E-mail
Design: Monokrome Vision