Created from electromagnetic fields in 0 milliseconds;
 
2012.05.31: AZ LD50.HU MÁTÓL READ-ONLY MÚZEUM. KÖSZÖNJÜK MINDENKINEK AZ ELMÚLT 11 ÉVET.



liquid

estee

9th

d4m4g3

LD50 e-könyv. Majd.
 
  •  

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

 

----------------
Ti, LD50 támogatók
 
Felhasználónév
Jelszó
 
MACHINE MUSIC

HARDERGENERATION (NINTH)

PLANETDAMAGE (DAMAGE)

NEGATIVE ART (ZERO)

SOUND OF JAPAN (CASE)

KULTBLOG

BEATS (SAJTOS)

101KLUB

LD50 @ LAST.FM


BLACK-HEAD AGENCY
 
 
 
Mi legyen az LD50 "utód oldal" neve?
DarkDimension
 
(21.3% - 40 szavazat)
LD51
 
(40.1% - 75 szavazat)
LD100
 
(28.3% - 53 szavazat)
Más, írok kommentek közé
 
(10.1% - 19 szavazat)
 
: : : : : :
 
2012. május 24., Csütörtök 15:52
Napnyugta éjjel – Industrial Booom Reboot fesztivál, Barba Negra klub, 2012/04/29 (Dark Side Day)

Nehezen lélegző, csuklyás gonoszok helyett szimpla gótok alkotják a közönséget egy korszak és egy fesztivál pásszentosan búzenés utolsó napján, bár a fellépők nagy része feltehetően nem hallott anyaoldalunk lefagyasztásáról. A búcsúban van légkalapács, show-Drakula, jól sikerült középkori vurstli, a végén pedig szomorú semmibe szottyadás a stílszerűség kedvéért. Tartson velünk az utolsó kattintáson is túl, rögtön a Tovább után! Bónuszként Atis búcsúzója.
A belga vonalat folytató (magyarul belga) The Arch merész választás, tán még a fekete színtér határain sasoló jól értesültek sem nagyon tudnak róla, a kocafesztiválozók meg főleg nem, hogy a betévedő gyíkokról ne is beszéljünk. A modern, energikus gitárzene ettől függetlenül jól illik a sötét alapokhoz, az elegáns ívű számok erőlködéstől mentes, baráti légkört teremtenek rögtön az elején. Annak ellenére, hogy a feljegyzések szerint 26 éve működnek, az Arch csont nélkül elmenne divatos indie zenekarnak, ha egyszer levennék a fekete pólókat.


A lazulás után szigorúbban csikorgunk vissza a tegnapba, mint két buldózer egyszerre, vagyis a híres-neves Sonar következik valami szervezési furcsaság folytán. A furcsaság ebben az, hogy ez a földindulás eléggé kilóg a nap profiljából, a szigor pedig annyi, hogy a két közepes istenség (Dirk Ivens már megint, vele Eric van Wonterghem) egymással szemben rakja fel a keverőpultjait vagy a szintiket, és a közönséget látszólag elegánsan ignorálva kapcsolja be a légkalapácsot. Létezhet-e meditatív falbontó zene munkagépek zajából, meghitten üvöltő ambient az autópálya aszfaltjára szorított füllel? A Sonar ennek megvalósítására tesz kísérletet, és ami a legmeglepőbb, sokan még táncolni is tudnak rá. A hangképek mondhatni egy-egy mély alapszínből meg répakolt törmelékből állnak, mintha egy progrock zenekar gondolna egyet, és lánctalpasokat használna ritmusgitár helyett, szólóvirgázásokra meg láncfűrészt.

A brutália végén hagyományosabb, mégis elég meglepő kanyart vesz az esemény, a következő kérdés jegyében: a gót színtér sokszor kigúnyolt kliséit lehet-e kiforgatva, mégis öntudatosan használni? A Dance Or Die nem tudom, mennyit meditált ezen, de megadja a tökéletes választ. Zeneileg semmi különös, egyszerű, ám kirobbanó erejű villanygót futamok, tekintélyes architektúra tetején zengedező képregényfigura (a nomen est omen Gary Wagner) csodálatos, földig érő éjfekete bőrkabátban, ahogy azt kell. A képlet remekül működik, a színpadi vámpírokat nem lehet fültől fülig vigyorgás nélkül nézni, a hangtól és a kiállástól meg még talán Lugosi Béla kezében is megremegne a morfiumos tű. Táncolj vagy unatkozz!


Kis döccenő után a revüműsor megy tovább az In Strict Confidence előadásában. Pár évszázaddal messzebb visszanyúlva, mint a barázdált arcú mai Drakulák: valamiért az egész totál középkori érzést kelt, az egyik színpadi tünemény (a gitáros lány) célirányosan szaggatott szerkója és a másik csillámló démonruhája ellenére is. Az énekes visszafogott menőséggel menetel és kántál középen a tiltott gyümölcsről, hét életről és más romantikus témákról, úgyhogy a lobogó kabátú német költők felé is megvan a kapocs, de ugyanúgy érezhetjük magunkat mohos várfalak tövében vagy sötét erdők mélyén. Ilyen látomásos erejű fellépőnél fel lehetne vetni, mi szükség a teátrális külsőségekre, de hagyjuk a „csak az egy szál dobozgitár az igazi”-féle régenjobbvoltokat – meglepő, de az élő zene színpadi műfaj, és itt minden profi módon összerakva szolgálta a néző lenyűgözését. És aki ennek se hisz, nézzen rá csak egyszer Nina de Lianinra (ő a hivatásos démon), egyből megszűnnek a nyűgei.

És innen, legalábbis számomra, az esemény sajna teljesen gótikus véget ér, már ha a dicstelen elplattyanás annak számít. Utánam a nagy reset gomb, szóval nyugodtan gépelem be: az őslegenda Clan Of Xymox minden barátságossága ellenére csak olyan, mint egy átlagos darkwave együttes, a Diary Of Dreams pedig semmilyen gótvillanymetál színház a rosszabbik értelemben. A világ legvégén persze kevés dolog számít, így gondolhatják a szervezők is, lehet maradék plakátokat lenyúlni és menni az örök hajnali előtti setétségbe pár arccal a múltból, akikkel nem találom a hangot. Nem tudom, ki hogy van vele, de ezen a ponton már jobban vágyom némi fényre és életre.



*** *** ***

Végezetül álljék itt Atis búcsúgalériája, egy rövid bevezetővel, az első kommentben hosszabban is ír nektek:

Részemmé vált

2004-ben lettem GAG (Gabriel Art Gothic) fotós, majd később csapattag. 8 évnyi anyagot összefoglalni nem könnyű, sok emlék jut eszembe a fotókról. Összegyűjtöttem nektek párat munkáimból, zárjátok ki a külvilágot, utazzatok velem a képzelet szárnyán és álljatok a gépem keresője mögé gondolatban. Éljétek át velem a pillanat varázsát, amit akkor éreztem, mikor ezeket a kockákat ellőttem nektek, Kollektívákon, fesztiválokon, koncerteken, kisebb bulikon... a teljesség igénye nélkül.

Atis

| 5 hozzászólás © Marvin
Hozzászólok
arden   2012. május 30., Szerda ( 23:12 ) #5
Regisztráció időpontja:
2005. február 12.
Üzenetek száma: 2577
Marvin, Téged lehet olvasni valahol a későbbiekben is?
gaba   2012. május 24., Csütörtök ( 19:20 ) #4
Regisztráció időpontja:
2004. augusztus 2.
Üzenetek száma: 3647
jó kis sorozat a 2. (is)
Atis   2012. május 24., Csütörtök ( 15:59 ) #3
Regisztráció időpontja:
2004. szeptember 29.
Üzenetek száma: 1596
Gyertyaláng az élet, egy fuvallat a halál. Avagy az élet sosem kellemes, de egy jó lidércnyomásnak megjárja. És még, amit magamévá tettem: Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!

Örülök Marvin hogy elindított némi nosztalgiát benned, ha ez sikerült akkor úgy látom jó úton haladtam ezzel.
Atis   2012. május 24., Csütörtök ( 15:57 ) #2
Regisztráció időpontja:
2004. szeptember 29.
Üzenetek száma: 1596
Gyertyaláng az élet, egy fuvallat a halál. Avagy az élet sosem kellemes, de egy jó lidércnyomásnak megjárja. És még, amit magamévá tettem: Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!

Most tőlem engedjetek meg végezetül pár mondatot. Előre bocsájtom, nem tudok írni, jól meg pláne nem. Nem vagyok se író, se költő, nem is ezért voltam itt. Egyszer próbáltam egy beszámolót összerakni itt abba is más segítségére szorultam, hogy fogyasztható megfelelő színvonalú legyen. Volt egy blogom is régen, de a kutya se volt rá kíváncsi, a végén már magam se. Elég az hozzá hogy én ehhez nem értek, így azt is megszüntettem. Rajzolás és a linómetszésbe tudtam kifejezni magam, talán innen jött a fotózás is tízen éves koromba. Mikor apámtól egyszer karácsonyra egy fényképező gépet kaptam ajándékba. Rengeteg tekercsfilmet ellőttem, az ő nagy bánatukra és a fotó kidolgozók nagy örömére. Az a probléma hogy ez az élet más területein is megnyilvánul, ezáltal nincs sajnos névmemóriám, viszont arcról sok mindenkit be tudok azonosítani, ezáltal kerülve sok komikus és kényelmetlen helyzetbe a név hiánya végett, tetézi a bajt a diszlexiám is, de ez nem ide tartozik. No de ne menjünk vissza a születésem helyére, Vácra, mert nem érdekel senkit, és talán unalmas és hosszadalmas lenne. Elég az hozzá hogy az ld50.tk-ra 2003 ba akadtam rá, unalmas perceimben. Olvastam, és ragadt rám pár dolog innen is, onnan is. Mint az apró gyermekre a csoki fagyi, csak azt, ugye ha összemaszatolja vele magát, le lehet mosni, ez meg nem. Részem vált néhány dolog. 2004-ben lettem Gag fotós, majd később csapat tag. 8 évnyi anyagot összefoglalni nem könnyű. Sok emlék jut eszembe a fotókról. Összegyűjtöttem nektek, párat munkáimból, zárjátok ki a külvilágot, utazzatok velem a képzelet szárnyán és álljatok a gépem keresője mögé gondolatba, éljétek át velem a pillanat varázsát, amit akkor éreztem mikor ezeket a kockákat ellőttem nektek, kollektívákon, fesztiválokon, koncerteken, kisebb bulikon, a felsorolás teljesség igénye nélkül. Nehéz mit írni, megtették már előttem jó páran. Nem nagyon maradt mit mondanom. Köszönöm, hogy ide tartozhattam, előadóknak, szervezőknek is, mert nélkülük nem jöttek volna létre a képeim. Aki kíváncsi még továbbiakban rám, képekben tovább mesélek nektek, a facebookon és a picasán is, bárhová is sodor sorsom, fotózni tovább fogok.
Marvin   2012. május 24., Csütörtök ( 15:55 ) #1
Regisztráció időpontja:
2002. augusztus 20.
Üzenetek száma: 15241


Láttam egy képet Anna
Frankról, szerintem ronda.



Kösz Atis, szívszaggatók a képek, de hát mostanában mi nem az?

:(


Ez az oldal nem jöhetett volna létre, ha nincs a www.pardey.org
Oldalaink megtekintéséhez IE 5.5+ valamint Flash plug-in szükséges. Impresszum | E-mail
Design: Monokrome Vision