Be kell hogy valljam, a !Nylon Me projektrõl semmit sem tudtam a fellépésük elõtt, így mindenféle elõzetes elvárás, elõítélet nélkül tekintettem meg koncertjüket. Bár honlapjukon azt írják, hogy jelenlegi koncepciójuk, szándékuk már túlmutat az electro-clashen, a koncerten bemutatott dalok egyértelmûen erre a területre helyezték el az együttest saját képzeletbeli "stílustérképemen". Az egyedi, meglepõen jól megkomponált dalok engem teljesen lekötöttek, minden tétel valami újat adott, nem untatott a koncert. Az énekes kicsit introvertált, visszafogott színpadi jelenléte volt meglepõ. Lehet, hogy ez a koncepció része? Vagy csak a megilletõdés okozta? Nem tudom... Mindenesetre a második napot kezdõ !Nylon Me nekem kellemes meglepetést okozott!


A Blitzmaschine újfent bebizonyította, hogy a németek valami titokzatos oknál fogva a legjobb minõségû elektronikus testzenét tudják létrehozni. Ezek a projektek a legtöbb esetben persze, "visszanyúlnak" a nagy elõdök (pl. DAF) örökségéhez, de a Blitzmaschine ezt úgy teszi hogy egy pillanatra sem jut eszünkbe, hogy "koppintanak" (még akkor is, ha egy DAF feldolgozással indították a projektet). A fesztivál második napja sajnos kevés látogatót vonzott, de akik ott voltak azok láthatták, hogy ebben a zenében is fontos az elõadásmód: a saját alkotás átérzéssel történõ bemutatása. A dalok - az EBM stílus hagyományainak megfelelõen - rövidek voltak, intenzívek; de a frontember karizmatikus elõdásmódja (a jelenlévõ hölgyek, lányok lehet hogy más jelzõt használtak volna...) elérte azt, hogy a jelenlévõk többségének a még - vélhetõen - ismeretlen elõadó is meg tudta mozgatni a színpad elõtti "tömeget".


Sajnos a helyzet kezelése közel sem sikerült ennyire (semennyire) Stefan Schäfernek, aki nagyon nehezen viselte, hogy azt a kevés nézõt, hallgatót még minimálisan sem köti le a koncertjük. Ez azért sajnálatos, mert zeneileg a Der Prager Handgriff sokkal érdekesebb, változatosabb koncertet adott, mint az elõzõ fellépõ, és mindezt úgy, hogy az old-school EBM határait sem lépte túl. De sajnos egy koncert akkor jó, ha az elõadó (is) jól érzi magát a színpadon. Elismerem, nem könnyû kis számú, kicsit passzív közönséget felpörgetni, de a Blitzmachine-nak sikerült... Nem akarom tovább ostorozni a Der Prager Handgriff frontemberét, de a koncert számomra azt is megerõsítette, hogy az EBM stílushoz, erõteljes - valamilyen szempontból egyedi - énekhang, karakán egyéniség szükséges. A Der Prager Handgriff albumait hallgatva eddig is a vokált tartottam gyengének, erõtlennek, és ezt a véleményemet a koncert is megerõsítette. Kíméletlenül hangozhat, de a fesztivál leggyengébb teljesítményét a Der Prager Handgrifftõl hallottuk, láttuk....


A Lights Of Euphoria fellépését személyesen nagyon vártam, talán a legjobban a második nap együttesei közül. Egyrészt Torben Schmidt-tel még a Zoth Ommog-os idõk óta kapcsolatban voltam/vagyok, de még sohasem találkoztunk, másrészt a Lights Of Euphoria pályafutását a kezdetektõl nyomonkövettem. Elõször különbözõ válogatás lemezeken találkoztam velük, a Claus Larsennel elõadott Subjection miatt végképp magukra vonták a figyelmüket. Az út- és stíluskeresõ Brainstorm albumtól kezdõdõen folyamatosan láttam/hallottam, ahogy Jimmy Machon megjelenésével egyre inkább a future-pop, electro pop felé fordult az együttes. Érdekesen mûködnek, hiszen Jimmy Machon Dániában, Torben Schmidt Németországban él/dolgozik, így lemezeik elég hektikusan jelennek meg: talán ennek is köszönhetõ, hogy nálunk kevésbé ismertek. Véleményem szerint Jimmy Machon igazi showmanként kihozta a legtöbbet a pénteki napból, a lehetõ legjobb bulizós hangulatú koncert keretében a LOE "slágerek" mellett a jelenlévõket egy feldolgozásokból álló egyveleggel (Headhunter, Blue Monday, Wild Boys, Induljon a banzáj) szórakoztatta. A fesztivál elõkészítésekor Jimmy Machon azt kérdezte tõlem, hogy mi az a magyar - lehetõleg alternatív - elektronikus "sláger" ami kultikusnak tekinthetõ. Lehet, hogy rosszul döntöttem, de azt válaszoltam, hogy az Induljon a banzáj... a többi már tudjátok. Elfogult vagok a LOE-val kapcsolatban, - fõleg úgy hogy a Subjection elõadása alatt a Jimmy színpadi performansza alatt készült festményt is megkaptam tõlük, ami gyûjteményem egyik ékessége lesz - , de mindenképpen figyelemre méltó, hogy próbáltak valami aprósággal kedveskedni a megjelent hazai közönségnek.




Az Armageddon Dildosnak is furcsa körülményekkel kellett megküzdeni, hiszen Uwe Kanka azzal szembesülhetett, hogy a korábbi min. ezres közönséggel szemben, jelenleg mintegy kétszáz koncertlátogató kiváncsi a korábbi kedvencre. A korábbi Dildos klasszikusok (Never Mind, Unite, East West, Fear, Sex For Money, In My Mind, Homicidal Maniac) mellett az új albumról játszottak dalokat (pl. az album címadó dalát az Untergrund-ot). Furcsamód nem volt jelentõs különbség a közönség reakcióiban, a néhány fõs "kemény mag" kivételével inkább békés nézelõdés volt a koncert jelentõs részében. Ez persze Uwe-t nem akadályozta abban, hogy a régi idõket visszaidézve, a színpadról leugorva a közönség között énekelve, ismerkedjen a megjelent lányokkal, hölgyekkel... A régi és az új Armageddon Dildos dalok jól bemutatták azt az érdekes crossover hangzást, mely a new wave, a punk és természetesen az EBM ötvözésével jött létre és sokáig a Dildos védjegye volt.


A fesztivál második napja már nagyobb merítést nyújtott az EBM stíluson kívüli területekrõl, hangulatában sikerrel, létszámában sikertelenül idézte meg a Techno Art Show-k hangulatát.

estee képei



Kattints a képre és elindul a slideshow!