A DRUGZONE mint a hazai industrial-metal szcéna egyik legjelentősebb képviselője ezen az estén is felvezető zenekarként volt látható a külföldi bandák előtt. Ahogy Lindától megszokhattuk, állandó kontaktussal boldogította a rajongókat. A színpad előtt összeverődött hallgatóság igazán nem panaszkodhatott, hiszen azonkívül, hogy közelről lesegethették Linda bájait, még mindenféle ajándékkal is el lettek látva, a nyalókától egészen a pólóig. Az I hate humans című, szinte klasszikussá vált számuktól egészen a hat év alatt készült első feldolgozásukig – Push it – sok jó és pörgős számmal melegítették elő a közönséget az este további részére. Lelkesen és mindent beleadva játszottak, hogy megadják az alaphangulatot az este elkövetkező részéhez.

Hella képei




Az átállás rövid és pontos volt, ez az este későbbi részére is ugyanígy vonatkozott. Az olasz DOPE STARS INC. lépett a színpadra, a maguk pattogós, táncolós vonulatával. A Theta Titaniummal kezdtek, de játszották még például a közönségkedvenc Vyperpunkot és a Gigahearts albumról a Bang Your Headet is. Mint toldalékvokalisták már feltűntek a koncert alatt torkuk szakadtából sikoltozó lánykák. Ám, mivel nők vagyunk, mi sem tudtuk figyelmen kívül hagyni az olasz srácokat, meg is szavaztuk őket az este legjobbjainak. Amit muszáj, azt muszáj. Észrevehetően ki is használták azt, hogy tetszenek, nyelvnyújtogatás, pacsi, pózerkedés, minden, ami a női szíveknek kell. Mégis meg tudták találni az összhangot a kelletés (vagy bohóckodás, kinek hogy tetszik) és a zenélés között. Csak rövid ideig játszottak, de azt teljes mértékben kitöltötték, egy intenzív, bő félórás műsort raktak össze. Kellemes hangulatot teremtettek, mely véglegesítette bennünk az érzést, hogy nem hiába jöttünk el ide ma este.

Hella képei






Atis képei




Az áthangszerelések után a LACRIMAS PROFUNDERE kezdte elbűvölni a nézőket. A német csapat sokkal összetettebb volt a designt illetően, mint a DSI, de ez nem is lényeg, nagyon jó talpalávalóval szolgáltak. A mély, búgó hangú énekes, a dallamosság, minden ott volt a helyén. A maguk táncolós, énekelgetős zenéjével tovább fokozták az amúgy is mosolygós és egyben tomboló színpad előtti tömeg hangulatát. Ők voltak az egyetlenek, akik az este folyamán bemutatták egymást. Talán róluk sugárzott a leginkább, hogy rettentően jól érzik magukat, imádják a magyar közönséget és még a maximumnál többet is beleadnak. Az első sorokban állók még egy-egy gitárhúrt is megpengethettek. Fantasztikusak voltak, abszolút elégedettség kísérte őket végig, amikor levonultak a színpadról.

Hella képei






Atis képei





Majd következett számomra az est fénypontja, a DIARY OF DREAMS. A kezdés előtt hatalmas mosollyal konstatáltam, hogy pár évvel megnőtt az átlagéletkor. Végre olyan közönség állt a színpad előtt, mely biztos, hogy nem nyálcsorgatás céljából jött el. Az első számtól kezdve atmoszférát teremtett maga körül ez a szintén német nemzetiségű csapat. Tökéletes hangzás, betöltötték a színpadot, ezzel együtt mindenki figyelmét és remélem, hozzám hasonlóan még sokaknak az utolsó lélekrezdülését is. Hihetetlen bulit csináltak, megfogalmazhatatlan hangulattal. A keményebb daloktól a legelvontabb gyöngyszemekig minden makulátlanul hatott. Az összes szám betelepült az emberbe, függetlenül attól, hogy épp milyen nyelven íródott a dalszöveg. Még a turné technikusa is üvöltve énekelte végig az egész műsoridőt. Mikor elhagyták a színpadot, csak hálát éreztem, igazi élményt szereztek, valószínűleg nem csak nekem. Mély főhajtás illeti őket.

Hella képei






Atis képei



A Diesel megtelt, a legfeszültebb várakozás következett a DEATHSTARS előtt. Az átlagéletkor iszonyatos zuhanása és valamiféle szexuális feszültség lett úrrá a tömegen (legalábbis a színpad közelében biztosan), mi meg csak kérdő tekintettel néztünk egymásra, hogy ez mi a fene. Nyomult mindenki előre töretlenül, főleg az oly sokszor emlegetett lánykák, hátha elcsípnek valamit az épp aktuális kedvencüktől (egy-egy izzadságcseppet, például). Egyre frusztráltabbak lettünk, az egész olyan volt, mint egy Back Street Boys-koncert feketébe öltöztetve. Végül hatalmas sikítászápor közepette megjelentek a svéd srácok. Az új számok mellett jutott hely a régi kedvenceknek is, mint például a Motherzone, a New Dead Nation, a Blitzkrieg vagy a Tongues. Szokás szerint végigugrálták a színpadot és Whiplasher elborult monológjai sem maradtak el. (Az egyikben a magyar lányok laza mentalitását dicsérte, amire természetesen az egész koncertterem sikítófrászban tört ki. Nagyszerű.) Zeneileg most sem okoztak csalódást a srácok, végigénekeltem a koncertet, de valahogy a közönség elrontotta az összhatást. Mellettünk úgy visított egy-egy csepp leányzó, hogy megijedtem, hogy mindjárt összeesnek oxigén hiányában. Éljen a női önbecsülés és a tartás. A koncert végén bedobott dobverőkért majdhogynem tömegverekedés bontakozott ki. Zeneileg és műsorilag egyáltalán nincs panaszom a bandára, nagyszerűek voltak, mint mindig. Élvezik, hogy odavannak értük (természetesen itt elsősorban nem a zenéjükre célzok), és ezt eléggé ki is használják, de ennyit igazán meg lehet bocsátani nekik.

Hella képei








Atis képei







Mindent összevetve egy nagyon jó kis turné egyik állomásán vehettünk részt. Mindegyik banda kitett magáért, nem hinném, hogy lenne olyan, aki csak és kizárólag rossz élményekkel távozott. A szervezők és a technikusok is kapnak a nevük mellé egy nagy pirospontot, tényleg flottul ment minden. Az összes negatívumot is beleértve, lehet azt mondani, hogy teljes mértékben megérte, mi is csak elégedett mosollyal tudtunk elindulni hazafelé, egy nagyon jó kis este után.

Atis képei