Created from electromagnetic fields in 0 milliseconds;
 
2012.05.31: AZ LD50.HU MÁTÓL READ-ONLY MÚZEUM. KÖSZÖNJÜK MINDENKINEK AZ ELMÚLT 11 ÉVET.



liquid

estee

9th

d4m4g3

LD50 e-könyv. Majd.
 
  •  

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

 

----------------
Ti, LD50 támogatók
 
Felhasználónév
Jelszó
 
MACHINE MUSIC

HARDERGENERATION (NINTH)

PLANETDAMAGE (DAMAGE)

NEGATIVE ART (ZERO)

SOUND OF JAPAN (CASE)

KULTBLOG

BEATS (SAJTOS)

101KLUB

LD50 @ LAST.FM


BLACK-HEAD AGENCY
 
 
 
Mi legyen az LD50 "utód oldal" neve?
DarkDimension
 
(21.3% - 40 szavazat)
LD51
 
(40.1% - 75 szavazat)
LD100
 
(28.3% - 53 szavazat)
Más, írok kommentek közé
 
(10.1% - 19 szavazat)
 
: : : : : :
 
2007. február 27., Kedd 23:23
BOLKOW, Castle Party - avagy a lengyel-magyar barátság ápolgatása
A technika ördöge ezúttal angyallá változott kis idõre, amit a távoli múltban elvett tõlem, azt nemrégiben visszaajándékozta: halottnak hitt merevlemezekrõl sikerült rengeteg adatot visszanyernem, köztük sok-sok képet is. Elkezdhetem tehát szép lassan pótolni mindazt, ami eddig elmaradt, azzal nyugtatva magam, hogy jobb késõn, mint soha. :)

Elsõként a 2006. július 29-30-án lezajlott lengyelországi Castle Party beszámolóját olvashatjátok tuli tollából, melyet kettõnk képei illusztrálnak.


Ezt is megértem. 29 éves koromra sikerült eljutnom egy külföldi fesztiválra, ami ráadásul kedvenc országomban zajlott. Imádtam.
Utunk intézése nem zajlott túl gördülékenyen, de ahogy az már az ilyen kaotikus kezdeteknél lenni szokott, a végére (na jó, a közepére) sikerült elérnünk a katarzis-élményt. Nem is egyet...
Jegyemért az indulás elõtti napon futkostam a munkából lógva, s csak az eladósrác segítõkészségén múlt, hogy az eladás-stop után is megkaphattam. A szállásról is kiderült, hogy kilométerekre van Bolkowtól, de a transzportunk legalább biztos volt. Bár azt nem igazán tudtuk, kikkel utazunk majd... Mondanom sem kell: csomagolás, étel-ital és valutahajkurászás az indulás délelõttjén zajlott. A legfontosabbat, a karton cigit (A dohányzás halált okozhat!) persze már napokkal korábban beszereztem.
Végül csak elrendezõdött minden. A bemutatkozások (tizenegyen voltunk), bepakolás után sofõrünk beletaposott a gázba és péntek 14.25-kor kigördültünk a Keleti elõl. 600 km állt elõttünk és jól is haladtunk egészen a Rákóczi úti dugóig...
Senkit nem untatnék annak a tíz órának a részleteivel, amit az úton töltöttünk. Közvetlenül vezetõnk mögött ülve majd' megõrültem a digitális sebességmérõt nézve: soha nem mutatott 98 km/h-nál többet. Igaz, késõbb megtudtam, hogy busz nem is mehet ennél többel. Fotózgatással, sztorizgatással, mindenbenzinkútnálmegállással, s persze zenehallgatással csaptuk el a vánszorgó idõt. Azért átjutottunk a határokon, bár õsrégi barna flepnim okozott némi fennakadást - a határõrök nem igazán értették, hogy lehet valami 2013-ig érvényes - de éjfél elõtt már a lengyel utakon gurultunk.

HURRÁ, UTAZUNK






A 0. nap éjszakáján aztán megérkeztünk a kastélyhoz. Nem tébláboltak túl sokan odakint, s hullafáradtan minket is már csak az érdekelt, hogy felmarkoljuk a pass-okat (ami egy egyszerû képeslap volt hologram-matricával), aztán alhassunk végre. Akkor még azt sem tudtuk hol, és természetesen esett is...
A De Facto és többi útitársunk szállását könnyedén megtaláltuk, õk le is cuccoltak és eltûntek az emeleten. Kettõnknek csak ezután jött a neheze. Ott álltunk éjnek évadján egyetlen telefonszámmal a kezünkben egy kollégiumban, ahol senki nem tudott más nyelven, csak lengyelül. Bár meg kell hagyni, arra a kérdésemre, hogy "gavarityparuszki?" a portás néni egész szóözönt zúdított ránk, amibõl egy szót sem értettem. Hja, 15 év alatt kicsit megkopott az orosztudásom...

Persze aztán itt is megmutatkozott az, amiért nagyon szeretem a lengyeleket: a portás házaspár hellyel, cukorkával kínált minket, aztán intézkedni kezdett. Hál'istennek a "telefon", "taxi", "hotel" szavak nemzetköziek, így fél órán belül kocsi érkezett értünk szállónkról. Átrobogtunk Palac Sady Dolneba, ahol egy kis kastély tárult le-leragadó szemünk elé. Bent már halálra aggódták magukat értünk, de szívélyesen üdvözöltek minket. Megkérdezték - németül folyt a társalgás - hánykor kérünk reggelit, majd a szobánkhoz vezettek. Valami gyönyörû volt: ál-baldachinos ágy, friss törölközõk vártak ránk. Kirámoltunk, lezuhiztunk és elájultunk.

Kezdetét vette az elsõ nap. Kinéztünk az ablakon, elõttünk birkanyáj legelészett, balra egy tó terült el, s cseppet sem bántuk már, hogy nem tudtunk Bolkowban megszállni.


Megreggeliztünk, s indultunk volna mulatni, de az esõ szakadni kezdett, így várnunk kellett. Le is maradtunk a De Factoról, pedig ígéretet tettünk rá, hogy ott leszünk. Kicsivel utána aztán odaértünk, a színpadon éppen ekkor kezdett a Deathcamp Project.

DEATHCAMP PROJECT




Jól belecsöppentünk a fesztivál közepébe és a málnás sör-folyamba, mert se bort, se töményt nem lehetett kapni. Emellett mindent belengett a sülõ flekkenek illata, mert enni is csak hurkát, kolbászt és különbözõ sült húsokat lehetett, de ezt nem is panaszként említem. Az árak igazán barátiak voltak: kb. 700 Ft-ból degeszre ehettük magunkat és cirka 300 Ft-ba került egy sör, amibe elengedhetetlen volt a málnaszörp. Rómában élj úgy, mint a rómaiak, Lengyelországban idd szörppel a söröd. Azt már évekkel korábban megtanultam, hogy "proszim jedno piwo", azaz: kérek egy sört, így nem okozott nehézséget hozzájutnom.
Folyadékszükségletünk kielégítése közben leültünk egy kis fedett teraszra Wednesday-ék közelébe, ahol a nagyon "trú" arcok mellett békésen megfértek az idõsebb házaspárok, akik italaikat kortyolgatták és a kommandóscuccba öltözött szekusok is remekül illettek a képbe. Mókásak lettek voltak a Funker Vogt háttértáncosaiként. Vissza-visszatértünk a színpadhoz, belekukkantva a helyi elõadókba, de az esõ újra és újra rákezdett. Egy átjáróba szorulva vészeltük át, mert sörsátrak, fedett helyek nemigen akadtak.

ÉLETKÉPEK




Az északi istenek valószínûleg velünk voltak, mert a Funker Vogt elõtt aztán kitisztult az ég. Nyomultunk is az elsõ sorba, ahonnan nem állt szándékunkban elmozdulni.
10 óra körül Jens egyszerû, szürke halásznaciban, ujjatlan pólóban jelent meg a színen. A közönségbõl valaki bekiabált neki, hogy: Ricky Martin!, õ erre velkámtunyújorkszitisen megriszálta magát. Ez még a hangolás alatt történt, de mire pattanásig feszültek az idegek, rákezdtek. Aztán elérkezett a History és én már kábé extázisban is voltam. Jenst eleinte fáradtnak hittem, mert meglehetõsen gyakran ült le a kontroll-ládára, de végig mosolygott, s ugrált is olyannyira, hogy egyszer csak azt vettük észre, hogy a kordonon ülve énekel mindnyájunk legnagyobb örömére. Kiábrándító volt látni, hogy mikor a biztonságiaknak mutatta, cigánylétrán szeretne visszajutni a színpadra, õk zordonan elhátráltak elõle. Elmosolyodott, legyintett, majd oldalt visszarohant és folyt tovább a pörgés. "Funker Vogt" skandálás közepette tapsoltuk vissza õket. Jöttek persze, Jens egy feldobott sapit is fejébe húzott, majd a szintisre erõltette. Neki nem tetszett annyira, - nem ment az imidzséhez, - kisvártatva lerázta magáról.

FUNKER VOGT











Ezután felturbózott adrenalin-szinten vártuk a Clan of Xymoxot, továbbra is a korlátnál maradva. Itt már az átállásnál is problémák voltak, csúszott az egész program délután óta. Mindenképp szerettem volna megnézni õket, nem is okoztak csalódást, bár nem mondhatom, hogy életem egyik legnagyobb koncertélménye volt, de legalább két-hármat játszottak a kedvenceim közül. Talán az volt a baj, hogy már a következõ elõadóra voltam hangolva. Már vagy egy hónapja...

CLAN OF XYMOX







Majdnem másfél órával a meghirdetett idõpont után aztán el is kezdõdött a VNV Nation. Az intro alatt Ronan kicsit megváratta a közönséget, de így annál nagyobb volt az üdvrivalgás mikor megjelent. Haj nélkül, picit meghízva, de ott volt végre õ. A grimaszai, mozdulatai, átvezetõ szövegei tették igazán teljessé az élményt, amitõl sokat vártam, de hogy ekkora katarzist okozzon, arra nem számítottam. Folyamatosan szeretetükrõl biztosított minket, s lengyelül is (dzsénkuje, polszka!) megköszönte a tapsot. Nem hiszem, hogy túl gyakran elõfordulna ilyesmi: mikor a Honour 2003 ment, Jens egyszer csak megjelent Ronan mellett és egymást átkarolva duettben énekelték a számot. õrület... Kicsit sokkolt is, mikor kb. 5 szám után elhagyták a színt, mert nagyon vártam a Beloved-ot, de a tömeg kastélyrengetõ "VNV-VNV" kórusára visszatértek, Ronant sem hagyva beszélni, õ erre mosolygott, széttárta kezeit és bemutatta Mr. Jacksont, ki tovább tüzelt minket. Késõbb az egész zenekart megismertette velünk, elmondva, ki honnan érkezett. Mikor Vasi Vallishoz ért, megkérdezte, van-e itt még valaki Görögországból, erre páran bekiabáltak. "Oh, a couple"-felelte.
Aztán elérkezett a Beloved, Ronan "cssss"-el halkította az ujjongást. Én ekkor már lebegtem, szinte azt sem tudtam hol vagyok. A legszebb szerelmes szám szólt, az elsõ sorban még lánykérés is történt. Nem is lehetett volna jobb helyet találni hozzá...

VNV NATION







Mint minden jónak, ennek is vége lett egyszer, biztosítva lettünk, hogy visszatérnek még Lengyelországba (mi is!), aztán rogyadozó lábainkat egymás elé rakosgatva elindultunk a Hacjendába afterpartizni.
Két emeleten zajlott a buli, fent csak Depeche Mode szólt, lent electric zúzást osztottak a dj-k. Zero és Árpi is szolgáltatott zenét, amirõl a már említett csúszás miatt ismét csak lekéstünk...
Egyszerûen képtelen voltam bort szerezni, a pultoslány tudott ugyan angolul, de így is campari-kólát adott, mikor pedig 3 dl kólát kértem, 3 nagy pohárral tett elém. Annyi baj legyen, így is jól éreztük magunkat, sikerült Vasival is megismerkednem.


5 körül már hullák voltunk, elõkerítettük a hotel sofõrjét, aki hazaszállított minket a kúriába. A hosszú és remek nap után a kelõ Nappal ellentétben mi nyugovóra tértünk.

Vasárnap délben megreggeliztünk, elszürcsöltük kávénkat a teraszon, majd összerámoltunk. Elintéztük a számlát, megrendeltük a kocsit, elbúcsúztunk vendéglátóinktól, aztán integetések közepette elindultunk "do zamku", vagyis a kastélyhoz. A hotelben még szóltak, hogy jövõre azért majd január-február körül foglaljunk szobát, ne az utolsó pillanatban... Hihetetlenül kedvesek voltak itt is.

A KASTÉLY






5 óra tájékán a koleszben voltunk, lecuccoltunk, aztán a többiekkel egyetemben nekivágtunk a második napnak. A bejáratig málna nélküli sört kortyolgattunk, megbeszéltük az elõzõ nap eseményeit, kinek mi jött be, mi nem.

BOLKOW



6-kor kezdõdött a Birthday Massacre, bántam, hogy annakidején Kultiban nem néztem meg õket, de itt most kárpótolva lettem. Rajtuk is látszott, mennyire élvezik azt, amit csinálnak. S jól csinálták, de nagyon. Chibi, az énekeslány, egy percre sem állt le. Ugrált, pofákat vágott, s amellett, hogy "aranyos" csaj, a hangja is nagyon rendben van. Kicsit féltem, hogy a basszgitáros leharapja a nyelvét, mert egyfolytában öltögette. Sajnos alig több mint fél órát játszottak, de a favoritomat, a Video kidet leadták. Utána a gitáros és szintis elvegyült a nép között, mindenki rájuk ugrott, fotózkodott velük. Volt kitéve kaloda és koporsó, abban is lekapták magukat.

THE BIRTHDAY MASSACRE












Utána ettünk egy flekkent, folytattuk a sörözést és vártuk a nap fénypontját, a De/Visiont. Sikerült összefutni Thomas-szal, aki ájsztít iszogatott és Estee-vel beszélgetett, így neki is be lettem mutatva.

ÚJABB ÉLETKÉPEK





Aztán 23h lett, elindultunk a színpadhoz, hogy jó helyünk legyen. Még a Leaves' Eyes zenélt, ment is a villázás meg a hedbengelés. Északi ritmusok, seggig érõ haj, s operaáriákat megszégyenítõ betétek tobzódtak elõttünk. Ez is jó hangulatban telt, de De/Visionre voltunk már rákattanva.

LEAVES' EYES


20 perc késéssel aztán elkezdõdött végre. Végig jellemzõ volt, hogy igencsak lájtosan világították be a színpadot, gondoltuk, hogy az elsõ sorból azért majd fotózgatunk, de le lettünk oltva, egyszerûen nem lehetett még fotós pass-szal sem, csak kordonon belül engedélyezték, ott viszont iszonyú tumultus volt. Nem baj, csaltunk.
Steffen elnyerhette volna a rongylábkirály címet, egyfolytában úgy tûnt, mindjárt összeakadnak a lábai, de persze nem történt semmi ilyesmi, nagyon is jól nézett ki éneklés közben. Thomas eleinte nem látszott ki a csuklyája alól, de késõbb hátradobta és láthattuk õt is.
A Strange affectiont és a Heart shaped tumort vártam nagyon, nem is kellett csalódnom, végre élõben is élvezhettem. Már megint centikkel a föld felett jártam... A tömeg együtt énekelte a számokat, s mikor a zenekar levonult, tört angolsággal (devizson, devizson!) hívta vissza õket. Kaptunk is ráadást természetesen.

DE/VISION







Sofõrünk igencsak igyekezett hazafelé, így a koncert után magunk mögött kellett hagynunk a kastélyt, elindultunk a koleszba. Útközben beszereztünk némi csipszet, Árpival és Tomival elkortyoltunk még egy sört. Ez csak azért volt probléma, mert náluk volt a szobakulcs és Emkéék igencsak türelmetlenül várták õket.
A hazaút még fárasztóbban telt, bírtam volna maradni még pár napot. Már a magyar határon csörgött a telóm, a hétfõ délutánt munkával tölthettem. Vad váltás volt, de jövõ augusztusban is tutira Bolkowba tartunk majd, fõleg ha ugyanilyen remek lesz a felhozatal.


Dzsénkuje, Polszka!
| 27 hozzászólás © estee
<<< [2] 1 >>>
Hozzászólok
tuli   2007. március 16., Péntek ( 18:58 ) (#26) #27
Regisztráció időpontja:
2005. április 25.
Üzenetek száma: 583
Arpi (#26) írta:
T'at zywetz.


jóvanna! :)
Arpi   2007. március 14., Szerda ( 00:52 ) #26
Regisztráció időpontja:
2005. december 15.
Üzenetek száma: 169
T'at zywetz.
Arpi   2007. március 14., Szerda ( 00:50 ) (#24) #25
Regisztráció időpontja:
2005. december 15.
Üzenetek száma: 169
tuli (#24) írta:
Arpi (#23) írta:
De jóóó volt gyerrekek. Kár ,hogy most rólunk nem született valami ojjektív beszámoló:))))) Nahyon jó volt ott játszani. Nálam a 2006-os év favoritja. tök jó újranézni a fotókat és kissé úraélni az emlékeket.


szori, de tényleg nem akartunk elindulni esõben, nomeg mire a sofõrt elõkerítettük...
Dehogyis!!! Ezt én inkább poénnak szántam minthogy szemrehányó indulata legyen. Épp nem jártatok arra.Ennyi Mi is lemaradtunk egy csomó mindenrõl, ez egy ilyen dolog egy fesztiválnál.Engem simán kárpótol az élmény meg a sok közös fotó. Amúgy meg a bolkowi lapra e4gyébbként is raktak rólunk képet, meg a Magnában is lesz beszámoló az egész buliról. Az ojjektív-ot csak az ld 50-es móka miatt írtam fel picit ironikusan.
tuli   2007. március 13., Kedd ( 17:09 ) (#23) #24
Regisztráció időpontja:
2005. április 25.
Üzenetek száma: 583
Arpi (#23) írta:
De jóóó volt gyerrekek. Kár ,hogy most rólunk nem született valami ojjektív beszámoló:))))) Nahyon jó volt ott játszani. Nálam a 2006-os év favoritja. tök jó újranézni a fotókat és kissé úraélni az emlékeket.


szori, de tényleg nem akartunk elindulni esõben, nomeg mire a sofõrt elõkerítettük...
Arpi   2007. március 11., Vasárnap ( 18:44 ) #23
Regisztráció időpontja:
2005. december 15.
Üzenetek száma: 169
De jóóó volt gyerrekek. Kár ,hogy most rólunk nem született valami ojjektív beszámoló:))))) Nahyon jó volt ott játszani. Nálam a 2006-os év favoritja. tök jó újranézni a fotókat és kissé úraélni az emlékeket.
.NINA.   2007. március 8., Csütörtök ( 09:15 ) #22
Regisztráció időpontja:
2004. február 9.
Üzenetek száma: 1040


Life is just a senseless waste of time


jó volt, remélem a következõ is jó lesz:)))
Niniel   2007. március 5., Hétfő ( 11:52 ) (#18) #20
Regisztráció időpontja:
2003. február 18.
Üzenetek száma: 3581
"In the arctic ice,
In the waiting room
In the opium den
I am born again

And it doesn't feel different...."
nandi101 (#18) írta:
...a 2006-os mera lunárol is ilyen beszámolót valakitöl légyszi..

...vagy kénytelen leszek én...


arról van egy másik honlapon: tessék
tuli   2007. március 3., Szombat ( 20:20 ) (#18) #19
Regisztráció időpontja:
2005. április 25.
Üzenetek száma: 583
nandi101 (#18) írta:
...a 2006-os mera lunárol is ilyen beszámolót valakitöl légyszi..

...vagy kénytelen leszek én...



ott sajna nem jártam... de az idei wgt-rõl írok majd! :)
nandi101   2007. március 1., Csütörtök ( 21:10 ) #18
Regisztráció időpontja:
2004. június 28.
Üzenetek száma: 9730
...a 2006-os mera lunárol is ilyen beszámolót valakitöl légyszi..

...vagy kénytelen leszek én...
tuli   2007. február 28., Szerda ( 22:20 ) (#14) #17
Regisztráció időpontja:
2005. április 25.
Üzenetek száma: 583
tamas (#14) írta:
szevasz tuli,
roppant élvezetes beszámoló, tényleg, és külön tetszett az, hogy az oda- és visszaút képeivel amolyan keretet adtatok az egésznek.
grat.


köszi!
a végén még nekiállok könyvet írni ;)
tuli   2007. február 28., Szerda ( 22:18 ) #16
Regisztráció időpontja:
2005. április 25.
Üzenetek száma: 583
örvendezem, hogy tetszett nektek a beszámoló, úgy látszik, érdemes volt ennyi ideig pofozgatni :)))
3szoros hurrá esteenek, hogy ilyen remek fotós és annyit foglalkozott az írásos részek rendbetételével is :)
írok majd még, csak akad téma a jövõben is;)
Zero   2007. február 28., Szerda ( 12:54 ) #13
Regisztráció időpontja:
2002. augusztus 20.
Üzenetek száma: 12249
a békegalambok keserû vérét isszuk

ennek a beszámolónak megörültem, már nem is számítottam rá:)
<<< [2] 1 >>>

:(


Ez az oldal nem jöhetett volna létre, ha nincs a www.pardey.org
Oldalaink megtekintéséhez IE 5.5+ valamint Flash plug-in szükséges. Impresszum | E-mail
Design: Monokrome Vision