1. rész: Rotersand, Decoded Feedback, ASP, Icon of Coil, Welle:Erdball, In Strict Confidence, In Extremo, Fixmer & McCarthy
2. rész: Funker Vogt, Suicide Commando, De/Vision, Therion, Covenant, The Faith and the Muse + sok-sok útikép
Idén viszont szerencsésebb voltam, többen is jelentkeztek, hogy jönnének õk is! Ám ahogy lenni szokott, az idõ múlásával az érdeklõdõk száma egyre csökkent, majd közbejött ez is, az is, míg végül teljesen reménytelennek tûnt az utazás megint... Aztán egy héttel a fesztivál kezdete elõtt kiderült, hogy mégis megyünk!! Hirtelen jött ez a hír,
fél napig zsongott a fejem tõle, de aztán szép lassan minden a helyére került és hamar eljött a
péntek hajnali egy óra, mikor is végre
elindultunk.
Négyen vágtunk neki az útnak, de tudtunk másik három autóról is, bennük összesen kilenc fõvel, akik különbözõ korábbi idõpontokban indultak Hildesheim-be. Az út nagy része ismerõs volt,
Lipcse felé talán már csukott szemmel is tudnánk az utat. :) Egész
végig zenét hallgattunk, megcsodáltuk a napfelkeltét, ismerõs helyekrõl sztorizgattunk, idõnként megálltunk mozogni egyet, majd
délután kettõkor rádöbbentünk, hogy mindjárt ott vagyunk!
Folyamatosan tartottuk a kapcsolatot az elõttünk utoljára elindult autóban utazókkal, akikkel a fesztiváltól két percnyire, egy benzinkúthoz beszéltünk meg találkozót, ahova
kisebb kavarodás után oda is találtunk. Mivel a kempingbe még nem lehetett bejutni, bevásároltunk az
Aldi-ban, ahol idõnként hosszasan elidõztünk egy-egy részleg elõtt, pedig már rég elmúltak azok az idõk, amikor még tényleg
mindenre rácsodálkoztunk egy határon túli üzletben. :) Hamarosan jött a hír, hogy elindult a kocsisor, várnak minket, két autó közé fogunk majd besorolni,
tartják nekünk a helyet. Ekkor figyeltünk fel arra is, hogy mennyi
666-os rendszámú autó érkezett a fesztiválra, ez már több volt, mint gyanús. :) Természetesen muszáj volt egy részüket megörökítenem...
Remekül ki volt találva minden, mert nem csak a sátorhelyeket foglalták már a magyar kolóniából, hanem a jegyekért is állt sorban valaki, így parkolás után becsatlakoztunk hozzá. Sajnos kiderült, hogy a pass-okat máshol adják oda, így vártunk még fél órát szép türelmesen, árnyékban, ami már ekkor sem volt utolsó szempont... Közben felfedeztük, hogy
mennyire mások az emberek itt, mint a WGT-n, mindenki mosolygós, közvetlen és barátkozós volt. Remek hangulatban csatlakoztunk a többiekhez, akik már majdnem teljesen felállították ekkorra a sátrakat, csak a berendezkedés volt hátra...
Miután ezt is kipipáltuk, felfedezõútra indultunk, megkerestük és jól megnéztük a fontosabb helyszíneket, majd visszatérve csatlakoztunk az
esti bulira bemelegítõ zajos csapatunkhoz. Hangulatban nem volt hiány, a környékünkön sátorozók számára valóságos kikapcsolódás lehettünk. ;)
Tízkor beálltunk a reménybeli bulizók tekintélyes sorába, majd beszabadulva a
"másik" hangárba azonnal bulizni kezdtünk. Igazán remek zenéket tolt a
DJ, a hatalmas térben egyre inkább megnõtt a dark-gót arcok száma, nekem pedig olyannyira
boldogság volt részt vennem egy ilyen buliban, hogy még akkor is maradtam, amikor közülünk már mindenki kidõlt, éjjel kettõig akklimatizálódtam közöttük. (Olyannyira, hogy még a
sörös kólát is egész megkedveltem a végére. :)
Köszönet Gabának a képekért!
Aznap túl sok alvásban nem reménykedhettem, nyolckor már keltünk is fel, hogy megtámadjuk a korábban már megismert benzinkút tusolóját. Micsoda
felüdülés volt ez a hol átvacogott, hol átizzadt éjjel után! Nem csak mi fedeztük fel a kultúrált tisztálkodás eme formáját, de szerencsére egyik nap sem kellett túl sokat várakoznunk és amíg a fele csapat tusolt, a másik fele vásárolt. Visszatérve sikerült közelebb, a kerítéshez parkolnunk, így pár perc múlva már a
fejedelmi reggelinket fogyaszthattuk, erõt gyûjtve az elõttünk álló egész napos "kiképzésre". :) Az elsõ minket érdeklõ koncert elõtt kisebb kavarodás után sikerült azt is elintézni, hogy a
Press sátorban tudjam tölteni a fényképezõgépem aksiját, majd gyorsan körbenéztünk az árusok között, de hamar kiderült, hogy egy óra édeskevés bármire is... Szaladtunk átöltözni és becéloztuk a
hangár elsõ sorát.
Éviék már ott álltak, szinte gond nélkül eljutottunk hozzájuk. Mellettünk enyhén ittas németek álltak, akik az idõ haladtával és újabb italok elfogyasztása után egyre harsányabban viselkedtek, néha
komoly önuralom kellett a tolerancia-szintünk megtartásához... A két csapat között az elsõ sorban egy középkorú hölgy állt, aki a
Decoded Feedback miatt jött, de nagyon lelkesen táncolgatott minden zenére.
13:15 - 13:55 ROTERSAND (40 perc)
Negyed kettõkor jellegzetes ütemek hangzottak fel, mátrix-utánérzésû bõrkabátban megjelent
Rasc és beindult a
Rotersand-õrület. Furcsa volt a kordon másik oldaláról végignézni, ahogy a fotósok bevonulnak és elkezdenek fényképezni, de
engem sem kellett azért félteni... ;) A hangosítás sok kívánnivalót hagyott maga után, de az énekes pörgése most is magával ragadott mindenkit.
Prof-ot különösen, kicsit beljebb talált is helyet magának a kibontakozásra. :)
Krischan vokálját ezúttal sokkal hangosabban lehetett hallani, gyönyörû hangja van! Slusszpoénként
Rasc az utolsó szám alatt leugrott a színpadról és a kordonra felállva énekelt nekünk.
Setlist abc-ben: Almost Violent / Electronic World Transmission / Lifelight / Merging Oceans / Sonic Agony / The Fire
14:20 - 15:00 DECODED FEEDBACK (40 perc)
25 perc átszerelés után megjelent a színpadon
Yone, kedvesen integetett a közönségnek, letette kis táskáját, pötyögött kettõt a szintijén, megszólalt a zene, majd feltûnt a
Decoded Feedback másik tagja,
Marco is - új frizurával és kék festéssel az arcán. A jól ismert átéléssel és lelkesedéssel adták elõ számaikat, melyek közül én csak a
Bondage-t és a
Phoenix-et ismertem, de a többire sem lehetett unottan ácsorogni, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a színpad elõtt kisebb zúzda alakult ki, aminek résztvevõi láthatóan remekül érezték magukat egymás lökdösése közben. :) Kívülrõl elég
brutálisan nézett ki, de ahogy hosszabban néztem õket, észrevettem, hogy mindenki mosolyog, mindenki élvezi az egész mókát, nem olyan véresen komoly az a pogózás, mint ahogy elsõ pillanatban tûnt.
Yone és
Marco a koncert után egyébként többször is feltûnt a
VIP sátor környékén, barátságosan beszélgettek bárkivel, aki megszólította õket.
15:25 - 16:05 ASP (40 perc)
Az
ASP-rõl az égvilágon semmit sem tudtam a koncertjük elõtt, a közönség annál inkább, meg voltak õrülve értük. :) Meg is értem, nagyon
jól keverik zenéjükben a goth, a rock és az electro mûfaj elemeit, az énekes igazi jelenség és a két férfi háttérvokálos énekével érdekes elegyet alkotott a hangja. Volt pár számuk, ami igazán
ütõsen szólt, jól felpörgettek minket is velük. Kellemes meglepetés voltak számunkra, én pedig azóta már leteszteltem, cd-n is remekül hallgatható a zenéjük. :)
ASP setlist: She wore shadows / Maybe / Stille der Nacht / Lykantropie / Und wir tanzten / Sing child / Schwarzer Schmetterling / Ich will brennen
16:30 - 17:10 ICON OF COIL (40 perc)
Mit is mondhatnék az utánuk következõ fellépõrõl, hogy ne tûnjek elfogultnak? :) Az
Icon of Coil még ezen korai (fél ötös) idõpontban is teletömte a hangárt emberekkel, de nem csak minket érdekelt ennyire a fellépésük, a figyelmesebbek észrevehették a színpad mögött
VNV Nation Ronan-t és
[:S. I. T. D:] Tom-ot is.
A fiúk beleadtak mindent, Andy a tõle megszokott módon vágtázott fel-alá a színpadon,
Sebastian-ból és
Christian-ból pedig a gurulós emelvényeknek köszönhetõen többet láthattunk, mint május végén a WGT-n.
Igaz, elég hamar kiderült, hogy nem csak elõnye van a magasításnak, nyilván nem gondoltak arra, hogy
Christian mekkora átéléssel fog majd mozogni rajta... Pár erõteljesebb ugrás után nem is egyszer a színpadon landolt a szintije, amit végül megunt és elõre jött amolyan második frontemberként buzdítani a közönséget. Csak azt tudom mondani, hogy többször kellene ezt tennie,
nagyon jól csinálja!
A
setlist most is ütõs volt, ezúttal az új album dalait hallhattuk fõleg (
Android / Dead enough for Life / Existence in progress / Pursuit / Shelter), de elõadtak olyan korábbi számokat is, mint pl. a
Regret.
Amikor
Andy-vel késõbb összefutottunk, megdícsért minket, amiért végig tudtuk a dalszövegeket ;)
17:40 - 18:35 WELLE:ERDBALL (55 perc)
Miután négy órán át állni (na jó, néha ugrálni is ;) kvázi egy helyben nem éppen a legpihentetõbb, így az
Icon of Coil után volt az a pont, amikor fogtuk magunkat és kivánszorogtunk a hangárból. Iszonyatos meleg volt kint,
bele sem mertem gondolni, hogy másnap ilyenkor még javában a tûzõ napon fogok ácsorogni...
Prof vételezett némi vizet a tetrapak dobozokba (azt ugyanis be lehetett vinni bárhova, mûanyag palackot nem), majd visszamentünk és így még láthattuk a
Welle:Erdball utolsó két számát. Középtájon álltunk meg, fotóztam párat, majd vége is lett a fellépésüknek. Ahogy utólag olvastam,
ezúttal is kitettek magukért, pár szám erejéig két tucat kékre festett fiú és lány volt a színpadon, volt papírrepülõ dobálás és természetesen most is elõkerültek az óriási lufik, amibõl
Éviéknek (akik még mindig az elsõ sorban voltak) sikerült megszerezniük egyet.
Setlist abc-ben: Arbeit adelt! / Elektrosmog / Kleptomanie Mensch aus Glas / Schaufensterpuppen / Schweben, Fliegen und Fallen / Starfighter / Starfighter F-104G / Welle Erdball
19:05 - 20:00 IN STRICT CONFIDENCE (55 perc)
A
Welle:Erdball után picikét ritkult a tömeg, így viszonylag simán elõre tudtunk menni
Éviékhez, beálltunk mögéjük a második sorba és vártuk, hogy elkezdõdjön az
In Strict Confidence. A megszokott átszerelési idõ után a kiírt idõpontot szinte teljesen betartva el is kezdték majdnem egy órás fellépésüket, melyben a WGT-hez képest számomra a legörömtelibb különbségként leadták a
Zauberschloss-t is.
Denis hangja és színpadi jelenléte még mindig meggyõzõ számomra,
Lars és a többiek is hozták a tõlük megismert színvonalat és
Nadine is ugyanolyan kedvesen mosolygós és kellemes hangú volt, mint a WGT-n. Ezúttal is
hatalmas élmény volt a kedvenc számaimat (
Closing eyes, Engelsstaub, Kiss your shadow) élõben hallani újra és most végre tényleg teljes átéléssel hallgattam és mozogtam végig õket. :)
19:30 - 20:30 IN EXTREMO (60 perc)
Amíg mi hangároztunk, a csapatunk másik fele a nagyszínpadnál aszalódott a rekkenõ hõségben. Hja, kedvenceinkért szenvedni kell! :) Másnap vastagon megtapasztaltuk mi is,
miket kell kiállnia azoknak, akik a tipikus augusztusi idõben a szabadtéren fellépõket akarják látni, hallani. Errõl majd a következõ részben írok, addig is íme pár
In Extremo kép,
Sanguis in Nocte Laciék jóvoltából.
20:30 - 21:30 FIXMER/McCARTHY (60 perc)
Az
In Strict Confidence után
Éviék úgy döntöttek, hogy itt az ideje nekik is mozogni egy kicsit (
Prof már az elsõ számok egyike után gondolta így), tehát egyedül maradtam... volna, ha közben nem talált volna meg minket
Daty, a magyar kolónia egyik tagja, így együtt vártunk, míg átszerelték a színpadon... Ugyan fogalmam sem volt, hogyan fogom kibírni az elkövetkezõ másfél órát, de a WGT-n akkora hatással volt rám
Fixmer & McCarthy, hogy újra látni akartam õket, de ezúttal az egész mûsort az elsõ sorból. :) Elõször a DJ jelent meg a pultja mögött, majd a zene megszólalása után feltûnt
Doug is, amerikai repülõs filmekbõl megismert Ray Ban napszemüveggel felvértezve. Iszonyatosan felpörögve rohangált a színpadon,
nagyon beleélte magát, a zene sokszor egészen elképesztõ módon magával ragadta... Minket pedig õ - hangoktól megrészegülten, csúszásnak induló nadrággal, önmaga valójában.
Setlist: Come inside / Control I'm here / Destroy / Freefall / Join in the Chant / Let your body learn / Shout
REGENERÁCIÓS FÁZIS
Fél 10-re rendesen kikészültem, akkor már amúgy is fél órája az ájulással harcoltam, 8 óra ácsorgás az elsõ két sor valamelyikében nem egy nászmenet, még akkor sem, ha közben a kedvenceit látja és hallgatja az ember. Tudtam, hogy öt percet sem bírnék még így, nemhogy még másfél órát... Ám ahogy elhallgatott a zene, a tömeg nemhogy ritkult volna, ellenkezõleg, mindenki elõrenyomakodott,
a hetes busz csúcsforgalomban kutyafüle ahhoz képest, mint ami a Blutengel elõtt fél órával a hangárban volt. Alig vártam, hogy
Prof a korábban megbeszéltek szerint feltûnjön valahol a hátam mögött és kiverekedjem magam az emberi szardíniásdobozból... Egy örökkévalóságnak tûnt, mire végre meghallottam a nevem valahonnét hátulról. Elkezdtem kipréselni magam az elsõ sorból, de valami hihetetlen küzdelmet kellett folytatnom a kijutásért.
Prof-ot egy magyar sráccal beszélgetve találtam, hát igen, kicsi a világ. :) A hangárból kiszabadulva a
Press sátorban ültünk le, kellett nekem vagy 20 perc, mire magamhoz tértem a - lábaimmal egyetemben... Mivel volt még idõ a a
Wolfsheim-ig, ezért picit körülnéztünk az árusok között, majd a nagyszínpad melletti domboldalon kerestünk magunknak egy kis helyet, ahova leülthettünk, ahonnan nézhettük/hallhattuk az elsõ este utolsó koncertjének elsõ felét.
22:30 - 23:59 WOLFSHEIM (1 óra 29 perc)
A hatalmas színpadon távolról nézve szinte elvesztek a
Wolfsheim tagjai. Hátuk mögött hatalmas
kivetítéssel, csodás
fénytechnikával és összetéveszthetetlen
hangzásvilággal szereztek tekintélyes létszámú közönségüknek felejthetetlen másfél órát. Mivel a levegõ hõmérséklete 11 óra után rohamosan csökkent, fázni kezdtünk, ráadásul fáradtak és éhesek is voltunk, így a koncert utolsó 45 percét már a sátrunkból hallgattuk végig.
Setlist abc-ben: Approaching lightspeed / Care for you / Everyone who casts a Shadow / Find you're gone / Kein Zurück / Künstliche Welten / Once in a lifetime / The Sparrow And The Nightingales / Underneath the veil / Wundervoll
A második napi kalandjainkat és élményeinket pedig a következõ részben olvashatjátok. :)
1. rész: Rotersand, Decoded Feedback, ASP, Icon of Coil, Welle:Erdball, In Strict Confidence, In Extremo, Fixmer & McCarthy
2. rész: Funker Vogt, Suicide Commando, De/Vision, Therion, Covenant, The Faith and the Muse + sok-sok útikép 
