PECSA MUSIC HALL (Bp. XIV., Zichy M. u. 14.) Nagyterem: Classic MODE Party
Kisterem I.: 80-as, 90-es évek party
Kisterem II.: Bonanza Banzai & Ákos + magyar electro-pop party
Belépõ: elõvételben 1500 HUF, aznap 2000 HUF
Térkép
BARBA NEGRA MUSIC CLUB (Bp. XI., Prielle Kornélia u. 4.) Fellépők: Douglas J. McCarthy (Nitzer Ebb, Fixmer/McCarthy - UK), The Power
Belépõ: elővételben 1900 HUF (csak 750 db! - +400 HUF a helyszínen lefogyasztható!), helyszínen 2600 HUF
Flyer, Facebook Térkép
A38 ÁLLÓHAJÓ (Bp., Petõfi-híd budai hídfõ) Fellépõk: The Mission (UK), Amber Smith
Belépõ: április 30-ig 5500 HUF, május 1-tõl 6000 HUF
Facebook, Térkép
Tudod milyen egy idõutazás a rituális ösztönvilágba? Talán távoli és idegen, sokaknak viszont extázisba sodró, ’egy emberré’ formáló élményt ad: ilyen volt a VHK régen. És milyen ma? A tovább után kiderül.
Képek: ...lolita..., Fineas, Thelleryanior
Szöveg: ...lolita...
Egy ideje már sejthetõ volt: ismét összeállnak. Voltak, akik nagyon komolyan vették a hírt, voltak, akik nem bíztak benne, de talán tavaly október vége felé a „fõsámán”, Grandpierre Attila erõsítette meg bennünk: ha nem is teljes formációval, de a ’semmi kapuin ismét dörömbölnek’ a VHK egykori tagjai.
Emlékszem az utolsó koncertre, 2001-ben. Az akkor, ott már nem olyan volt, mint régen. Megtört egy rítus… gondoltam akkor: talán örökre…
Majd visszatért. Egy sajátos ’inkarnációban’ pár éve újjáéledt, ha nem is a VHK extázisba kergetõ dallamaival, de egy különös hangzással és hasonló õserõvel sugárzó formációval színtérre került a Vágtázó Csodaszarvas.
A világegyetem végtelen terébe sodró hangulat (nekem) hiányzott, és mikor kiderült: igen, lesz VHK -idézõ-, elindult az idõutazás. Ki – ki a maga módján hangolódott az idézõ szeánszra, saját archívumban fellelhetõ emlékképekkel, a VHK életérzést és látványvilágot egyénien és karakteresen megformáló mûvész, Barcsik Géza kiállításával, a Titokfejtõ VHK – kör szeánszaival, vagy a az Internetet böngészve a VHK elõtt tisztelgõ oldalak élményáradatával…
Aztán elérkezett a régen várt pillanat. Kétkedve, szkeptikusan, vagy felfokozott hangulatban, mindenesetre szép számmal érkeztek az Idézésre mindazok, akiknek - így vagy úgy-, de meghatározó élményt adott a VHK.
Korán, in medias res kezdõdött a felidézés, ahogy azt várhatta a -fõleg veterán harcosokból álló- közönség. Szinte pillanatoknak tûnt az az 1-2 óra koncert elõtt: a régen látott ismerõsökkel közös élményeket, sztorikat citáló idõ.
Érdekes, ki mennyire hangolta magát, és ki mennyire ismerte a VHK zenei anyagát (mondhatni szerencsére a biztonságiak a fotósároknál kevésbé… Olyan 20 perce ment a koncert és a ’Ki vele az Istenért’ szól már rég, mikor észbe kaptak, csak az elsõ számig lehetne bent fotózni…)
Nehezen indult el a szekér, de úgy egy órás ráhangolódás után, mikor felcsendült a „Mi történt?”, gyors száguldással rohantam elõre: átengedve magam annak a bizonyos bizsergetõ érzésnek. Szemmel láthatólag végigfutott a közönségen is valami: a teltházas teremben, elindult a közös szellem(iséget) idézõ rítus tánc.
Sok–sok régen várt dallam felhangzott már, Attilát transzba ejtve, bele – bele pörgetve a sámántánc-áradatba a többieket is: Fritzet, Lujót, Bolit, Ádámot, vagy a becsülettel hangolódó Yava-s Kristófot, ami kellõen magával ragadta a közönséget is… Nekem mégis még mindig hiányzott valami érzés – vagy az a bizonyos atmoszféra. A ’drive’, ami extázist hozott a koncerteken. Az, ami végül az utolsó harmadban kellõ hirtelenséggel tört be a közönség sorai közé…
Az a bizonyos hang Szónusztól, ami –szerintem- nem csak a hunok csatáját ostorozta, hanem a hangulatot is…
Nálam itt kezdõdött az igazi révület, az, amit vártam, és ami miatt ott voltam. Mi volt a többiekkel? Ki csalódott, vagy valami hiányérzettel távozott, ki pedig átszellemülten, mosolygva támolygott kifelé a terembõl a tavaszi éjszakába.
Minden tiszteletem, kedves VHK Idézõk! 8 év kimaradással azért odatettétek a színpadra azt, amit lehetett -3 óra, mint a régi szép idõkben-, és a koncert lecsengésével úgy érzem: nincs vége, lesz még folytatás, a világösztön kiugrasztásával, a pótolhatatlan hallhatatlansággal, vagy egy rituális naptánccal.
Kiáltjuk még közösen: „Hallo, mindenség!”
Ami elhangzott - köszönet érte Estvan-nak!:
- Intro
- Ki vele, az Istenért!
- Indulok
- Távoli világok
- Holdak Kelet felé + Hallani?
- Mi történt?
- Rejtelmes kert
- Élõ Világegyetem
- Fénysuhamlás
- Örökkévalóság
- Ahol nincs föld
- Hunok csatája (Szónusszal)
Aki ott volt átélte, aki lemaradt annak most meséljenek tovább a képek -köszönet érte Fineas-nak és Thelleryanior-nak is! -, és a videók -köszönet nahallod-nak és Aaraqweth-nek a feltöltésekért!
Én is el akartam menni, de most nem jött össze, remélem a közeljövõben lesz még fellépésük! Az iromány és a képek pedig nagyon jók! Gratu hozzájuk! És az a video...
A koncert jól sikerült, bár kicsit drágának véltem a jegyárakat...
Ami fasság volt, hogy a végén oszlatták a népet. Én ott maradtam és még pár ember, mert az volt írva hogy after party lesz. Ez abban teljesedett ki, hogy idióta számokat adtak le és idõ elõtt elküldték a népet. És emiatt tartom drágának a jegyeket, mert nem voltak korrektek a végén a szervezõk. Persze errõl nem tehetnek a koncertezõk asszem.
Amit rühellek nagyon, kibulizás nélkül bebaszva hazamenni...ennyit a pecsáról
Elvileg hajnalig volt "kibérelve" a Pecsa.... Kettõkor fájrontot mondtak. Enyhén szólva sem szép gesztus...
A koncert jól sikerült, bár kicsit drágának véltem a jegyárakat...
Ami fasság volt, hogy a végén oszlatták a népet. Én ott maradtam és még pár ember, mert az volt írva hogy after party lesz. Ez abban teljesedett ki, hogy idióta számokat adtak le és idõ elõtt elküldték a népet. És emiatt tartom drágának a jegyeket, mert nem voltak korrektek a végén a szervezõk. Persze errõl nem tehetnek a koncertezõk asszem.
Amit rühellek nagyon, kibulizás nélkül bebaszva hazamenni...ennyit a pecsáról
Ja, és az elsõ szám tizenkilenc és fél perc volt.
Addig volt engedélyezve a fotósok bent léte. Persze, aztán is másztunk, csak a fahrtsín miatt kemény dió volt.
Igen, de pl. a "Ki vele" meg + 5 perc volt, és akkor kezdtek el kiterelni a színpad elöl... :)
Ja, és az elsõ szám tizenkilenc és fél perc volt.
Addig volt engedélyezve a fotósok bent léte. Persze, aztán is másztunk, csak a fahrtsín miatt kemény dió volt.
Egy kis mementó:
1983. március 21-én a kommunista ifjúság napján a VHK a Bercsényiben lépett volna fel. Körülbelül ezer ember érkezett az ország minden szegletébõl – a legsúlyosabb fazonok. Tíz perccel a kezdés elõtt a szervezõk felsõbb nyomásra lefújták a koncertet. A tömeg bedühödött és átvonult a Váci utcába beolvasni az ünneplõ kommunistáknak. Felborítottak pár kocsit, illetve egy KISZ-es beszéde közben „hozzászóltak” az éppen taglalt kommunista erkölcsösség kérdéséhez.
A Vágtázó Életerõ zenekar VHK-idézõ estje három dolog miatt volt fontos: egyrészt, mert sokan nyolc éve várták ezt a napot, másrészt, mert rengeteg fiatal csak városi legendákból hallott a VHK-koncertekrõl és most végre fejest ugorhattak az örvénybe, harmadrészt pedig, mert a magyar underground egyik legnagyobb legendája éledt újjá a kísérletezõ végtelen erõ jegyében.
Ez így van..
Emlékszem milyen hatással volt anno az elsõ koncert rám is... Elõzõ este a Bíbicben voltam, ott volt Szónusz, Boli, talán Fritz és ezer ember... Majd másnap rájuk csodálkoztam az Almássy tér színpadán... :D (ÚÚÚÚ, de régen volt...)
És köszönöm! A srácoknak is!
És Davi neked külön az életmentést a Nikonnal! Azért sajnálom, hogy az enyém akkor lebetegedett, a rövid ismeretség ellenére végül a te géped is egészen jól elviselt... ;)
Amúgy meg remélem nem csak egyszeri alkalomra volt elegendõ az a kísérletezõ végtelen erõ... :)
Egy ideje már sejthetõ volt: ismét összeállnak. Voltak, akik nagyon komolyan vették a hírt, voltak, akik nem bíztak benne, de talán tavaly október vége felé a „fõsámán”, Grandpierre Attila erõsítette meg bennünk: ha nem is teljes formációval, de a ’semmi kapuin ismét dörömbölnek’ a VHK egykori tagjai.
Aztán elérkezett a régen várt pillanat. Kétkedve, szkeptikusan, vagy felfokozott hangulatban, mindenesetre szép számmal érkeztek az Idézésre mindazok, akiknek - így vagy úgy-, de meghatározó élményt adott a VHK.
- Intro
