1. rész: Prága, nyitó rituálé, Suicide Commando, Camouflage
2. rész: CombiChrist, [:SITD:], Fixmer&McCarthy, Funker Vogt, Covenant, The Klinik
3. rész: Rotersand, Icon of Coil, Armageddon Dildos, Insekt, In Strict Confidence, Karl Bartos, Melotron, De/Vision
4. rész: Spetsnaz, Stendal Blast, Coil + útiképek
5. rész: Múlt és jövõ, Meet & Greet, Celebspotting, Black Market, Helyszínek és emberek, Tolerancia és lágytojás, Fotózás

---

Hajnalban sikerült hamarabb hazaérnünk, így egy órával többet alhattunk, amire az elõttünk álló hosszú délután és este miatt szükségünk is volt. Pont idõben értünk a Parkbühné-hez, nem maradtunk le egyetlen másodperc Rotersand-ról sem. Szabadtér révén a korai idõpontban remek képeket tudtunk készíteni. Nagyon jól nyomták a fiúk, Rasc (az énekes) egy percre sem állt le, végigpörögte a koncertet, látszott rajta, hogy teljes átéléssel csinálja azt, amit. Magával ragadta a tömegeket is, szerették õket, szerintem nagyon jól sikerült a fellépésük. Érdemes odafigyelni rájuk, sokra vihetik még.













Az Icon of Coil következett, Andy megjelenése régi álmomat váltotta valóra. Minden mozdulatát lefotóztam, legalábbis nekem úgy tûnt akkor. :) Az új album intro-jával és elsõ számával kezdtek, a Remove/Replace-szel. Az Android alatt már nehéz volt eldöntenem, hogy ugráljak-e vagy fotózzak, de azért uralkodtam magamon és a fotómasinámra koncentráltam. :) Az Access and Amplify viszont a kedvenc számom és ha a technika ördöge nem szólt volna közbe, biztosan elveszítettem volna a fejem és eszeveszett csápolásom miatt a biztonsági õrök vezettek volna ki a színpad elõl... :)) De nem így történt, a backing tape akadozott, másodpercnyi szünetek tették élvezhetetlenné a zenét. Andy hamar megelégelte és szólt a technikusoknak, hogy akkor inkább állítsák le az egészet, eljátsszák enélkül ezt a számot. Nehéz volt ezt megérteniük, Christian még egy kis frissítõt is hozzájuk vágott, mire felfogták, mirõl is van szó. :) A közönségnek nagyon bejött az acapella verzió, énekeltük Andy-vel mindannyian, remek volt! Nagy sikere volt az új album számainak is, úgy tûnt, hogy mindenki ismeri már ezeket is... Leadták a Shelter-t, a Dead Enough for Life-ot, az Existence in Progress-t és a Pursuit-öt. Én meg csak kamilláztam és még kintrõl is fotóztam, fõleg akkor, amikor Andy leugrott a színpadról és a kordonra állva énekelt nekünk.
















Az Armageddon Dildos jött utánuk, de egyáltalán nem kötött le, amit csináltak, szinte nincsenek is emlékeim róla. (Na jó, ez nem csak miattuk van ;)), de errõl majd az ötödik részben.) A korábbi dolgaik nekem tetszettek, azt gondoltam, hogy élményszámba megy majd a fellépésük... de nem. Úgy rémlik, csak jókat hallottam a korábbi koncertjeikrõl, szóval lehet, hogy az új felállás a ludas?








Az Insekt viszont nagyon bejött, élõben sokkal jobban szól, mint cd-n. Nem igazán lehetett nyugodtan állni/ülni, amíg zenéltek, annyira bemozgatós volt, amit csináltak. Zárás elõtt leadták a Personal Jesus-t, mindenki nagyon meglepõdött, de természetesen nagy sikerük volt vele. (Köszönet Liquid-nek a képekért!)






Az In Strict Confidence elsõ hangjaitól már kész voltam, a zene tökéletes volt, pont, ahogy már beleégett a hallójárataimba a cd-krõl, Dennis hangja viszont kicsit érdesebb volt, mint ahogy megszoktam. Az összes kedvencemet leadták: volt a Kiss Your Shadow, az Engelsstaub és a Zauberschloss is, az új albumról a Closing Eyes, a régiekrõl pedig a Herzattacke és Heaven Is The Place To Be... Összehasonlíthatatlanul jobbak voltak most, mint az elmúlt évben, persze egy év alatt sokkal jobban megismertem és megszerettem õket, nyilván ez is sokat számít. A Parkbühne nagyon jó helyszín, fotózás után is tudtunk hova állni, ahonnan a színpad is látszott és nem fulladtunk meg a melegben, párában és emberszagban, mint tavaly a Werk II-ben. Az utolsó szám elvitte a pálmát, már az elsõ taktusokból felismertem, hogy a Brüder kezdõdik, aminek nagyon-nagyon örültem, hiszen a Melotron koncertet ezen a napon ki kellett hagynunk... Csúcspoénként Andy Krüger (a M. énekese, a Brüder az õ számuk, Dennis vendégvokálozik benne) jelent meg a színpadon, ketten adták elõ a számot, rengeteg bohóckodással fûszerezve. A többieknek megjegyeztem, hogy vicces lenne, ha a pár órával késõbbi Melotron koncerten szintén ez lenne az utolsó szám és ott Dennis lenne a meglepetés. :)




















Karl Bartos fellépésére a hatalmas tömeg szemmel láthatóan megfogyatkozott, de még így is elég sokan voltunk kíváncsiak rá. Fél óra átszerelés után semmivel össze nem téveszthetõ hangzással elindult a koncert, a Numbers volt a kezdõ szám. Bartos-on látszik az idõ múlása, de nagyon szimpatikus volt, még mosolygott is olykor-olykor. :) A kivetítések a Kraftwerk-et idézték, hol teljes egészében, hol csak hangulatában. A Computerwelt kezdõ dallamára egy emberként hördült fel elismerõen a közönség, hihetetlen jól szólt a Kraftwerk-klasszikus. Nagyon jól lehetett mozogni, táncolni az általa elõadott számokra, az I'm The Message sem volt ez alól kivétel, ennek a kivetítése aranyos és érdekes is volt egyben... Sorban játszotta a réges-rég megismert és megszeretett KW-számokat, volt a Home Computer, a Der Telefonanruf, majd a Tour De France következett...















Sajnos pont ekkor kellett elindulnunk a legtávolabbi helyszínre, a Haus Auensee-be, ahol egész délután olyan koncertek mentek, amikre szintén nagyon kíváncsiak lettünk volna. A 11-kor kezdõdõ De/Vision-t viszont semmiképpen nem akartuk kihagyni, így a Parkbühné-ben is áldozatot kellett hoznunk...

Elindultunk tehát... Kint is csodálatosan szólt Bartos zenéje, ahogy távoltodtunk, lassan halkult csak, beltöltötte az egész parkot. Nagyon különleges élmény volt a bicikliúton sétálva a Tour De France-t hallgatni, és amikor két kerékpáros suhant el mellettünk, hirtelen még valószerûtlenebbé vált minden...

---

Liquid végszava: De/Vision

Mikor a Haus Auensee-be értünk, még javában tartott a Melotron koncertje. Kintrõl hallottuk a Folge Mir Ins Licht-et (Estee nem kis örömére), viszont amikor beértünk, pár másodpercig át kellett gondolnunk, mi is az ábra, mert megszólalt a Brüder, a színpadon pedig megjelent Dennis, az In Strict Confidence énekese... :)) Mosolyogva fotóztunk a tömeg háta mögül, mondván akármilyenek is lesznek a képek, ezt muszáj megörökíteni.



Sokat nem kellett várnunk aztán, Steffen és Thomas hamarosan elkezdett zenélni - két session zenésszel (gitár, dob) kiegészülve. Nagyon jól szólt a koncert és az új számok mellett sok régit is játszottak, mindkét esetben a közönség nagyon hálásnak tûnt és sikerült is valamennyire megénekeltetnie Steffen-nek õket. Egy olyan számot is belecsempésztek a repertoárba, ami a többi helyszínen biztosan nem hangzik el, ez a "Happy Birthday" volt. Thomas-nak ezen a napon volt a szülinapja, mindenki énekelt neki, õk pedig hálából sütivel kínálták a közönséget. :) Hangulatos koncert volt, Steffen folyamatosan pörgött. :) Nagyon várom már július 24-ét, hogy Budapesten hogyan fogadják majd õket a lemezbemutató party-n...
















Setlist: Uncaring Machine, Digital Dream, Try To Forget, I'm Not Enough, Blindness, New Drug, Endlose Traume, Your Hands On My Skin, I Regret, Drifting Sideways, Strange Affection, Beside You, The Day's Not Done.

---

1. rész: Prága, nyitó rituálé, Suicide Commando, Camouflage
2. rész: CombiChrist, [:SITD:], Fixmer&McCarthy, Funker Vogt, Covenant, The Klinik
3. rész: Rotersand, Icon of Coil, Armageddon Dildos, Insekt, In Strict Confidence, Karl Bartos, Melotron, De/Vision
4. rész: Spetsnaz, Stendal Blast, Coil + útiképek
5. rész: Múlt és jövõ, Meet & Greet, Celebspotting, Black Market, Helyszínek és emberek, Tolerancia és lágytojás, Fotózás