MOFOMAN SZERINT AZ X5

Tudtuk mi jól, hogy az iPod-on kívül is bőven van élet az mp3 lejátszók piacán, ám érzésem szerint az iAudio X5 végre teljes mértékben alátámasztja ezt a kijelentést, elég ránézni a specifikációira.

Bár multimédia lejátszó, a képnézegetés és a videózás pusztán körítés: a legfontosabb területen, a zenelejátszásban nyújt lenyűgöző teljesítményt! A beépített erősítőnek hála meglehetősen izmos füles kell ahhoz, hogy megmutathassa, mit is tud igazán - általában elég lesz fél hangerőn küldeni a zenét. Gyönyörűen szól, a hangszínt rendkívül aprólékosan állíthatjuk be. Kétféle mélyhang-kiemelő technológia segíti a telt és dübörgő - de nem torz és tolakodó - basszust, az mp3 enhance funkció pedig hallhatóan javít az így már kristálytisztán szóló magas hangtartományokon, picit orvosolva az mp3 korlátaiból eredő hiányosságokat. A gyártó egy évvel a kibocsátás után is gondoskodik az aktív firmware frissítésről - a legutolsó egy hónapja került fel a netre.

Egyetlen bajom van csupán: ezért a sok pénzért igazán járhatna mellé a távirányító, de legalább egy bőrtok, vagy egy igényesebb magyar nyelvű használati utasítás: rohadt bosszantó dolog ugyanis felsőkategóriás cucc mellé fénymásolt lapokat kapni. Viszont a kijelzője nem karcolódik!

A JÓ: iAUDIO X5

Háromnegyed pénztárcányi méret, 20 giga tárhely, színes képernyő, jó kezelhetőség. A korábban számos fórumon tesztgyőztes iAUDIO X5-ös modell Dél-Koreából alázza földig az iPodot - dizájnetalon ugyan nem lett belőle, de használhatóságban udvariasan maga mögé söpri az Applet. A cég ráadásul gyakorta ad ki frissítéseket a lejátszó szoftveréhez (ezeket hívjuk firmware), így küszöbölve ki az esetleges hibákat, illetve így adva apróbb fejlesztéseket, javításokat a készülékhez.


Frontvonalon a produkt jól teljesít: iAudio termékeknél megszokott módon 40 állapotos hangerőrámpáját elég kétharmadig felhúzni ahhoz, hogy tökéletesen utánunkdobolhassa a buszsofőr is a kiállások ritmusképletét. A navigációs gomb ugyan nem áll ki túlságosan, így néha keresgélnünk kell a zsebben utána, de ne hordjatok mellette még telefont és kulcsot is és könnyebben hozzáférhettek majd. A számok közti gyors váltást fél pöccintésekkel és egy előrelátó számléptetési beállítással megoldhatjuk. Ami a töltést illeti, az X5 egy lipcsei gyors egyirányú autóutat a maga tíz órájával merülés nélkül kibír, tölteni pedig számítógépünk USB-portjára kötve tudjuk. A bekapcsolás három-négyezer szám esetén 6-7 másodperc is lehet, viszont némi (beállítható) fade-in után dobja vissza a player az utoljára játszott számot. Vigyázzunk: a power és a hold funkciók ugyanazon gombon figyelnek - némi ráállás kell, amíg a tutibiztos műélvezet nevében kétszer ki nem kapcsolunk refrén közben, aztán persze megjegyezzük.






Árokban vagy biztonságban, zsebből kikerülve tűnhet fel, hogy a képernyőn képeket, .txt fájlokat és videokat is megnézhetünk. Az X5 mellé kapott CD-n a JetAudio és JetShell programok mellett videokonvertert is találhatunk, amellyel filmjeinket az X5 saját formátumára (AVI (160*90 256Kbps XViD+MP3 128Kbps)) alakíthatjuk át - a folyamatot viszonylag gyorsan is letudhatjuk, az eredmény pedig egy ekkora képernyőhöz képest ugyan jó, de azért szeretnénk találkozni azon olvasóinkkal, akik tényleg gond nélkül végignéznek egy kétórás filmet egy ekkora kütyün. Nem tartanánk rossz ötletnek az .srt vagy .sub fájlok támogatását pixelfontos megjelenítéssel. A képnézegető hozzáadott bónusz csupán - hiányzik a thumbnailes galériázási lehetőség, valamint ha bezoomolunk a képbe, csak a közepébe mélyülhetünk, a látómezőt nem tudjuk arrébbgörgetni. Ettõl függetlenül gyors mutogatásra, kedvenc képek tárolására tökéletesen alkalmas.


Mellesleg használható diktafonként, felvevőként mikrofonról, line-inrol és a belső FM rádióból, mert az is szorult bele, valamint ID3tag-támogatás, 12 perces rázkódási védelem és ébresztési lehetőség is jellemzi az iAudio X5-öt. Ha pedig a kedvenc számunkra ébredve is a falba akarnánk lyukat ütni vele, nyugodtan - a stabil fémház egy beszámoló szerint egy ventillátor rosszabbik végét is gond nélkül kibírta. Ha ez nem lenne igaz, sebaj, sztorinak jó volt.



AZ OLCSÓ: iDAK M-339

Cheap does not necessarily suck. Ha valakinek olyan lejátszó kell, ami csicsa és felesleges díszítések és tulajdonságok nélkül szolgáltat zenét, vessen egy pillantást a 256MB, 512MB vagy 1GB méretekben ívelő iDakre. Négyszámjegyért elvihető, még így is van benne diktafon, rádió, ID3tag-támogatás, valamint még pendrivenak is használható. A nyakbaakasztható, joystickmentes, három gombfelülettel póló alatt is elirányítható eszköz hét beállítható háttérszínéből a sötétkék használhatatlan, öt darab előre definiált equalizerjéből a rock pedig nem éppen szép, hiába felel Sigmatel chip a hangzásért. (Jazz és classic beállításon azonban erősebb hangerőn sem találtunk zavaró anomáliát, értsd, torzulást.) Apróbb bónuszként számon belül tudunk cue funkciót használni, azaz két pont között ismételteni egy számot - ha erre van éppen szükségünk.

A lejátszó formatervezésben némileg - előnyére - kilóg a tucatolcsó nyakbaakasztós család tagjai közül, viszont biztos működéséhez egy AAA-elem szükséges. Ilyen árért viszont bőven megéri, pláne hogy magyar nyelvű menürendszert is kapunk hozzá.


LINKEK
Infopatika.hu - árlista, termékkatalógus, vásárlói információk