Az egy kézben elférő, egy ujbeggyek és ujjéllel gond nélkül navigálható XT-21es modell első szerelem, ránéztünk és azt mondtuk, "Huh." Egy pillanatig átfutott a steampunk világegyetem főhősei mellényzsebéből kikandikáló egység képe és nehezen tudtuk kitörölni a retinánk bufferét. A készülék tetején és jobb alsó sarkában hangfal rémlik - és pontosan, szól is, hacsak el nem némítjuk egy minijackkel. Nagy hangerővel torzít, de ez akármelyik hangrendszerre igaz, viszont arra pontosan elég, hogy szieszta vagy utazás közben magunkat vagy az útitársaságot szórakoztatni tudjuk pár kiválasztott trackkel. (Az MP3 mellett kezel WMA és TVF formátumot is.)



Az equalizer beállításait ramatyabb fejhallgatóval annyira nem fogjuk kihallani, úgyhogy vagy marad a fülbeszorítás módszer vagy egy jobb clip-on, de ezt majd mindenki magának. A számok közti váltás könnyű és gyors a négyirányú joy+nyomógomb kombinációval, lehetőségünk van gyorsan playlist összeállítására meg egyéb olyan dolgokra, amelyet egy középkategóriás MP3-lejátszó tudhat. Extra húzás még a szám lelassítása/felgyorsítása funkció, amely gitárosoknak jól jöhet, mi viszont csúfosan keveset használtunk.


Használható még az XT-21 rádióként (FM 87,5-108 MHz) és diktafonként egyaránt, azonban mindezt csak 256MB háttértárral teszi, bővítőkártyával sem tudjuk kurrensebb termékké tenni (létezik belőle 512MB és 1GB verzió is, Európában csak a 256MB/512MB verzióról tudunk még, tekintve, hogy az M-Bird koreai cég, az 1GB-s verzióért pl. utaznunk kell, amely ugyan szórakoztató lehet, de ezt az utat még külön szponzorral le is kell magunknak szervezni, úgyhogy egy darabig még várnunk kell rá). Adatot USB 1.1-n keresztül tudunk rá dobni, a csatlakozó a készülék tetején található hangfal alatt van, amit csak le kell húznunk róla - az USB portban nyugodva a lejátszó pedig feltölti magát, a gépkönyv szerint 2 óra alatt. Mi 10 óra folyamatos használat után is csak a feléig tudtuk csak lemeríteni a lejátszót, úgyhogy elégedetten dörgöljük tenyerünket.



Külön LD-50 extraként megemlíthetjük, hogy a 128 színt megjeleníteni képes képernyőt akár teljesen feketére is tudjuk színezni az amúgy szemfájdítóan neon ill. halványpasztell színek mellett, igaz, így nehezebb olvasni, viszont határozottan stílusosak tudunk maradni goth barátaink előtt. (Ha valaki megpróbálja, előtte írja fel egy papírra, hogy hogyan jutott el a színbeállításig. Ha nagyon elfurkózott volna valamit, a készülék viszont resetelhető, tehát normál állapotba tudja visszahozni az életet, mert a koreaiak a gótokra is gondoltak ám.)

Összességében: bizarr, de szemrevaló külső és felhasználóbarát kezelőfelület jellemzi az XT-21et, amelynek egyetlen problémája a 256MB tárhely (illetve az, hogy nem tudja rendesen érzékelni a VBR mp3ak hosszát, de az vesse rá az első követ, aki fejben ki tudja számolni ugyanezt valós időben). Személyes kedvencünkké vált a mellkasra lógatható, zsebbe dugható, bakancsszárban hordható, glowstick mellé csúsztatható lejátszó, javasoljuk mindenkinek, aki képes koreai valutáját erre áldozni. Aki nem, keresse fel az infopatika.hu munkatársait, akik valószínűleg segíteni fognak neki egy példány miharabbi beszerzésében - ezúton is köszönjük nekik a tesztlehetőséget!