A neten elérhető playlistektől és bulifotóktól eltekintve a japán klubélet egyfajta misztikum a számunkra. Kérlek, mesélj róla!
DJ SISEN: Nagyon szívesen! Tulajdonképpen az érdekes klubok egész választéka működik most Japánban. Az elmúlt pár évben folyamatosan nőtt a goth és fetish klubok száma. Tokióban található a Tokyo Dark Castle, Nagoyában a Stigmatic és Oszakában a Black Veil, ezek váltak tulajdonképpen a japán gót szcéna zászlóshajóivá. A gothic lolitákat inkább az Alamode Night vonzza. A fetish clubok közül valószínűleg a Torture Garden Japan a legnépszerűbb.
Én a Tokyo Decadenceben vagyok állandó DJ, ez érdekes keveréke a fetishnek, a drag queeneknek, a Shibuya ’lányoknak’, a rockabillynek és minden olyan cuccnak, ami egy jó kis klubhoz kell. Határozottan ajánlom!

A cyber- és raverkölyköket inkább az NRG és a hardcore keményebb ütemei hozzák lázba, nekik ott van az NRGetic Romancer. Ezt a helyet valójában én is nagyon szeretem. DJ Yoji Biomehanikára istenként tekintenek a cyberkölykök. Néha eljárok táncolni az általa vitt Giga klubba. Nagyon tehetségesen tudja megőrjíteni a táncparkettet. És természetesen léteznek olyan klubok is, amiket az anime és a számítógépes játékok cosplayereinek szántak.
A japán goth/industrial szcénában most szerintem nagyjából 40 aktív DJ munkálkodik. Stílusok tekintetében az ember dark electróra, industrialra, EBM-re, electróra, gothicra, future popra, synth popra, trip hopra, dark wave-re, new wave-re, ’80-as bulikra, gothic batcave-re, death rockra, loud rockra, glam rockra, positive punkra és rhythmic noise-ra számíthat.
Az itt bulizó emberek száma változó, bármi előfordulhat 150-től 400 főig. Más országok közönségével ellentétben valószínűleg több nő látogat el a klubokba, mint férfi.


A MySpace közösség aktív résztvevője vagy. A profilodban említed, hogy nem vagy megelégedve a japán klubélettel. Mi ennek az oka?
DJ SISEN: Két oka van. Az első az, hogy hajlamos vagyok összehasonlítgatni a japán klubokat a londoniakkal. Két éve októberben jártam először Londonban és pont meg tudtam nézni a Hocico fellépését a Slimelightban. A bulin megjelent cyberkölykök faszák és erőteljesek voltak, ez már önmagában is élmény volt! És Londonban minden héten ilyesmi adódik a klubokban! Úgy tűnt, a londoni emberek tudják, hogyan kell szórakozni. A japánok sokszor félénkek és sokan nem szoktak hozzá a klubokhoz. Persze a japán szcénában is van pár jó dolog... A másik ok az, hogy a japán gótoknak és gothic lolitáknak csak egy töredéke jár ténylegesen a goth klubokba. De ennek inkább az lehet az oka, hogy nem igazán sok ember tudja, hogy léteznek ilyen gothic és industrial rendezvények.

Szerintem a goth és industrial klubok nagyon zsírak, szóval ha egyszer elterjed a hírük, akkor egyre több embert fognak érdekelni, úgyhogy DJ-ként ehhez tartom magam és részt is veszek klubrendezvények szervezésében, így tovább nőhet a közösség! Szerintem az a legnagyobb dolog, ha kitartasz egy klub vagy banda mellett, a fiatal rajongók száma pedig egyre nő. Nincs annál zavaróbb, ha nem látsz előrelépést.



Azt is említed, hogy a kultúra és a divat szigorú kategorizálás alá esik és ez korlátokat hoz létre. Ez alatt azt érted, hogy a goth/industrial/glamour közösségre a többi szubkultúra vagy a mainstream egyfajta utálattal tekint?
DJ SISEN: Japánban elterjedt az a tévhit, hogy a gótok azonosak a gothic lolitákkal és a visual kei közösséggel, a gótok pedig meglehetősen irtóznak ettől az összekapcsolástól.


Milyen lehetséges utat látsz az underground klub és zenei élet fejlődésére nézve? Több promóció, több marketing, több közösségre épülő rendezvény vagy website-ok? Esetleg csak az emberi tényező hiányzik a szcénából?
DJ SISEN: Támogasd az egyéniséget, keverj össze vele pár összetevőt és elemet, hogy pozitív irányba induljon meg a dolog és reméld, hogy a mozgalom terjedni fog. A rivalizálás és a büszkeség határozottan hátráltató tényezők és csak akadályozzák azt, hogy a dolgok pozitív irányba alakuljanak.


Különböző partikon játszol a Tokyo Dark Castle-től a Tokyo Decadence-ig vagy az Alamode Nightig. Mennyit raksz fel havonta és hogyan kapcsolódsz a különféle típusú partikhoz?
DJ SISEN: Jelenleg körülbelül havonta három alkalommal DJ-zek. Még mindig sokat tanulok a szakmáról és a zenéről.


A szcéna résztvevői mit használnak a kommunikációhoz és az információterjesztéshez? Vannak fanzine-eitek vagy webes és mobil WAP oldalakat használtok?
DJ SISEN: Flyereken, weben, mailes magazinokon, a Mixin, stb keresztül terjesztünk és promotálunk. A Mixi egyfajta japán MySpace.


A fotóid alapján figyelemreméltó mennyiségű munkát töltesz azzal, hogy felöltözz a bulikra. Amennyire én ezt tapasztaltam, ez a többi DJ-re is igaz – ez olyan különlegesség, amivel az európai kollégák nem foglalkoznak. Hogyan választod ki a viseleteidet, honnan merítesz új ihletet? A sminkedet egymagad készíted?
DJ SISEN: Érdekesnek találod? A japán gót közösségben ez természetes. Úgy tűnik, mindenkinek megvan a maga stílusa és a zenéje, amit játszani szeretne. Általában annak a klubnak a stílusának és koncepciójának megfelelően öltözünk fel, ahol játszunk. Teljesen magam készítem a sminkem. A múltban a drag queenek inspiráltak, ezért néha így is öltözöm.


Manapság Budapesten nagy népszerűségnek örvend az elegant gothic lolita stílus. Hogyan fedi egymást az EGL és a gothic/industrial közösség?
DJ SISEN: Örülök, hogy ezt hallom. Valójában finom megkülönböztetések vannak a gothic lolita stílusok között: EGL, sweet lolita, white lolita és classic lolita. Rengeteg gothic lolita goth klubokba jár, de a többséget a visual kei bandák érdeklik és inkább az ő fellépéseiket látogatják. Néhányan pusztán cosplayerek, akik csak akkor öltöznek ki, ha szórakozni mennek, mások a tündérmesék függői, akik minden napjukat gothic lolitaként töltik. Még olyan „teapartik” is vannak, ahol a gothic loliták összegyűlhetnek.


Hogyan kerültél a szcénába és hogyan vált belőled DJ?
DJ SISEN: Először egy cikkben hallottam a goth clubokról, ami a Burst című japán fetish és szubkultúra magazinban jelent meg. Mint kiderült, az első goth club a Club EVE The New Church volt, ami hat évvel azt megelőzően nyitott havonta egy rendezvénnyel, Tokió Roppongi nevű részén. Meglepő és megdöbbentő volt megtudni, hogy hol is szoktak táncolni a vámpírok.
Az ok, amiért dj lettem, hogy volt pár dolog, amit csak én tudtam kifejezésre juttatni. Mert a goth/industrial közösség továbbra is elég ismeretlen. Úgy gondoltam, állat lenne, ha kivenném a részem abból, hogy kirívóbbá tegyem a szcénát.



Hogyan jön az össze, hogy te DJ Violet és DJ 666Fox név alatt is játszol? A különböző személyiségeid játszanak különböző típusú zenét?
DJ SISEN: A DJ 666FOX nevet akkor használom, mikor a Junk Children vagy a Junk Baptism fellépése alkalmával játszom és jóval keményebb setet tolok, mint DJ Violetként.


A Club Golgothás playlisted alapján megítélve eléggé változatos műfajokhoz nyúlsz – a Die Formtól és a Lamiától kezdve a The Azoicon és a Pzychobitchen át az X-Dreamig és az Infected Mushroomig sok mindent játszol. Milyen műfajokra korlátozódsz? Van olyan stílus, ami a szíved csücske?
DJ SISEN: Sok különféle zenét használok fel a setemben, de a női énekessel rendelkező electro-industrialt és a különös, klasszikus hangzású dalokat különösen szeretem.


Mely japán művészeket tartod a legtöbbre?
DJ SISEN: Elsősorban JLHA-t tudnám ajánlani (jlhapower.com). JLHA elegáns, néha mély és meglepő electro hangzással rendelkezik, olyan hangzással, ami egyaránt befogadható a techno és a goth clubokban is. JLHA a programozástól a vokálig mindent maga csinál. A tehetsége egészen elképesztő. Fellépett élőben az általam szervezett ANDOROID 666-en, egy másik buliján pedig háttértáncosként is szerepelt.


Mit hallgatsz, ha épp nem dolgozol (például nem a keverőpult mögött állsz)? Tulajdonképpen mit csinálsz a DJ-zés mellett, mit olvasol, milyen filmeket nézel, milyen igényesebb időtöltésekben veszel részt?
DJ SISEN: Otthon rengeteg goth és industrial zenét hallgatok, valamint nagyon sok klasszikus zenét egészen kiskorom óta. Nagyon szeretem Bachot és a gregorián énekeket.
Hallgatok még Kurovuri Shimait, Cacchinicát, Kokushoku Sumirét, Vexationt, Ali Projectet és más, klasszikus zenei indíttatású és mégis különböző japán művészeket. Akár hiszed, akár nem, alkalomadtán régen japán popzenét is hallgatok (Ri Koran, Yoshiko Yamaguchi) és sanzonokat (csak egy keveset).
Nem térnék ki a mocskos részletekre, de hétközben dolgozom. Néha modellként, néha pedig drag queenkedésre kérnek fel klubok.
Nem igazán szoktam könyvet olvasni. Ha mégis olvasok valamit, akkor az inkább a való világban jelenleg zajló eseményekről szól.
Filmek tekintetében majdnem bármit megnézek, de el kell ismernem, hogy a régebbi filmek rendelkeztek egyfajta sajátságos vonással, amit a modern filmek nem annyira tudnak elkapni. A régebbiekben és a ’70-es, ’80-as évek horrorfilmjeiben megvan az az úgymond korszakhoz kötött hangulat, hogy azt a filmet csakis akkor tudták elkészíteni. Ezt szeretem.
Nem mondanám, hogy sok szabadidőm volt az utóbbi időben. Ha van, akkor szórakozni megyek! Szeretek Harajuku vagy Shinjuku környékén sétálgatni, vásárolgatni vagy csak simán szétnézni. Szintén szívesen járok kegyhelyeken vagy templomokban. Szeretnék kiutazni vidékre. Szeretem a várost, de jólesik néhanapján a természetes környezet. Ami az egészségemet illeti, azon gondolkozom, hogy elkezdek rendszeresen úszni.



Van egy Seirenes nevű projekted Seliával. Engem a Schwartz Steinra emlékeztet, csak épp több operai és drámai felhanggal. Mi a koncepció a zenekar mögött?
DJ SISEN: Nagyon szeretem a klasszikus zenét, szóval le sem tagadhatom az olyan művészek hatását, mint a Lamia és a Qntal. Sosem hallottam dark electrót ellentenor vokállal, így úgy döntöttünk, kísérletezünk az ötlettel.


Vannak terveitek egy Seirenes EP vagy album kiadására a közeljövőben, esetleg promóciós videókra?
DJ SISEN: Természetesen szeretnék valamit kiadni! Ha kiadok egy CD-t, szeretném, ha számos banda készítene remixeket a dalainkhoz. Azonban még mindig rengeteg dolgot kell tanulnom, mielőtt bármit is kiadhatunk.


Mielőtt a japán szcéna megjelent volna a MySpace-en, azok a fiatalok, akiket a japán gothic is érdekelt, a visual kei anyagokból szerezték a zenei hatásaikat és az információt. Nyilvánvalóan megvoltak a valódi gyöngyszemek, mint az Art Marju Duchain, a Schwarz Stein vagy a Velvet Eden, de még mindig él a tévhit, miszerint a visual kei és a J-Gothic egy és ugyanaz. El tudnád magyarázni a különbséget az európai olvasók számára?
DJ SISEN: Ó, egy nagyon jó és fontos kérdést tettél fel. És valójában nagyon nehéz lesz megválaszolni.
Ami azt illeti, a magyarázat és a megértése személyfüggő, de ez jó alkalom arra, hogy úgy magyarázzam el, ahogy én fogom fel. Nyers leszek. A J-Goth NEM visual kei. A J-Goth a japán goth és industrial közeg. Akiket a J-Goth bandák érdekelnek, azokat általában a visual kei zenekarok nem fogják meg. Egyik fél sem tartja sokra a tévhitet, miszerint a visual kei és a J-Goth valahogy kapcsolódik egymáshoz. Azonban úgy gondolom, hogy a visual kei a japán zenei kultúra egy eredeti kifejezési formája. Mint japán ember, örömmel hallom, hogy a visual kei bandák szerte a világon érdeklik az embereket. A Malice Mizer, a Schwarz Stein, az Amadeus, az Art Marju Duchain, a Velvet Eden, a Blam Honey, a Kilhi+Ice és a többiek gyökerei mind a visual keiben keresendők, de tulajdonképpen az ő hangzásuk és stílusuk egy teljesen más szintre emelte az egészet. Bár sajnos ma már nem aktívak, nagy hatást tettek rám.
Szeretném, ha a J-Goth közeg jelenléte megkülönböztethetőbb lenne a jövőben.


A japán industrial kultúrában kutakodva az ember belebotlik Shojin Fukui (Pinocchio 964, Rubber’s Lover), Sogo Ishii (Electric Dragon 80.000V), Shinya Tsukamoto (Tetsuo), Mamoru Oshii (GITS) vagy Hiroki Yamaguchi (Gusha no Binde me) filmjeibe. Mennyire vannak hatással ezek a filmek rád és a szcénára?
DJ SISEN: Wow! Te aztán jól ismered a japán filmeket! Úgy tűnik, sok király underground film készül Japánban. Valószínűleg Shuji Terayama Den-en ni shisu című filmje tette rám a legnagyobb hatást. Ezt a filmet talán a J-Goth szóval lehet a legjobban leírni. A J.A. Senzer által írt filmzene nyugtalanítóan jó.


Azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy az industrial szubkultúra legfőbb kulcsszava a lázadás. Mennyire pozitív és építő jellegű ez? Milyennek látod a helyzetet a japán társadalomban, hogyan reagálsz te és a szcéna az erős társadalmi feszültségekre és hogyan fejezitek ki a lázongás szükségességét, ha kifejezitek egyáltalán?
DJ SISEN: Japán továbbra is békés és kényelmes, de úgy érzem, hiányzik valami fontos. Államként erősebbnek kellene lennünk és növelnünk kell az egyéni öntudatunkat abban a tekintetben, hogy mit is jelent japánnak lenni.


Nagy kérdés: Mit ajánlanál azoknak a turistáknak, akik Tokióba jönnek és érdeklődnek a szcéna után? Mely boltokba járjanak, milyen magazinokat vásároljanak, melyik buliba nézzenek el és mely bandákkal kell mindenképp megismerkedniük? Vannak olyan információs weboldalak, amiket javasolnál nekik?
DJ SISEN: Talán a legjobb dolog a japán közegben, hogy bővelkedik ruházati boltokban. Valószínűleg több száz féle márka van jelen, beleértve a magángyártókat is. Számos különféle tervezés akad, többségében valóban elsőrangúak minőség szempontjából, különösen az alice auaa termékek, amelyekre művészi alkotásként is tekinthetünk. A tervezésük és a minőségük egy szinttel magasabbra helyezi őket a szcéna többi márkájánál.
Szintén rengeteg a goth és a gothic lolita divatmagazin. Az egyik legnépszerűbb kiadvány a Gothic and Lolita Bible, sokan a szcénából innen tájékozódnak.
Tokió Harajuku körzetében számos üzlet gondoskodik a gót és gothic lolita vásárlókról. Meglehetősen sok dolgot lehet az Oione Shinjukuban találni. Ebben az áruházban az ötödik emelettől felfelé alapjában mindent a gót és lolita márkáknak szenteltek. Aki először jár ott, valószínűsíthetően beájul a gyönyörtől.
Ha valaki egy tokiói klubba látogatna el, természetesen szeretném, ha vagy a Tokyo Dark Castlebe vagy a Tokyo Decadancebe jönne el, de elég sok goth és fetish party van minden hétvégén, szóval minden az időzítésen múlik. Mindenképpen gyertek és élvezzétek ki!!


Nagyon köszönöm, hogy megtiszteltél bennünket ezzel az interjúval. Üzensz valamit így a végén a DOSE olvasóinak?
DJ SISEN: Nagyon örülök, hogy ennyi embert érdekel Japán. Azt mondtam, hogy a visual kei nem egyenlő a J-Goth stílussal, de semmi esetre sem bírálom ezzel a visual kei közösséget. Ez valószínűleg bonyolult, de ha létezne egyfajta együttműködő keveréke a visual keinek és a gótnak, azt hiszem, sok ember kezdene el érdeklődni iránta. Rengeteg japán nagyon nem szereti az angolt vagy a többi idegen nyelvet, így kissé nehéz vegyíteni a két szubkultúrát, de azt hiszem, isteni lenne, ha a különböző országok gót közösségei érintkeznének.

Nagyon kérlek titeket, gyertek Japánba!

Végezetül szeretnék köszönetet mondani az összes DOSE olvasónak, akik vették a fáradságot, hogy elolvassák a japán szcénáról szóló különkiadást.
Nagyon köszönöm!