Már 2005 is jópár visual kei banda keveredett el Európába koncertezni, de nagyon úgy néz ki, hogy 2006 még húzósabb év lesz. A Gan-Shin, egy vk CDk európai kiadásával foglalkozó német cég vezetõje egy nemrég megjelent interjúban kitért a közeljövõben tervezett koncertekre is és ezek szerint gyakorlatilag biztosnak tûnik a Merry, a Nightmare és a L'Arc~en~Ciel mellett szólóban is nyomuló Hyde európai fellépése, valamint a Kagerou, a Mucc, a Moi Dix Mois és a Dir en grey visszatérése a kontinensre. Természetesen minden valószínûség szerint újra csak a németeknél és maximum még a franciáknál lépnek majd fel a csapatok, vagyis lehet kezdeni spórolni, a drága sushiról átszokni az olcsó vietnámi zacskóslevesekre és várni a további infókat, hogy majd idõben le lehessen csapni az akciós repülõ és vonatjegyekre. Dátumokat és egyéb konkrétumokat nem említettek a cikkben, de idõközben annyi már kiderült, hogy a Mucc valamikor õsszel tér majd vissza, a Kagerou pedig április 30-án lép fel Strasbourg-ban egy Festival des Artefacts néven futó rendezvényen. Utóbbi banda mondjuk idén is háromszor járt Európában, tehát valószínû, hogy õket még késõbb is lesz alkalmunk újra látni.

Mindeközben természetesen a Gan-Shin-en és szövetségeseiken kívül mások is szerveznek koncerteket, relatíve kevésbé ismert, de nem kevésbé izgalmas zenekarokat hozva a kontinensre. Ezek közül az elsõ a január 28-án, valamint 29-én Párizsban és Frankfurtban fellépõ Deadman lesz. Szûk két hónappal késõbb, március 18-án, pedig a visual és goth-rock közt egyensúlyozó Calmando Qual látogat el Németországba, az Astan magazin szervezésében. Mindkét csapat most jár elõször errefelé, de míg a Calmando koncertre lehetett számítani a zenekar európai kapcsolatai miatt, a nagoyai vk színtér büszkeségének számító Deadman fellépése meglepetésként ért mindenkit. Azt csak zárójelben, a teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy február 25-én pedig a csiricsáré jelmezeivel a legbugyutább komputerjátékok világát idézõ Imitation PoPs Uchuu Sentai NOIZ lép fel Belgiumban, de az énekes letartóztatása miatt idén feloszlott Psycho le cému kisköltségvetésû, elfuserált kistestvérére hasonlító bandáról inkább gyorsan elfeledkezni kellene, nem promótálni õket. Lépjünk is tovább.

A Deadman januári koncertjeinek az is aktualitást ad, hogy december közepén jelent meg a 2001-ben alakult zenekar második nagylemeze, mely a korábbi, csak Japánból beszerezhetõ kiadványaikkal ellentétben rövidesen Németországban is kapható lesz. A mindig is eléggé elszeparáltan mûködött nagoyai vk színtér, melynek egész sor kiválló bandát köszönhettünk már a múltban is (Lamiel, Gullet, Blast, Phobia, stb) egyébként is meglehetõsen erõsen zárta az évet és a Deadman mellett a város két nagy reménysége, a Deathgaze és a lynch. is új anyaggal jelenkezett. Utóbbi egyébként már az áprilisban megjelent debütalbumáért, a greedy dead souls-ért is simán megérdemelte az év legigéretesebb új vk bandája címet és a novemberben kiadott underneath the skin kislemez csak még inkább megerõsíttette õket ebben a pozícióban. Ez annyira mondjuk nem meglepõ, mivel nem a semmibõl elõbukkant zenekarról van szó, hanem a bevett vk szokásoknak megfelelõen különbözõ régebben feloszlott csapatok ex-tagjaiból alakult az új bandát, ráadául ketten közülük a megfordultak a kein-ben is, melyet sokan a legjobb valaha létezett visual bandák közt tartanak számon.

A mûfaj európai térnyerése természetesen a témával foglalkozó cikkek és tv-riportok elszaporodását is magával hozta és nagyon úgy néz ki, hogy legalábbis a németeknél egyre inkább a goth-szcéna szerves részévé kezd válni a visual kei. Az Astan magazin legutóbbi számának már majd' fele a témával foglalkozott (többek közt Dir en grey, Mana és Blood interjút, plusz egy Malice Mizer-rel foglalkozó cikket leközölve) és az Orkus-ban is havonta átlag három-négy koncertbeszámoló, lemezismertetõ vagy interjú jelenik meg visual, vagy éppen japán goth/industrial témában, ráadásul a decemberi szám borítóján idén már másodszor bukkant fel a Moi Dix Mois vezér Mana, akivel persze itt is egy újabb interjút is olvashatunk.

A Moi Dix Mois házatáján egyébként is eléggé felpörögtek az események mostanában. Egyrészt a korábban kivált Juka helyére végre megérkezett az új énekes egy Seth nevû illetõ személyében, akit egyenlõre nagy titolósdzás övez és gyakorlatilag semmit nem lehet róla tudni egyenlõre. A zenekar weboldalán egyenlõre már hallható egy részlet a jövõ márciusban megjelenõ új mini-album egyik számából, amibõl annyi mindenesetre kiderül, hogy Seth hang szempontjából tökéletesen passzol a korábbi Mana-énekesek (Gackt, Klaha nomeg Juka) sorába, csak éppen gyengébb képességû mint elõdei. Zeneileg szintén nem úgy tûnik, hogy bármiféle változást hoz majd a Beyond The Gate a két korábbi Moi Dix Mois albumon hallottakhoz képest, de azért még remény hal meg utoljára alapon bízunk benne, hogy a többi szám valamivel kevésbé tökugyanolyan lesz és, hogy azért legalább egy a Nocturnal Opera-s Perish-hez hasonlóan telitalálat darab becsusszan erre a lemezre is. Mikor még el sem ült az új énekes miatti izgalom a rajongók körében jött a váratlan bejelentés, miszerint a basszgitáros Kazuno és a dobos Tohru otthagyja a zenekart, ami azt jelenti, hogy (természetesen Mana-t leszámítva) senki nem maradt a csapatban az eredeti felállásból.

A korábbi Moi Dix Mois és Malice Mizer énekeseknél maradva: míg Juka további terveirõl egyenlõre semmi infó, addig Klaha hosszú idõ után újra hírt adott magáról és úgy tünik, hogy a korábbi híresztelésekkel ellentétben mégsem vonult vissza véglegesen, hanem zeneszerzéssel és énekleckékkel tölti napjait és szépen csendben készülget a nagy visszatérésre. Mindeközben a másik ex-Malice hang, Gackt természetesen továbbra is nagyszerûen elvan és éli a toplistás pop-kedvencek életét, de mindeközben szerencsére a szívszorító, über-giccses balladákkal telezsúfolt Love Letter után a szeptemberben megjelent új, Diabolos címû lemezével sikerült egy egész korrekt anyagot leraknia az asztalra.

Az év utolsó egy-két hónapjára egyébként rengeteg figyelemreméltó lemez jutott. Új albummal jelentkezett a nu-metal és emo hatások közt egyensúlyozó Mucc, a Schwarz Stein feloszlása után teljesen a trance felé forduló Hora, a 2004-ben felbukkant új vk zenekarok talán legjobbja, az eklektikus Babylon és Kiyoharu, aki régebben a modern visual kei alapjait lerakó Kuroyume-ban, majd a punkos beütésû Sads-ben énekelt, szintén mostanra idõzítette újabb szólóalbumát. Ezenkívül õ is felbukkan azon a december 21-én megjelent tribute-albumon mely a Buck-Tick húszéves fennállása alkalmából készült. A Parade - Respective Tracks Of Buck-Tick címen megjelent lemezen szereplõ elõadók listája egyébként is nagyon impresszív és Kiyoharu mellett többek közt felbukkan még a japán new wave egyik legfontosabb alakjának számító Masami Tsuchiya, a techno-guru Ken Ishii, a Glay két tagja, a régebben a Guniw Tools-ban zenélõ Asaki, Endo Michiru, a punk-legenda The Stalin egykori énekese (ezutóbbi azért is érdekes, mert annak idején a még kis kezdõ csapatként próbálkozó B-T Stalin feldolgozásokat is játszott a koncertjein) valamint a volt Luna Sea tag J.

A Luna Sea ex-tagjai egyébként is nagyon belehúztak mostanában. Az ex-dobos Shinya továbbra is inkább csak kisegítget másoknál valamint random alkalmi projektekkel tölti az idejét, a Sugizo vezette The Flare azonban februárban hozza ki debütlemezét, J december hetedikén adta ki újabb szólóalbumát, a múltkori vk híradagban emlegetett Tourbillion, vagyis Ryuichi Kawamura és Inoran új bandája pedig pont egy héttel korábban jelentette meg elsõ nagylemezét Heaven címen, mely a várakozásokkal ellentétben egész korrekt anyag lett. Azért persze becsúszott egy-pár ijesztõmód csöpögõs ballada, mint az albumot záró mou ichido kimi ni, de emellé jutottak kifejezetten jó darabok is és habár azért az egykori anyazenekar szintjét nem sikerült hozni, összességében egész kellemes kis hallgatnivalót készítettek így az év végére (sõt, megfelelõ hangulatban igazából még a mou ichido kimi ni is élvezhetõ a maga szirupos, szívszaggató módján).

Mindeközben persze a kisebb zenekarok követhetetlen mennyiségben adják ki az újabb kislemezeket és mini-albumokat, így a Gazette, Nightmare, Ayabie, Vidoll és társaik rajongói is megkapják párhavonta a szükséges dózist kedvenceiktõl, nomeg azért Nagoyán kívül is felbukkant idõközben egynéhány izgalmasabb új banda. Róluk többet legközelebb. Addig is lehet elõre edzeni márciusra, vagyis a következõ Nippon Shoxx partyra. A legutóbbi minden eddigit vert hangulatban és létszámban is és mi mindent megteszünk azért, hogy legközelebbre még ennél is ütõsebb bulit prezentáljunk nektek.