És ez itt a vége.

Tizenegy évet egy posztban alapítóként és lámpaoltóként összefoglalni lehetetlen, a drámaiság meg az utolsó dolog, amit szeretnék a lelketek közepébe fúrni (ha maradt még lelketek egyáltalán). Vegyük egyszerűre. Köszönöm mindannyiótoknak, akikkel, akik mellett és akik ellenében sikerült a helikoptert elvezetni eddig a pontig, your number is legion. Van a fejemben tizenkettőpluszegy fotó, a történet fő emelkedő- és bukkanópontjai. Kimaradtak közülük az összemosolyok, a felemeltkezek, az ezért-éri-meg-szervezni-és-korongokat-pakolni pillanatok, a mégegykávétkérekek, a tibimármegintafantomtápok meg a szeretet és a rajongás a szubkultúráink és a zene iránt. Azt hiszem, ez utóbbi kettő miatt bírtuk ilyen sokáig, évek elteltével is ezek a legvigyorkeltőbb emlékek. Ezeket mindenki magának tartogatja egy dobozban. Ti is. Én is. Én egy reaktorban tartom őket. Amúgy.

Négy szóban is összefoglaltam tizenkét kép helyett az egészet: elfáradtunk, megyünk inni, szevasztok. Egy dolgot azonban egyikünknek és egyikőtöknek sem szabad elfelejtenie - az LD befagyasztásával az emberek, a zenék, a szubkultúra, a barátságok és az emlékek megmaradnak.

10 Nincs lezárandó korszak.
20 Csak újonnan felfedezendő területek vannak.
30 goto 10

Megpróbáltam egy, a lehetőségekhez mérten legkevésbé pátoszos búcsúposztot írni, azt hiszem nagyjából sikerült is. Viszont mivel az életem utolsó kb. 10 évéről van szó, nyilván nem tudok 100%-ig tárgyilagos maradni, ezért kérlek nézzétek el nekem, ha néha kicsit belefutok a szubjektivitás és nosztalgia ingoványos mocsarába. A végeredmény még így is meglepően visszafogott, ezt valószínűleg az utóbbi években elsajátított már-már buddhistákat (vagy buddhista indusztriálosokat, hogy Failotron Áron örökbecsűjét idézzem az "LD50-esekről") megszégyenítő türelmemnek köszönhetem. Erről meg sok másról a tovább után.

Jó ideje olvasgattam már a cyberpunk.pardey.org, majd az ld50.tk és végül az ld50.hu címen megtalálható agymenést, majd a mindeközben abból kifejlődött egyre közösségibb oldalt. 2004 nagyon elején érlelődött meg bennem a gondolat, hogy most már meg kellene keresni ezt a d4m4g3 néven írogató figurát.. Akkoriban Liquid-del egy ideje jártuk már a hazai és külföldi koncerteket / fesztiválokat, írtunk beszámolókat, mutogattunk fotókat ismerőseinknek az index.hu fórumaiban. Néhány jól sikerült közös bulin is túl voltunk már, s egyre erősebben éreztük, a kereteinket kezdjük kinőni. Én szívesen írtam, fotóztam volna több embernek, s szerettem volna az általunk akkoriban felfedezett muzsikákat is minél többekhez eljuttatni.

Fikarcnyit sem tévedtem..

8 éve Estee szólt, hogy van egy weblap, amit LD50-nek hívnak, érdemes megnézni. Az üzemeltetőjét meg d4m4g3-nak hívják és embereket keres, akik szívesen írnának, fotóznának az oldal számára, szóval találkozni kellene Vele. Benne voltam, le is mentünk a Marco Polo Club-ba a megbeszélésre... itt ragadtam, sosem bántam meg.

Folytatás bent, ahol van egy meglepetés is!

A mai napon a Facebookról értesülhettünk, hogy hosszas huzavona után a Gyár ezennel végleg bezárja kapuit, legalábbis azon a helyszínen, amit több, mint 7 éven keresztül látogattunk a Soroksári út egyik random gyártelepének közepén. Az indok egyszerû: "az utóbbi idõk folyamatos botrányai" miatt a környékbeli egyéb bérlõk megelégelték a sok éve tartó feszültséget és ultimátumot adtak a tulajdonosnak. Ha ehhez hozzávesszük a klub pénzügyi helyzetét, nem kérdés, hogy mi a végeredmény. Arról, hogy hogyan jutott ide a szcéna gyakorlatilag egyetlen "saját" helyszíne, valószínûleg mindenkinek megvan a saját véleménye (erre van a cikk alatti komment box), nekem csupán egyetlen személyes hozzáfûznivalóm lenne a dologhoz. Azok a fiatal (legfiatalabb) generációk, akik az új közönséget alkotják a Gyárban és szcéná(k)ban egyaránt, most egy picit gondolkodjanak el azon, hogy ilyen viselkedéssel nem csak saját magukra vannak szégyenletes hatással, hanem az egész szubkultúra (amihez saját bevallásuk szerint olyan hevesen kötõdnek) életét nehezítik meg, vagy épp lehetetlenítik el, mint azt a mellékelt ábra tökéletesen mutatja. A Gyár nem csak egy klub a sok közül, rengeteg embernek sokkal többet jelent, mint egy szimpla szórakozóhely, de ez a fejezet most véget ért.

Egyelõre azonban bízzunk Szõke (aka Gyáriparos) elejtett mondatában: "Feladni nem fogom, folytatom máshol, reméljük minél hamarabb".

Újabb hiánypótló rovat indul útjára az LD50 fõoldalán, mégpedig egy autentikus, old school szegecsfej, Crit (a HUN INDUSTRIAL TECH ipari pdf magazin egyszemélyes hadserege) klaviatúrája nyomán. A továbbiakban a hazai feketeruhás szcéna kényes kérdéseinek boncolgatása lesz a menü, érzékeny lelkû popperek ne kattingassanak, viszont azoknak, akiket egy kicsit is érint a téma (ill. azoknak, akik industrial vagy "cyber" arcként definiálják önmagukat), gyakorlatilag kötelezõ a csendes, figyelmes olvasás, mély értelmezés, végül a saját gondolatok megosztása.


Mi történt az elmúlt 3 évben a magyarországi ipari szubkult színtéren?
avagy mirõl szólhat(na) a mai magyar indusztriál?

A mindent felemésztõ közöny mocsarából közvetítem ismét a fájdalmat és az élményt.

Álljon itt egy rövid akut állapotfelmérés arról, mi minden történt (és nem történt) a hazai ipari elektronikai színtéren és szubkultúrában. Lehetséges, hogy futószalagon szállított nosztalgia-import lesz belõle, de azért bátor vagyok, vállalom. Kezdjük ott, hogy Életérzés!

A szavazás lezárult, a Skinny Puppy flyer nyert, gratula az alkotóknak! Második a Hardcore Halloween, harmadik Gyár szilveszter flyer lett.

Azért van abban valami zsigeri gyönyörûség, amikor Portugáliában 5 predátornak öltözött szájberlény egyetlen mozdulattal megteremti a kapcsolatot a Korpiklaani, a Skazi-Void-randommetálgoa, a Gwar, a Nightwish és a Rammstein közönsége között, mindezt úgy, hogy az ember nem bírja eldönteni, hogy mit lát, miközben Homer Simpson szintre gúvadt üveges szemekkel lesi az elõtte zajló érthetetlen történéseket. A színpadot uralja az LSD-be áztatott 4/4-re headbangelõ gitáros csûrdöngölés, jobbról hegyomlásnyi metálosok barátságosan járják a polkát, balról kikészült hippik eksztatikus mámorban döngölik a földet, szemben pedig fáradhatatlanul hentelnek a Földre tévedt idegenek. Milyen szép is ez a kulturális megamix! Azt hiszem kitalálni se tudnék ennél durvábbat.

"A Rammstein a Scooterrel beleszart egy köcsögdudába, felöltöztek a Kiss maskarájába és próbálják nyúlni a Minsitryt úgy, hogy ne legyen feltûnõ" - véleményezte egy kedves barátom.

A tovább után külön videó rokkergoásoknak, Nightwish-rajongóknak és metálosoknak is, ezzel kívánnék nektek izgalmas és mozgalmas új évet.

A szavazás elsõ köre lezárult, holtversenyben - 21 szavazattal - az elsõk: 50% Depeche Mode Klub, Nekromantika, Millenium Vortex. Gratula az alkotóknak!

A héten megjelent egy interjú d4m4g3-rõl, az LD50, a planetdamage és a Dose alapítójáról a Twitter Profilok oldalon. Sok mindent megtudhattok róla, hogy mivel foglalkozott eddig, mivel foglalkozik most és mik a tervei a jövõre nézve, azaz hogyan kutatja a jövõt.
Az alábbi linkre kattintva eléritek a teljes interjút, melyet Vonzó Vera, a blog mûködtetõje készített Vele.
"Ikrekben született ikrek aszcendenssel, de jobban bízik a megérzéseiben és az emberismeretében, mint az asztrológiában. A legjobb korban van: biológiailag harmincegy, külsõre valahol tizenhat és huszonöt között, szívében örök húsz."