Minden apropó nélkül feltámadó unplugged játékrovatunk vérrel és hidegvérű öléssel kecsegteti olvasóit az Assassin X (vagy AssassinX, a tipográfiából nem tudtam eldönteni, de jobban tetszik külön) mini-szerepjátékában. Egzisztencialista, hideg rettenet, fekete-fehér távlatok és némi régimódi táblázatdarálás 20 oldalon, mindössze 24 óra alatt kiizzadva, rögtön a Tovább után!

Tekintve Lovecraft lesújtó véleményét a játékokról általában („…magasabb formájukban mindössze a túlzott intellektuális képességek felesleges megnyilvánulásai, melyeket nincs szerencsém birtokolni, az alacsonyabbak pedig a lényegi és a frivol közt különbséget tenni képtelen elme kedvtelései...”), legalábbis vicces, hogy a kozmikus horror atyamesterének életműve évtizedek óta számítógépes, szerep- és társasjátékok tucatjaihoz szolgáltat alapot. A Cults Across America az utóbbiak közé tartozik, és a fülszöveg szerint lehetővé teszi, hogy minden más stratégiánál nagyobb kihívásokat tartogató erőforrás-menedzseléssel (szépen, magyarul) pakoljuk ki R’lyeh városát, kaparintsuk markunkba a pápát, lőjünk atom-sugárágyúval, és akkor a többi kecsegtető lehetőségről még nem is beszéltünk. Majd most.

Bár a V-E nap 64. évfordulója több mint egy hónapja elmúlt, lesz jövőre is (akkor már a hatvanötödik), erre gondolva rukkolunk ki játékrovatunk retró-leágazásában a nyolcvanas évek egyik magyar csodájával. A klasszikus II. világháborús stratégiák meglepően időtálló honi változata rögtön a Tovább után!

Azt hiszem, ideje a kiábrándító realitásokhoz igazítani a rovat címét, inkább nem ígérgetek, maradjunk annyiban, hogy időről időre jelentkezni fog. Mentegetőzésből ennyit, lássuk a világ egyetlen transzhumán-minimalista kiberszerepjátékát! Az Idoru témájához illőn inkább ábránd vagy szabadvers a rpg és a hálózati emergenciák témájára, mint teljes játék, pár vázlatos oldalán virtuális celebek, alig rendszer és lehetőségek tengere. Tovább!

Mi történik akkor, ha a Piroska és a farkas visszanyúl gyökereihez, majd eljön a mai világba egy csipetnyi Silent Hill hatással? A videóízelítő mellett reméljük erre is választ kapunk a "Tovább" után!

A Total War sorozat legújabb része eredetileg februárban jelent volna meg, némi késlekedéssel végül most, március elején lehetett élesíteni a világhálón a Gőz felhőin keresztül. Nagyon sokáig semmi mást nem lehetett tudni a játékról, csak annyit, hogy a tengeri ütközeteket is irányíthatjuk végre – majd minden trailer ezzel kezdődik - valamint, hogy a XVIII. század környékén fog játszódni az egész Földet körülölelve. Nos, az Empire – Total War esetében a jóslatok igaznak bizonyultak, és ráadásul az én félelmem se igazolódott be, nem degradálódott szuperszép csataszimulátorrá a játék.

Vigyázat, hosszúsága szemkárosodást okozhat!

Bizonyára sokakkal előfordult, hogy fél veséjüket adták volna egy kiadós halálmeccsért, hálózatba kötött számítógép viszont nem volt a közelben, asztal viszont igen. Az ilyen alkalmakra gondolva adta ki a Steve Jackson Games Frag nevű termékét, a világ első papíralapú first person shooterét, ahol kocka és ceruza segítségével robbanthatjuk barátainkat kis piros cafatokra. Részletek a Tovább után!

A következő két játekot egyazon ládából válogattam ki, az első azt hiszem érthető okból került a kosaramba, a másodikat már az elsőhöz választottam, hogy hasonlóak legyenek. Ez nem koncepció, de teljesen véletlenül a következő két kiválasztott is nagyjából azonos stílusú lesz. Az egyik játéknak valami ZS-kategóriás sorozatra emlékeztető címe van: Űrfarkasok 2! (Star Wolves 2), a másiknak meg szimplán hülye titulust adtak: Mesterséges Intelligenciájú Mechek Kettő - Klán Háborúk (A.I.M.2. - Clan Wars).

A társas- és "mini-szerepjátékok" után egy klasszikus formátumú szerepjátékot szeretnék nektek bemutatni. A Serenity megkapó hangulatú, űrwestern stílusú rpg, gyakorlatilag a Firefly című filmsorozat meghosszabbítása. A 2500-as években játszódó történetet Joss Whedon álmodta vászonra, és az alig 14 epizódot megélt sorozat rövid idő alatt igazi kult darabbá vált. Hogyha kihagytátok, sürgősen tessék pótolni, mélyebb elemzést korábban másutt írtam már róla, itt és most elsősorban a szerepjátékban releváns elemeit írnám csak le.

Bocs a hosszú kihagyásért, többet nem fordul elő, ha mégis, legfeljebb átnevezem a rovatot Néha Játékká. Legutóbb az amnéziás horror mini-szerepjátékával foglalkoztunk, most következzen még egy ilyen: az Insylum esetében a rettenetek forrása az emberiség közös nagy szennyese helyett a Mítosz, igen, az. Senki nem tudja, mi történik a zárt osztályon, addig jó, amíg ez így is marad, de természetesen nem fog. Aki mer, a Tovább után a miértekre is választ kaphat.