Larrnakh - Like The Silken Shrouds Of Loneliness Epidemie 2011
Myspace

A tovább után Sütő Judit (Last Exit) ajánlóját olvashatjátok.

Ez egy ízig-vérig téli lemez. Didergős hőmérséklettel, sivár és mozdulatlan tájképekkel, néma hóeséssel és csalóka napfénnyel. A kesztyűt és a sálat jobb már most, az elején elővenni.

FIRST AID 4 SOULS - Deathstep 2011 - Electro Arc Records

A tovább után olvashatjátok Shir-Khan gondolatait az új First Aid 4 Souls-albummal (Deathstep) kapcsolatban, valamint hivatalos anyagokat és egy videót is kaphattok ízelítőként. Katt!

Az angol Younger Brother duó harmadik lemeze már a megjelenése előtt heves indulatokat váltott ki a rajongókból. Mikor a cikkhez készülődtem, elhatároztam, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy az általános vélekedéssel ellentétben bizonyítsam: a Vaccine-nek vannak értékes pillanatai. Nem volt könnyű dolgom.

Új, hiánypótló rovat indul az LD50 főoldalon, ambient témakörben. Egy szakavatott chill-out guru, Moesko fogja bemutatni az ambient műfaj minden zegét és zugát alapoktól a friss és ropogós megjelenésekig (az a Moesko, aki már időtlen idők óta fáradhatatlanul tolja az ambient.freeblog.hu méltán híres szekerét). Hogy megspóroljunk nektek pár kattintást, házhoz hoztuk nektek a mestert, olvassátok szeretettel (és persze ne fogjátok vissza magatokat a bátorító-érdeklődő-visszakérdező kommentekkel sem!).



Clem Leek 2010 elején indította útjára a Schedios Recordsot, és a tavasz folyamán ki is adott három rövid, ám annál megindítóbb kislemezt a modern klasszikus zene műfajában. Zongorán előadott szemelvényekről van szó, melyek letisztult stílusban zengnek apró, szinte észrevétlen szépségekről egy csendes, omladozó falú szobában ülő hallgatónak.

Idén tavasszal-nyáron három magyar, akusztikus gitárra épülő zenét játszó, (jobb híján) dark folknak, apocalyptic folknak, esetleg neofolknak nevezhető zenekar lemeze is megjelent, a hazai állapotokat ismerve talán egyáltalán nem meglepő, hogy mindegyik külföldön. Róluk szól ez a kis írás, ami elfogultság/személyes érintettség miatt nem tekinthető kritikának, maximum lemezismertetőnek, vagy még inkább ajánlónak, kedvcsinálónak.

Sokként ért a hír, hogy egy hegesztőszemüveget viselő, kopasz őrült mindent latba vet, hogy világuralomra törjön! Hű követői, a magukat Toy Soldiersnek nevező csoport tagjai már behálózzák a világot! Óriási robotok lepik el a nagyvárosokat! Meneküljön, ki merre lát, itt jön Dr. Steel!

Ska-reggae-őrület seper végig a városon, gyakorlatilag egyszerre jelent meg a PASO és az Irie Maffia új lemeze, közben csak úgy mellékesen felbukkant egy új Manu Chao kiadvány, úgyhogy be kellett emelnünk egy olyan klasszikust is, mint a Cherry Poppin’ Daddies. Bár az Irie már megtartotta a lemezbemutatóját a Gödörben (teltház), a PASO-é december 4-én lesz a a Pecsában!

Amilyen szar az idő, annyira jó a lemezfelhozatal. És ki akarná elhagyni a lakást, ha otthon kivételesen csupa négyes minősítésű lemez hever az asztalon? Az összefüggő szürkeséghez kísérőzenének ott van az új Epica, a viharokhoz az új Slayer, az egy kezemen megszámolható napsugarakhoz pedig a Nemjuci. És mielőtt nekiállnánk filmezni, előbb adjunk egy esélyt a fantáziának is a Flip Skateboard filmzenéjével.

Első őszi merítésünk elég mélyre sikeredett. Először a gitárt már egészen félretoló Ian Brown immár elektropoposnak nevezhető albumát vesszük mikroszkóp alá, majd következik a megboldogult Kurt Cobain, illetve a Sonic Youth egyik kedvenc zenekarának, a Dinosaur Jr-nak az új lemeze. Aztán pár gondolat erejéig megemlítjük Matisyahu haszid-reggae katyvaszát, hogy aztán megbékéljünk egy kis hazaival, a The Moon And The Nightspirit muzsikájával.