Főként eszement dolgok, újabban szeretem kikapcsolni vagy nullán járatni az agyam, jól esik elszabadulni a rideg valóságtól :)
Amúgy mikor normális pillanatban találsz akkor szóba jöhetnek filmek, vízipipa (igen, ebből is ki lehet alakítani konkrét érdeklődési kört), de egy jó könyv is bármikor jólesik, és végül de nem utolsó sorban a zene, ami nélkül azért mégsem lenne annyira telt ez a világ mint amennyire most az :)

Valamint az alapvető boldogság keresése, amit bármennyire is tagadunk lényegében egyetlen dologgal lehet elérni. Ez sajnos nem adathat meg mindenkinek.


A csaj és a srác cirka egy hónapja msn-ezgettek egymással, mikor is végre találkozásra adták a fejüket. Mindkét félről egy kellemes baráti sörözgetéssel indult az este, amely sms-ezésbe, majd a két társaság összevonásába torkollott, mindazonáltal pár óra alatt két szereplőnk is összevonódott. A reggel a lány lakásán érte őket, erőteljes másnaposságtól kísérve, és már a lány se volt annyira nyitott mint előző este.
- Majd megbeszéljük - szólt a búcsúmondat, mikor a srác hazaindult.
Nem telt bele egy hét és újabb találkozásra került sor, természetesen szigorúan baráti megközelítésből, egy kellemes filmnézést betervezve programként. Az első filmet még nyugalomban, kisebb beszélgetésekkel megszakítva sikerült végignézni, de nem kell aggódni, ezen a helyzeten hamar változtattak az érzelmek, az este ismét kellemes emlékekkel telt mindkettejüknek, és most a búcsúzás is kedvesebbre sikerült. Innentől fogva kapcsolatuk nem volt hasonlítható semmihez, afféle szimbiózisként lehetett felfogni, mely mindkettejük számára biztosította azt amire szükségük volt. A filmnézések heti többszöri alkalomra sűrűsödtek, többször reggelig tartó programról is beszélhettünk. Itt jött el a pillanat, hogy a srác kinyilvánította érzelmeit a szóval, mely mindent képes elmondani: "szeretlek". Hamarosan jött a vizsgaidőszak, a lány többször halasztotta el találkozásukat tanulásra és diplomamunkára hivatkozva. Ez az állapot cirka 2 hétig tartott, mikor is a srácot hidegzuhanyként érte a hír hogy "szimbiontája" másban találta meg örömei forrását. A lány tudott az iránta érzett érzelmekről, de nyíltan kinyilvánította elutasítását:
"Csak barátként van rád szükségem"
"Nem ismersz annyira hogy ilyesmit érezz irántam"
"Hamar fogsz mást találni" - és hasonlók.
Innentől a srác nem kereste a csaj társaságát, amit a másik fél igencsak zokon vett:
"Miért nem beszélünk az utóbbi időben?"
"Mintha kerülnél valami miatt"
"Koncert lesz este, de barátom nem ér rá. Eljössz?"
Ez utóbbi esemény utolsó reménysugárként érte hősünket, habár nemcsak a zenekart, de a stílust is mélyen megvetette, ráadásul a belépő is indokolatlanul magas volt, mégis rávette magát hogy megjelenjen. A lány az este folyamán tartotta magát elutasító magatartásához, de néhány véletlenszerűen felbukkanó haver mégis javított a helyzeten. A másnapi beszélgetésük szintén nem a kellemes kategóriába tartozott, a lány gyakorlatilag minden információra kíváncsi volt a srác egyik ismerősével kapcsolatban. Innentől a srác gyakorlatilag lemondott a lánnyal kialakított elképzeléseiről, és mára már csak egy szép, de fájó emlékként maradt meg benne.

Tudatmódosulni, kiruccanni kicsit a megszokott szürke valóságból

Legfőképp az egész társadalmat, a maga összes korcsosulásával együtt, életcél itthagyni az egészet és elmenni valahova az isten háta mögé

Dinnnnnn-dünnnnnn-tsssssszzzzzzzzzzzzz...
Az ős-igazság, és hogy napról napra bebizonyosodik és igazolódik hogy ez mennyire így van, váhh