Sivatag, oázisok, tevelányok, de nem ám a mongolok! Fúj, hosszú a szőrük, ráadásul kettű púpjuk van!!!

Még anno 1940-ben szerveztek be Tunéziában ellenséges terülteken való hírszerzésre. Fiatal voltam és bohó, egyből belementem a kiképzésbe és elfogadtam a munkát. Szerettem csinálni, veszélyes volt és hidegvért kívánt. Aztán 43-ban, az utolsó akció balül ütött ki. Menekülnünk kellett és egy eltévedt gránátrepesz elvitte a jobb szemem. Kicsit elegem lett az egészből, ráadásul nyugdíjaztak és leszázalékoltak. Engem! No mindegy, végül is erre vágytam, nyugalomra. Persze halálra untam magam, ráadásul Tunézia legyen bármilyen szép és kedves hely számomra, túl sok mindent nem tudtam csinálni. Közönséges teherhordó teveként tengettem napjaim, egy kicsit megalázónak éreztem, hogy olyan képesítéssel, ami nekem van mindenféle turistát kell a sivatagban pátyolgatnom. Végül is megvolt az állandó stabil kereset, ráadásul ismét dolgozhattam, ami mindenképp jobb volt a semmit tevésnél (tevésnél... hehe, érzitek?:). Teltek múltak az évek és szépen kezdtem megöregedni.

Aztán egy szép (szép?) nap a Sors összehozott Brushyval. Mókás találkozás volt, engem egy kicsit irritált a feje, így egyből leköptem, ő is. Ami egészen meglepő volt egy embertől. Elkezdtünk dumcsizni, sörözgetni és mesélt nekem az ő kis állatfarmjáról. Mesélt Tamaráról a hányattatott sorsú forradalmár lámáról, mesélt Pauloról, a veterán teknősről (megjárta Vietnámot az öreg, egyből szimpatikus volt!) és felajánlotta, hogy tartsak vele. Lesz szállás, kaja, sör, nomeg látta, hogy imádok vizipipázni, persze egyből elhúzta a bal szemem előtt a mézesmadzagot. Veletartottam és nem bántam meg. Azóta itt élek a barátaimmal, szeretetben, biztonságban. Nem éppen nyugodt a mi kis életünk, amolyan tipikus olasz család vagyunk, de ez kell néha:) Brushyt meg szeretem, mert legalább teveszámba vesz és mindig van egy kis "ingyen" söre... Hehe. Ennyi lenne életem története.

A hazámat, Tunéziát. A munkámat, amíg le nem százalékoltak a jobb szemem elvesztése miatt. A hideg söröket, a kedves tevelányokat, Brushyt, a jóbarátomat, akivel Tunéziában találkoztam és ott felkarolt, majd befogadott. A vizipipát és a jó bagót. Az arab kajákért nem vagyok oda, ellenben a jó pizzáért ölni is tudnék (öltem is...). Kis barátaimat, Paulot, a teknőst és Tamarát, a lámát, akit Dél-Amerikából toloncoltak ki, hogy aztán itt szervezzen földalatti mozgalmat... Javíthatatlan. De azért szeretem. Sajnos láma, de ha teve lenne, akkor már simán elvettem volna feleségül, így csak jóbarátok vagyunk.

Hát remélem kihúzom még egy ideig. Érzem már a korom, de legalább jó környezetben vagyok. Hiányzik Tunézia, de ott teljesen egyedül voltam. A fogadott családom szeret és törődik velem.

Persze az élet még mindig nem állt meg. Szeretném kipróbálni a bungie jumping-ot, remélem vannak tevére méretezett ugrótornyok. Ellenben el kell keserítenem rfield-et. Annyira még nem vagyok öreg és hülye, hogy belemenjek mindenféle malacságba, amire ő vágyik! De ne keseredjen el, biztos vannak még más tevék rajtam kívül,akik szivesen fogadják az ilyen bizalmasabb jellegű közeledést...

"Közösség a közösségben.
Klán a klánban.
Kép a képben.
Kollektíva a kollektívában.
Álom az álomban.
Titok a titokban."

-SoD-

Mi ez -SoD- marhulás? Az odáig ok, hogy teve vagyok és nem érthetek ilyen emberi dolgokat, de mi ez a klikkesedés? Mondjuk, ha már Brushy is tagja, akkor nem lehet, akkora gáz a dolog. De most őszíntén gyerekek, mi ez itten?! Valaki magyarázza el az öreg tevének, hogy mi is ez? "Baráti és alkotói társaság"? Hja, persze...