"Ez a legjobb a vilagon.
Nagyon szeretem, szavakba onteni is nehez.
Egy erzes, mely oly osszetett, hogy keves ehhez foghato dolog van szamomra a vilagon. Kiallni ilyenkor a termeszetbe, a fure mezitlab, es nezni a tornyosulo felhotomeget, ahogy sotetseget varazsol a tajra...
A szel pedig vagtat orjong, atveszi az uralmat, neked tamad. Tepazz ossze-vissza, szall a hajad ezeregy iranyba,ruhadat tepi, erzed a nyers brutalis erejet az elemek tombolasanak. Es te ott vagy ennek a kozepen. Athatol rajtad,a lelkedig bemarja magat.Mélyeket szippantasz abbol az illatbol ami a vilagon a legeslegjobb.
A kozelgo vihar illata.hmmm
A szel egyre inkabb tamad, lokesekkel probal eltantoritani,de te csak allsz es elvezed az erzest.Semmi gond,bu, szomorusag nem jut eszedbe,sot nem is gondolkozol, kiurulsz, a szel tovafuj mindent. Hopp az elso csepp az arcodra hull, kover esocsepp, vegigcsurog az ajkadon, megizleled. A termeszet szentsege. Hopp koveti a kovetkezo, majd a harmadik aztan elindul az egi aldas, mely vegkepp elmos mindent.
A termeszet orjong, az elemek dühöngnek. Te csak állsz és vmiért boldog vagy." /by arbith_scailean

film:

Régi érzéseimből annyi még megmaradt bennem,
hogy eleinte fájt nekem az,hogy egy lény,amelyet
úgy szerettem egyszer,ennyire meggyűlölt.De ez az
érzés nemsokára ingerlékeny keserűséggé fajult.
Végül is feltartóztathatatlanul úrrá lett rajtam a
csakazértis szelleme. Ezt a szellemet a filozófia nem
tartja számon,holott szent
meggyőződésem,amelyben úgy hiszek,mint
abban,hogy lelkem van,hogy a csakazértis az emberi
szív ősösztönei közül való,az érzések felbonthatatlan
elemei közt foglal helyet,és irányt szab az ember
jellemének.Van-e valaki,aki nem követett el százszor
is gonoszságot vagy ostobaságot csak azért,mert
tudta,hogy nem szabad?NEm bíztat-e örökké
valami,hogy legjobb szándékunk ellenére megsértsük
a törvényt,csak azért mert tudjuk,hogy törvény?!