Festészet - amit én csinálok, vagy ami hatással van rám.
Fa - az anyag és ami az erdőben kígyózik. Édesapám öröksége.
Irodalom - legyen vers, legyen novella vagy regény. Üssön. Amikor a végén leteszem, mondjam azt, hogy baszd meg.
Élet - önmagában. Üresen, mint a kávét. Magától jó.

Tinták - mint Kosztolányi. Mostan színes tintákról álmodom.
Papírok - mert szépek. Nem az ötszáz példányos fénymásoló, hanem az egy-egy darab merített vagy préselt. Amire élmény írni.
Tollak - töltő, mártó. Régi, új, antik, modern.
Üvegek - vésett, festett. Keveset.
Metszetek - ma már nem módi. De mégis.

Az Hét Égről való írás

A Világban Hét Világos van,
Ezeket hívja a halandó Mennynek.
Az, mit Életnek nevezünk, csupán
A Sötétség örök metamorfózisa.


Hetedik Ég

Az Hetedik Mennyben,
Ha úgy, Égben
S imigyen a teljes Fényben
Lakoznak az Istenek,
Mert övék a Mindenek.

A Világban s Sötétben
Az Hatalmuk végtelen;
Minden felett állnak.
(S mi a Világban foly')
Ők mindent látnak.
Bár percükbe sem telik
Mégis irányítják s rendezik
Az Örök óta létező Óraművet.
Finomítják, olajozzák
Forgatják egyre a nagy Művet.


Hatodik Ég

A Hatodik Ég a Szféráké,
Kik az isteni rendeleteket
Viszik véghez. Itt lakozik
Az Idő is, Isteneken
Nincs hatalma,
De a Világ nem foghat ki rajta.

Köztük lakozik még a Révész,
Hozzá képest a Föld is kérész.
Feladata a Holtak segítése
(Tudjuk; a Lelkek építése)
A végtelen Ködben, melyből
E segítség nélkül
Egyikük sem távozhat,
Mert több Ő, mint
Ember gondolhat.
Sok Sötétben élő igazán hiszi
(S Tanait ezer helyre viszi)
Ők képek vagy események,
Gondolatok, cselekmények
Tévednek: Ők a Második Élők.


Ötödik Ég

Az Ötödik Menny
Az Örök Mulatóké.
Övék a teljes Boldogság.
Párját mindjük megtalálta:
Itt őket megvárhatják
S a Táncot eljárhatják.

Zene szól s folyik sok Bor;
Egyetlen Lélek sem Kóbor
Bár zúg a Tánc s szalad az Éj
Ily' helyen máshogy tűnik a Kéj
S ezer szolga, ki
A csöbröket kihordja
Mégsem, soha részeges tivornya.
A Sötétségben élők nem
Tudhatják, mi a Boldogság.


Negyedik Ég

Átkelőké az Negyedik Ég.
A Szívben a Remény ég,
mert kietlen ködtenger ez,
Melyben a Ködön át
Szörnyű Vadak lesnek.
S lógnak alá élettelen Testek.

Be könnyű annak, ki
Már megtalálta az eleve
Néki rendelt Lelket:
Társsal sokkal könnyebb.

Ki régóta bolyong,
Leszáll hozzá a Révész,
(Már a Bor és Olaj is mérés)
S mondja: Ő tanítja. Ha úgy ítéli,
Szikra gyúlt, felemeli:
Az Ötödik Égbe helyezi.


Harmadik Ég

Harmadik Ég a Szellemeké.
Ők még nem szakadtak ki
Tökéletesen a Sötétségből,
Függünk tőlük, mint az Örökségtől.
Vissza-visszajárnak és vigasztalnak,
Nyugot adnak a vigasztalannak.

Már látják, ki az
Igaz Párjuk, s emiatt a
Felsőbb Mennyek hatják át
Őket: sejtik, mi a Boldogság.
Bár kapaszkodni ebbe: Bolondság.


Második Ég

A Holtak Lelkei lakoznak
A Második Égben.
Minden próbát kiálltak,
Mely a Sötétben lehetséges.
Ez Eget mind kijárja
Bármilyre is tehetséges.

Újszülött Gyermekek ők
A Szellemekhez képest,
Ezért tanulnak szorgalmasan;
Tanítják őket a Szférák és az Idő.

Ki már sejti Párját,
Elindulhat az Úton,
Melynek célja: a Világ
Megtalálása, eggyé váltása.
Ez Éltük utolsó válása.


Első Ég

Az Első Ég a Sötétben van,
Mégis különb a Sötéttől,
De nincs távol a Nap Körétől.

Minden napunkban láthatjuk
S látjuk is őket, körbevesznek
Minket, mégsem vesszük észre
Jelenlétüket. Miért? Mert velünk
Együtt léteznek az Úton.
Észre sem vesszük, de Lelkek,
Körülöttünk lévők; Kertek.

Ők a Virágok, a Fák, az Eső
A Mindenek felett álló Erő
S a Szél, a Kövek, a Füvek,
A Patakok s a Folyók, lásd:
Fölöttünk; az Ég kékje;
A Világmindenség Ékje.

Haláluk után a Sötétben-élők
Életük alapján besoroltatnak
Az Istenek által, ezért lesz
A tettei alapján ki-ki új Létező.
Kik bölcsek s bűntelenek voltak,
Egy nyár alatt hervadó s bomló
Virágok lesznek, melyeknek omló
Leveleik s Virágaik színné
Fakasztják a Világot. Éltükben ha
Bűnöztek, súlyuk szerint várnak.

Kik gonoszak voltak,
Fa, Folyó s kék Ég lesznek:
Ők ezredéveket is eltöltenek,
Míg végül a Világosba
Jutnak: így tisztulhatnak.
Lásd meg, mit gyönyörűnek
S tökéletesnek tartunk
Annak is Célja a Tisztulás.

Ezért kell a Természetet
Tisztelnünk: felettünk álló.
Ha megsértjük, várakozásunk
Végtelen lehet.


Sötétség

Mi mind a Sötétben élünk,
Nincs másunk, mint e Létünk.
Az Út-at keressük,
Mi nem jó, lenyessük.
Éltünkben is keseredünk,
De Bűnt is követünk.

Az Élet csak keresés;
Hatalmas tál,
Tészta-keverés.
Próbáljuk keresni Társunkat,
Bár nem látjuk magunkat
De ahhoz, hogy Megvilágosodjunk
Az Élet tisztelete szükséges.

Tisztelnünk kell mindezért a
Természetet, Lelkeket, többi Létezőt;
Szférákat és az Időt,
De főként az Isteneket.

A Sötétségben-élő fél a Haláltól,
mert nem ismeri azt.
Ha az Út-at követné, tudná;
Minden a Halállal kezdődik.




Ady: A Nincsen himnusza


A Hajnal nem ragyogó,
Az Éj fehéren lebben,
Az Isten nem jóságos,
Az Ördög nem kegyetlen.

A Nyár fagyos jégverem,
A Tél hevítő hőség,
Piros virág a Bánat
S barna-bús a Dicsőség.

Bivaly-fekete a hó,
Fehér a szurok korma,
A Van csak egy rossz álom
S a valóság a Volna.

A Halál ős dáridó
S kis stáció az Élet,
A Bűn szebb az Erénynél
S legszebb Erény a Vétek.

A méz maró keserű
S édes íze a sónak,
A Ma egy nagy hazugság
S az igazság a Holnap.

Nincsen semmi, ami van,
Egy Való van: a Nincsen,
Az Ördög a rokonunk
S ellenségünk az Isten.



Kosztolányi Dezsõ: Lecsuklik minden pilla most


Lecsuklik minden pilla most,
nem is találsz több villamost,
így járok én is itt, gyalog,
köröttem olcsó angyalok.
Kármin, sáfrány, körúti nõk,
selyemharisnyák, rossz cipõk
s ami búsítja bús dalom,
a fanyar arcon fájdalom.

Ha a sír szavát hallanád,
nem hallanál ily balladát.
Egy árva költõ tévelyeg
s itt méri a mély éjeket.
Egy görbe utcán remegõn
járkálok, mint a temetõn.
Ó élet! sár! láz! csúnya út!
a vége és a mélye rút.

De jó itt, mert ez utca fáj
és szép, mert téboly ez a táj
s álarc alól mártír-szemek,
testvér szemei rémlenek.
Festett az arcom nékem is
és szenvedés az ékem is.
Jaj, a költõ gyomrába kóc,
õ is beteg és torz bohóc...



Bozó Lake Norbert
József Attila: Ülni, állni, ölni, halni
(hangulat)

Tétlen feküdni egy ágyban,
kedvesed kezét fogni lágyan,
nyári záporban megázni,
lassú folyón csónakázni,
nyikorgó körhintán ülni,
e világra embert szülni,
nézni, hol kel a Nap az égen -
szép gyermekkor, az volt régen,
rossz álmokat mind elűzni,
apró, színes gyöngyöt fűzni,
nem szólni ha belédmarnak,
csalit dobni fürge halnak,
cirkuszt tátott szájjal nézni,
komoly témát kivesézni,
hallgatni, hogy harangoznak,
házhoz télre szenet hoznak
Ölni embert, akárhányat
ellopni a szomszéd nyájat
mindet berakni egy zsákba,
s elfutni a nagyvilágba.