Nehéz tölgyajtó csapódik. A mozdulat hanyagságában egyszerre ölt testet a kimerültség és a megkönnyebbülés - újabb nappal közelebb a diplomához. Busz jön, majd megy. Most nincs rá szükség. Sietni elég, nem kell rohanni. Így akár még érezni is lehet... Lejátszó bekapcsol, pörögnek a nevek. Avantasia, The Crüxshadows, Mortiis, Haggard, Therion, VNV Nation, London After Midnight. Nem, az nincs, pedig most jó volna, meg Sonata Arctica is. Versailles, na ez most jó. Persze ez már a Keleti. Meg egy gyrosos. Görög kaja-arab árus-japán zene-angol szöveg - Magyarország. XXI. század. Nem mindig jó, de nincs más. Kirakat-kirakat hátán, nullahúszas ötletek tízezrekért. Fotómemória aktív, otthon elkészül nullatízből, és még jobb is lesz. Mert maximalizmus van és odafigyelés. Persze nem, nem mindenben. De hát hogy is értelmezhető a fehér fekete nélkül? A Világ így van egyensúlyban - vagy legalábbis törekszik rá.

Nyolcker, mizantrópia, kollégium. Magáncella. Bekapcsolódás a világ digitális keringésébe, átvéve a frekvenciát. Mindig harmonizálva a környezettel. Symphonic/ power/ melodic/ folk metal, futurepop, ebm, aggrotech, industrial, darkwave, goth, visual kei, neoclassical, gregorian, alter... mikor mire van szükség.
Vizualitás mindenekfelett. De tényleg. Turner, Bosch, Dalí, Klimt, Monet, Csontváry... ... Sánta Kira, Giger, Buttinger, Zsilvölgyi (RIP), /Bekka/

A virtuális könyvespolcon is mindig van nyitva valami. Lovecraft, Poe és Salvatore alatt akár Hamvast, és Dűnét is lehetne találni a kétszáz-akárhanyadik oldalon félbehagyva. Meg mindenféle metafizikai, paratudományos dolgokat, ezer széljegyzettel tarkítva. Persze gyakran szakmai dolgok borítják végeláthatatlanul. Antoní Gaudí, Kós Károly, Mies van der Rohe. Otto Wagner, Olbrich, Takaharu Tezuka, Tadao Ando, Takeshi Hosaka, Richard Meier, Csete György, Turányi Gábor, Ekler Dezső... Csupán szórakozásból is. Egy csésze oolong vagy puerh tea mellé. Bár ahhoz Exupéry a legjobb. Olyankor szinte kilátóvá válik a négy fal, ahonnan az emberek, mint egy más faj figyelhető meg.

Mert kell a szabadság. Szabadban. Futás a Margiton, de leginkább házak közt. Golyóharapta százéves falak, élő múlt. Kötetekre rúgó információ a legnagyobb világégésről. Üveg, acél. Felirat szecessziós tömbön. Ismét mérhetetlen adattömeg-villanás a világ legnagyobb hajójáról. Az emberi hatalom metaforája - és a Legfőbbé, aki hamarabb nyilatkozik meg a cseresznyevirág illatában, mint egy arany-márvány ketrecben. Intézményesített félrevezetés, gyönyörűen tálalva. Akár a III. birodalom. Lelhették százezrek halálukat a különféle keresztek nevében, mégis szép. Újabb tömb. Szürke, jellegtelen. Az emberek akik működtetik a betongépet, ugyancsak.
Esteledik. A fények kigyúlnak; egységesre mossák a világot. Ideje neked is indulnod hát.

Ez az én életem, nem a tiéd.

"Ha egy kertben sikerül egy új rózsafajtát kitenyészteni, a kertészeket mind izgalom fogja el. Elkülönítik, gondozzák, ápolják a rózsát. Az embereknek azonban nincsenek kertészeik. A gyerek-Mozart éppúgy bekerül a fogaskerekek közé, mint a többiek. Legfőbb öröme a nyikorgó muzsika lesz a zenés kávéházak bűzében. Mozartnak vége."

- Exupéry: Az ember földje -

Rate-mutató:

Tőlem: ne várjatok skálákat. Akit pontozok, az 3. Aki nem az, azt nem pontozom. Véleményt mindig írok, ha nem, akkor később. Haver/Barát. Két fogalom, úgy is kezelem. Senkit nem jelölök be /de vissza sem/, ha még nem találkoztunk.
Nektek: kéretik odaírni, mit miért. Pm-et küldeni is ér.
Kéretik nem magatokra venni ha a jelölés csak egyirányú. Fordítva is meglesz, ha a fenti feltételek teljesülnek.


Meg hamarosan új profil. Tán.