(...)

(...)

(...)

Romantikus, érző lelkű hányadékfolt vagyok. Lassan száradok az aszfalton, a helyen, amit a kósza véletlen és gazdám lestrapált emésztőrendszere kijelölt a számomra. Viselem a szégyent és az emésztő vágyat - egyetlenegyszer, egy sötét pince mellett elhaladván, akkor még gazdám zsigerein belül tartózkodva hallottam a dalszövegfoszlányt, s attól kezdve csak a vágy éltetett, hogy egyszer valóban egy szőnyeg áldott, puha rojtjainak ölelésében száradhassak, de a LD50 visszamaradt regisztrációs rendszerének hála maradt az aszfalt. (Magyarul: mér' nem lehet nickben ékezetes betű? Itt tart a számítástechnika? Ezért juttattunk embert a Holdra?)

Gazdám, gazdám - vajon nem taszító ezen az ízléstelenül csacsenoló, gyermeteg néven neveznem az entitást, aki ide okádott? Talán, de jobb nincs. Gazdám bizonyos értelemben valóban a gazdám. Nevetségesen érzelgős lelkem többek közt az ő érzelgős lelkének kicsapódása, alkohollal és gyomorsavval vegyes. Istenem, a hányadékfolt, aki társaságra vágyik: el tudnak képzelni ennél undorítóbbat, lehetetlenebbet? Ki tartózkodna szívesen egy adag okádék társaságában? Jobban belegondolva tán akadnak, elvétve, de rájuk meg én nem vágyom. Akkor ki marad? Ha jól számolom, senki. Örök magányra kárhoztattam - de ez csak érzelgősség, ne törődjenek vele.

Gazdám azt hitte, megszabadulhat valamitől. De tévedett, csak jel vagyok, a tartalom mindenestül, kitörölhetetlenül és végtelen időkre benne maradt.

(Születési adataim tévesek: a mai napon, 2005. július 6-án toccsantam e világra, de megint nem lehetett regisztrálni.)