Ezoterika, zene, természet, fotózás (az nagyon), partyk, élet, nyüzsgés, nyugalom, stb de ezt úgy is megtudod:) ha szeretnéd. Vagy aki ismer, az talán tudja is.

Ezt még tovább sorolhatnám:-)))) A zenekarok terén is jócskán bővült az ízlésem, sosem tudtam rajongani csapatokért (talán kölyök koromban)

Corvus Corax,
The Cure,
Type O Negative,
Nightwish,
Apocalyptica,
The 69 Eyes,
Sonata Arctica,
Hocico,
Suicide Commando,
VNV Nation,
Rammstein,
Das Ich,
London After Midnight,
The Crüxshadows,
Laibach,
NIN,
Sopor Aeternus,
Tanzwut,
Ikon,
Deathstars.

Ez csak néhány név, amit említeni akartam. Filmekben pedig a Sin City ami meghatározó volt és amiből levontam ezt a tanulságot is annó: Mert olyan mint az élet, a "jó" –mint ahogy a valóságban is– elnyeri méltó büntetését, az életben csak "jó" és "ártatlan" van, mert míg valakiről kiderülne, hogy "rossz", addigra hirtelen ártatlan lesz kellő mennyiségű fizetőeszöz fejében. Nem JÓ mert azt bezárják és elítélik, hanem ártatlan, aki fürdik a pénzben és megveheti mindazt (mindenkit), ami ahhoz kell, hogy "ártatlan" lehessen. Sajnos ez még most is helytálló, nem is lesz ez másképp míg világ a világ. Sajnos ezt el kell fogadni. Nehezen sikerült.

A felszines dolgokat.
"Helló hogy vagy?" "Én jól."
Aztán közben vérbefagyva hempereg az út szélén. Mint egy rossz komédiában. Pl. ezt a kérdést kifejezetten utálom! Igen ez megmaradt, de már nem ilyen sarkalatosan, megpróbálom elviselni az emberi hanyagságot, felületességet (ezen úgysem lehet változtatni, csak nézünk és nem látunk. Aki meg lát, az is jól titkolja és mégis beáll a sorba.).
Emberekre nem írok semmit, sajnos meg kellett tanulnom sokmindent elviselni a büdös igénytelen embertől kezdve a nyafka szőke plázacicáig, de ezeket kifejezetten gyűlölöm. DE már elviselem.
Na meg a megalkuvást, az igazam melett kiállok, csak akkor ismerem el hogy másnak igaza van, ha nem mellé beszél hanem értelmes érvekkel támasztja alá mondandóját, ha nem, akkor kitartok az álláspontom mellett, ha igen, elismerem hogy neki van igaza.
A kétszínűséget, ha valaki velem jópofizik, közben a hátam mögött meg tudna fojtani egy kanál vízben. Vagy álljon elém és mondja a szemembe, vagy pedig hallgasson és mások előtt ne hordjon el mindennek. Ha pedig elém áll, akkor tisztességesen és ne anyázva, én is szeretem az értelmes vitát, anyázni utálok, de ha kell, én is felveszem a kesztyűt és lesz ami lesz...
A műanyag kaja amire nagyon haragszom, de ha reggel nincs más, sajnos meg kell ennem, mert különben éhen veszek. Amit viszont ki nem állhatok, az a kelkáposzta és a zöldbab főzelék. Italban meg talán a mindenféle egzotikus neve nincs borokat és a gagyi üdítőket.

Nos eljött ami még jön, és folytatódik tovább.
Talán valaki észrevette, hogy jó néhány dologban változtam már és tanultam. Mit tanultam? Nos tisztelni és elfogadni a humort, és nyitottnak lenni egymásra, más irányzatokra. Nos nem gondoltam volna, hogy az elektrót is meg fogom kedvelni. Ehhez a WGT-n tett utazás nagyban hozzájárult. De ez csak egy dolog. Nos azt hiszem mostani helyzetemben úgy élek, mint a kavics a patak vizén, amit eldobnak kacsázni, van mikor fent, van mikor lent van, minél többször pattan, annál később esik le, merül el. Remélem lesz pár pattanás, mielőtt elmerülne végleg:) Nos most megéreztem, mi is az eléggé lent lenni. Mikor azt hittem, nincs lejjebb, kiderült, hogy van! És pár ember és jó barát segített, hogy mindezt el tudjam viselni, nekik itt is meg kell köszönnöm. Mindenhol vannak olyanok, akik kedvelnek és vannak, akik baromira utálnak, sajnálom, nem tudok minden embernek megfelelni, egy darabig tiszta szívemből megpróbáltam de ebből csak gubanc és félreértés lett. Nem fogom ezt tenni, aki elfogad az elfogad, aki pedig nem, azt sem fogom gyűlölni ezért, nincs értelme. Maximum köszönök, és ezzel le van zárva a dolog. Megtanultam nem érezni, nem gondolkodni, csak lenni. Mert sokszor a gondolkodás ártalmasabb, mint bármely alkohol vagy kábítószer, sajnos ilyen világot élünk, hogy nem gondolkodó lényekre, hanem droidokra van szükség. Néha ezt ép elmével nem tudom elviselni. De ebbe is bele lehet szokni. Pár jó dolgot is kaptam, bebizonyosodott ki is a valódi barát, és ki az, aki csak annak mondja magát. De ez egy hosszabb történet, ez itt nem lenne elég rá (egyszer valahová leírom). A napi törtetésben megtanultam az apró dolgoknak is örülni, ami mellett eddig csak elmentem simán. Egy reggeli napsütés, arcomba fújó reggeli friss szél stb. Ehhez a fotózás is hozzájárult, sokmindent más szemmel nézek, megváltozott az esztétikum fogalma számomra. De ezt majd be is mutatom:) Vannak képek amik eltűnnek mint a falevelek és lesznek újak, változnak mint az évszakok, de lesznek, pár képet már láthattatok is. A változás nem megy egyik napról a másikra, nehéz volt elkezdeni, de már kellett.