"Szeretnék eredeti cél találni életemnek. Vajon létezik ilyen? A példák és a történelem azt mutatják, hogy nem! Nagyon is meg szeretném hazudtolni a példákat és a történelmet, nagyon is meg szeretném hazudtolni a halált."


"Mindig csordultig van telítődve az élete: egyszer véres gyolcsot mosni a patakban, másszor lisztet lapátolni a malomban, egyszer szökni muszáj,másszor megnémulni; (...)partnereink részegedését elviselni, megbámulni,ahogy egy kutyatetemből döglegyek lakmároznak, kamaszokkal incselkedni, szénapajtában hancúrozni, lavórba hányni, cigánytáborban éjszakázni, frissen fejt kecsketejet inni, egy pohár bortól megszédülni,(...)macskát simogatni, orrát alaposankifújni, esőben meztelenül futkosni, szekércsikorgást hallgatni, tengerszemben fürdőzni, bozótba gabalyodott rókakölyköd kiszabadítani,(...)téli estén tüzet rakni, fák közt lovagolni, fogfájást fenékig megélni, túljutni sikereken, megemészteni kudarcokat; étkezni, pihenni, üritkezni; örökké tisztálkodni, öltözni, vetkőzni, átváltozni, elrejtőzni, lázadozni, megalázkodni, lehetőleg szabályszerűen létezni, a szabályszerű létezést föl-fölrúgni..."

Érkezett egy óriási felhő kihalt városunk felé. Vihar előtti csend, de nem olyan vihar. Háború előtti lélegzet visszafojtás, de mégsem pont olyan. Minden a legnagyobb rendben. Egy könnycsepp hullott, de nem pont olyan, mert az érzelmek már rég kihaltak városunk felett. Tovaszállt a pillanat heve, elveszett a lényeg.
Én ott voltam a város felett, jól tudtam mindent, de a felhő csak vitte szívünket.
Burokba zárták érzéseink, eltiltották tőlünk szárnyaink. A felhő ott volt szüntelen napok, hetek óta. Habár az idő állt, tudom, ott volt már régóta. Tudom, mert minden egyes pillanatban arra az utolsó érzésre gondoltam, mikor eltűntél, és én vártalak, az a könnycsepp sír vissza már évek óta. Talán már évek óta van ez az érzés, persze, a szívből kitörlődött minden értelmes álomkép meg szín.
Szép kis társaság, ahol a város megállt létezni, közben mindenki sürgölődött. Természetes. Természetes helyzet, de nem ebben az univerzumban, igazán nem. Ellentmondásos igazságos dolgok.
Tehát a képe ott volt, láttam, ahogy a város fölött megáll. Tétován. Minden bizonnyal úgy lehetett, mert semmit nem tett. Nem is értettem igazán. Állítólag a felhők nem tesznek semmit, de neki kellett volna, neki kellett volna igazán…
Szép kis hajnal-köd.-suhan át,csak úgy porba tiporja világunk. Itt hagyunk majd mindent, csak a szívünket csomagoljuk majd be. Valahogy. A Szívünket, ami még megmaradt és a felhőbe olvasztjuk gyors villanással, hogy senki se lássa. Közben megvadul a Föld. Ne félj.
Itt majd úgyis lesz egy álom-kép, hogy a felhő a város fölé ér.

Egyszer készítettem egy hosszú listát ide.Most azért töröltem ki,mert rájöttem,hogy a tükör mindig más rosszat fog mutatni.
Nem érdekel.Akkoris szeretem.

"Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik."

"Irányítsa életedet a foma*,mert általa leszel bátor és szelíd és egészséges és boldog." Bokonon könyve 1:5
Ártalmatlan hazugság.