"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás, és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér... Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked... És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz... hogy valóban erős vagy... és valóban értékes."

amikor zöld.... ne kérdezd miért, egyszerűen csak szeretem. amikor van egy teljesen jelentéktelen dolog, de mégis jelentése lesz ugyanannak, hogyha zöld. nem csak maga a szín, leginkább nem az, főleg maga a gondolat, hogy az most zöld ....

szeretek embereket szeretni. pusztán csak azért mert vannak és emberek és sokan fontosak, kevesek pedig nagyon fontosak. nincs benne semmi rendszer, semmi kötöttség, csak jó érzés szeretni valakit, pláne, hogyha ő is szeret. jó hozzábújni, beszélgetni, találkozni....ünnep....

amikor van első órám és hatkor kell kelnem, mert az azt jelenti, hogy járnak a vonatok és az nekem jó, mert ha nem járnak, akkor ötkor kell kelnem. jahm, és azt is szeretem, mikor a mozdonyvezető nem érez ellenállhatatlan késztetést arra, hogy minden egyes megálló előtt és után dudáljon, főleg mikor én aludni szeretnék.

a különleges embereket. amikor nem ismersz valakit, de egyetlen mondatából érzed, hogy ő különleges, s így vagy úgy, de fontos szerepe lesz még az életedben...

a jóéjtpuszikat. nem tudom miért, csak olyan gyermeki, oly ártatlan. néha szükség van ilyenre is, még ha az emberek nem is tulajdonítanak neki különösebb jelentősséget. megszokássá válik minden, aminek jelentése van, vagy lehetne. de igazi jóéjtpuszit csak kevesen kaphatnak...

a buksisimit, nagyjából az előzőek miatt. lehet belőle sok vagy kevés, adhatsz sokaknak, s kaphatsz is tőlük, de mind mást jelent, mind másképp éled meg. s ha olyantól kapod igazi kincs lehet.

az idézeteket és a dalszövegeket. hülye dolog lenne azonosulni egy érzéssel, amit ezek keltenek bennem? talán az. mindenesetre jól esik...anyum szerint ha csak fele annyit tudnék a tanagyagokból, mint amennyi dalszöveget tudok, akkor simán ötös lennék mindenből.... talán igaza van.. ^^"

a meséket... nem, ez nem azt jelenti, hogy hiszek a mesékben, hanem, hogy Avel szeret mese bambulni.... hogy miért? egyszerűen csak mert jó.... próbáljátok ki egyszer...

a sebességet... imádok vezetni, s amilyen gyáva voltam nyomni a gázt, míg tanultam, most....nos, azt tudom menyivel kellene mennem.... vezetési stílusról pedig....azt hiszem az már jelent valamit, mikor a barátod az anyósülésen keresztet vet, s hangosan imádkozik... ^^"

boldognak lenni. önfeledten örülni, szívből kacagni.

amikor spontán majdnem egy év után találkoz egy régi jószággal, mikor félálom, és a válla pont jó magasságban van.

mikor találkoz valakivel akit szeret, ölel meg, feledkezhet bele ölelésbe és felejthet el minden mást egy pillanatra.

amikor sétálok valamerre totál normálisan felöltözve (= fekete fűző, szoknya, bakancs, sapi, meg rózsaszín csíkos nyakkendő) és magát nőnek tituláló létforma néz rám úgy, mintha minimum íti kilencedik reinkarnációja lennék, pedig ő kent magára 3 vödör festéket a lehető legundorítóbb színösszeállításban, az ő feneke lóg ki abból a cafat anyagból, amit szoknyának nevez és ő nem tud járni még egy egyszerű magassarkúban sem...

az idióta hangulatingadozásokat, s hogy olyan könnyen bántok meg embereket, mikor nem akarom. mikor szükségem van rájuk, s ha véletlenül megpróbálnak közeledni biztos, hogy akkorát rugok beléjük, hogy soha többé nem próbálkoznak...

ha valami véget ér...

hogy képes vagyok túlzottan szeretni valakit, hogy nagyon tudok ragaszkodni hozzájuk, s képtelen vagyok megválni tőlük. képtelen vagyok elfogadni, vagy akár csak felfogni, hogy megváltozott, hogy elmúlt.

ha régi sebek szakadnak fel vagy soha be nem gyógyulók mélyülnek tovább egyetlen mondat hatására, gyakran egyetlen pillanat alatt.

amikor kelt csak hamis illúziókat. tesz úgy, mintha lenne, s közben mégsincs, hiába szeretne ő is lenni...

mikor valaki, akit szeretek szomorú, s nem tudok segíteni, pedig szeretnék

estimese, avagy a világ informatikus szemmel...:


Avel - szüttyög üzenete:
mese
(co) [ĐarkTim] üzenete:
Miről?
Avel - szüttyög üzenete:
nemtom.
az egérkirályról?
(co) [ĐarkTim] üzenete:
o.O
Mivan?
Miért akarsz hörcsögökről hallani?
Avel - szüttyög üzenete:
kérdezted miről szeretnék mesét hallani. mondtam. most mesélj.
(co) [ĐarkTim] üzenete:
Hátöö,
Egyszer volt, holnaem volt,
Volt egyszer egy kisegér.
Jófajta optikai egér volt ám, az 1600 dpi-s kategóriából való, csak fiatal még. Alig pottyant ki a futószalag végéből.
A széria öregei rosszallóan csóválták a fejüket, mert a kisegeret mindig csak FPS játékokhoz használták.
Mondogatták is -Ely, meglásd, ebből még bajod lesz, egyszer egy indulatos tini mérgében a földhözcsap! Gyere inkább, szerkessz te is word dokumentumokat.
De az egérke nem hallgatott rájuk, pedig néha-néha jól odasóztak neki az idegbetegül játszó gazdái. De ő csak várt türelmesen, és küldözgette a koordináta differenciákat.
Míg végül egy szép napon egy nagy GAMER-hez került, azt mondták róla a hardverek, hogy igazi "Quake Géniusz".
A Gamer és az egérke hamar megszerették egymást, és nemsokára beneveztek egy helyi LAN party tournamentre.
Sok kihívójuk akadt, vadabb-nál vadabb egerekkel. De derekasan helytálltak. A kisegér soha egy pixelt nem tévedett, és a gazdája is vérprofin tolta.
Hirtelenjében a döntőben találták magukat, az 1v1 legutolsó meccsén. És az ellenfél nem mást használt, mint egy Logitech G9-eset!
A küzdelem órák hosszat tartott! A levegő izzott körülöttük! Semeik fél nem akarta feladni a harcot, egy szem hibát nem engedett magának sem játékos, sem egere.
Már az egérpadok is kezdtek kikopni a csata hevében, egyre nehezebb volt megmondani a pontos koordinátákat. A G9 itt nagy fölénybe került a dupla szenzoros optiájának köszönhetően, és már-már úgy nézett ki, szegény kis egerünk nem tudja tartani a lépést, és pontos egér nélkül a Gamer is rövidesen odavész.
Ekkor azonban egy váratlan fordulat történt. A G9-es gazdája, tudván, hogy egere akár a drótkefén is megfelelően működne, egyáltalán nem törődött az egérpadjával, s az annyira elrolytolódott, hogy darabok kezdtek kiállni belőle.
Egy ilyen darab végül beleakadt a G9-es hasán a profilváltó gombba, és a G9-es hirtelen minden érzékenységét elvesztette.
Ezek után már hiába rángatta gazdája veszettül, ő csak halványan pislákolt, s szinte nem is küldött jeleket.
A Gémernek sem kellett több, pillanatok alatt átvette a vezetést és végül a kisegérrel megnyerték a bajnokságot.
A G9-es gazdája olyan ideges lett, hogy haragjában földhöz vágta egerét.

Így történt, hogy egy egyszerű 1600dpi-s egérke a Q3-1v1 királya lett, és gazdályával még sok veszedelmet és kalandot éltek át, de ez már egy másik történet.
A G9-es pedig, mivel őt nem olyan egyszer összetörni, a bajnokságon egy kissráchoz gurult, aki nagyon megörült neki, hazavitte és azóta is boldogan WarCraftoznak, ha el nem fogyott a srác pénze az előfizetésre.
Itt a mese vége, fuss el véle. .)