Idővel felsorolom... Egyelőre maradjunk annál: Zene nélkül nem dobog a szívem, és a legszívesebben egy objektíven keresztül nézem a világot, egyes pillanatait az örökkévalóságnak ajándékozva

Zene. SOK zene... Stilushoz nem köthető vonzódásom.
Filmek. Stilushoz szintén nem köthető. Lehet akár művészfilm, akár tucatmozi. Amig van mondanivalója, és igényes valamilyen szempontból, addig jöhet.
A racionális vitát: Amikor két fél úgy osztja meg egymással különböző nézeteiket, hogy közben képesek meghallgatni, és el is fogadni a másik félét (ritka az ilyen vita...)
Kackiásan beszélni, bár inkább irni: rendszerint csak írásban nyilvánulok meg igy. Adódik ez abból, hogy én csak 6 évesen kezdtem el magyarul tanulni, és sokáig gondom volt a fogalmazással. És amúgy néha szórakoztat is.
Vér: félreértés ne essék, nem vámpirnak képzelem magam. Szerintem a vérnek mély kifejező értéke van. Régen festéshez használtam, volt is sikerem vele. De amugy az állaga, és a színe vonz valamelyest.
Egyediség: szeretem, ha valakinek stilusa van, és nem a divatmajomkodás teszi ki napjai nagy részét

A buta embereket: akik hangoztatják, mit mennyire tudnak, és nem hajlandóak a jártasabb emberek intő szavait meghallgatni.
A hiú embereket: főleg a plázacicákat. Mondhatni a tucatembereket, akik divathóbortból hozzá csapodnak valamilyen stilushoz.

Mindenek előtt: Nem azért vagyok, hogy szeressenek, és azt sem érzem fontosnak, hogy én másokat szeressek. Ettől függetlenül nem vagyok antiszociális, csak ragaszkodom ahhoz, hogy egyedül magamnak tartozom elszámolással, senki másnak, és szeretném, ha ezt mindenki elfogadná. És egyik alapelvem: "Azt kapom, amit adok" Tehát mástól sem várok el többet, mint magamtól.
Szinte kivétel nélkül csak olyan dolgokra mondok véleményt, amit már megtapasztaltam...

Pár képem (idővel bővülő rovat):