Tánc, tánc, tánc....
"A nagy táncosok nem a technikájuk, hanem a szenvedélyük miatt válnak naggyá."
(Martha Graham)

Másodiknak pedig jöhet a gésák kultúrája... túl érdekes ahoz, hogy ne törődjem vele...

Persze még sok minden érdekel, de mindig változik. Fölösleges lenne leírnom...

-curacao
-plüss malacok (gyűjtöm őket)

-Könyvek:
Legtöbbször naplóregények, igaz történeten alapuló sztorik. Örök kedvencem a "Gésa emlékiratai", nagyon tetszett a "Lányom nélkül soha". Lehet, hogy hiba, de az könyv írójára nem szoktam figyelni, tehát kedvenc írókat nem tudok felsorolni. (Csak annyit, hogy Danielle Steel-t (így kell írni?!) nem szeretem)

-rajzolás, festés (festés újabban ritkán...sajnos):
Nem mondom, hogy őstehetség vagyok. Nem vagyok az. De saját szórakoztatásomra miért ne rajzolnék/festenék?

-zenélés:
gitár, dob, zongora vagy hegedű. Mindet tanultam alapfokon. Nem vagyok profi, de szintén élvezet zajt csapni:)

-nyári zápor
-hó (ami sajnos egyre ritkább)
-boldogság
-nevetés

-bátyám:
Ő az, aki mindig vigyáz rám.

-apró, személyre szóló ajándékok
-kutyusaim
-zene, stílustól függetlenül (de örök kedvencem Enya)
-alvás



Szeretem a kedvenc versemet ami így szól:
(zárójelben megjegyezném, hogy nem vagyok mániákus versolvasó, nem vagyok oda Ady depressziós irományaiért, de ezt az egyet imádom)

Szabó T. Anna: Elhagy


Elárul és elhagy.
Kilök magából és elhagy.
Önmagát adja ennem és elhagy.
Ringat és elhagy.
Talpam simogatja, fenekem törüli,
hajamat fésüli, elhagy.
Orrom az illatát issza, ölel:
„Soha nem hagylak el!” Elhagy.
Áltat, mosolyog, súgja: „Ne félj!”
Félek és fázom, és elhagy.
Este lefekszik az ágyra velem,
azután kioson és elhagy.
Nagy, meleg, eleven, fészekadó,
csókol és dúdol és elhagy.
Cukorral tölti a két tenyerem,
tessék, ehetem: elhagy.
Sírok és ordítok, úgy szorítom:
foghatom, üthetem, elhagy.
Csukja az ajtót és hátra se néz,
nem vagyok senki, ha elhagy.
Várom, ahogy remegő kutya vár:
jön, ölel, símogat, elhagy.
Ő kell, mert nélküle élni halál,
felemel, melegít, elhagy.
Ketrec a karja, de ház az öle,
vágynék vissza, de elhagy.
Egy csak a lecke: nem ő vagyok én,
idegen, idegen, elhagy.

Ott a világ, lesz más, aki vár!
Lesz majd benne, kit elhagyj.
Csukd be az ajtót, vissza se nézz:
várni a könnyebb, menni nehéz,
lesz, ki elárul, lesz, ki elárvul,
mindig lesz, aki vár, aki fél,
mindig lesz, aki vissza se tér,
megszül, és meghal, és elhagy.




Még egy Szabó T. Anna:
http://www.youtube.com/watch?v=LrdPwog7LRg

-krumplicukor

-szomorúság:
általános dolog, de ugye senki nem szereti...

-túl komolytalan emberek

-olyan dolgot tanulni ami nem érdekel
magyarul 98%-ban utálom a sulimat (környezetvédőnek tanulok -.-')

-családi találkozó
"jajj picikém, mekkorát nőttél, eszel te eleget? Kis balerinám, hogy megy az iskola? Van-e már sok ötösöd? De ugye egyesed nincs?! A legkisebb unokám a négy közül és az egyetlen lány!" -igen mama, persze mama...-

-karácsony
Régen olyan jó volt, amikor vártam hogy a Jézuska milyen babát hoz, de most már csak a fejünket fogjuk az anyagiak miatt, mindenki az utolsó pillanatban berohan egy boltba, megveszi az első kacatot amit meglát mondván hogy jó lesz az neki.


-legyek
-csalódás

-függőség:
vicces...pedig dohányzom, mégsem szeretem hogy rászoktam...

-idegesítő zajok
-vihogás

-betartatlan ígéret:
Őszinte legyek? Talán ezt magamban utálom a legjobban. Megígérek mindent amit nem tartok be. De SOHA nem mondom ki konkrétan azt a szót, hogy "ígérem"

-hazugság:
Sajnos eleget hazudok, általában csak kegyes hazugság, de szégyen, nem szégyen ez van. Azt viszont nem szeretem ha én vagyok az 'áldozat'.

-önsajnáltató emberek
-beképzeltség
-ha ismeretlen/privát számon hívnak
-ha nincs nálam a telefonom, mert ott nézem meg az időt, abba jegyzek mindent és rengeteg emléket őrzök benne
-pénz


Tehát leírtam a pénzt amin lehet, hogy sokan mosolyognak, gondolván, hogy biztosan szeretek én is venni magamnak valami szépet stb., de nem is erre gondoltam igazán, hanem arra, hogy az embereket sajnos hatalmába vették ezek az apró fém és papírdarabok. Házasságok, barátságok romolnak meg ez miadt. Sőt ritkább és rosszabb esetben az ember életét is elveszi, hiszen nem egyszer hallhattunk arról, hogy ezmiatt öngyilkosság történt. Ennyit erről.

-mostanában jött divatba Magyarországon (kb. akkor amikor "híressé" vált az emo stílus is), szóval utálom a férfiatlan férfiakat! Csupasz lábú, vékonyka és könyörgöm, mi az hogy intim gyantára jár?!?!

Nem vagyok sem rocker, sem goth-os sem pedig darkos, sőt még bakancsom sincs, de attól még embernek tartom magam ezen a honlapon is....




"Kétségtelen, hogy ön szerint modortalanul viselkedem. Foglaljon helyet! A
lábamnál..."




Ha értenék ehhez az egész dologhoz, valószínűleg lennének videók és zenék is. De nem értek hozzá...:D




Szeretnék angyalként az emberek lelkébe látni, egy pillanatra megérteni őket. S mélyen a szívükbe ásni, megőrizni mosolyukat, s cserébe az enyémet adni. Átélni minden élményüket, s őket nem szenvedni hagyni. Átölelni őket, ha éppen egyedül vannak. Csókot adni, de csak annak aki megérdemli. Velük zokogni és örülni amikor csak lehet, hiszen ez a legtöbb amit egy angyal megtehet.







3 évesen édesanyám beíratott balettozni, mert úgy gondolta, hogy minden kislánynak kötelező rózsaszín tütüben szaladgálnia. Innentől kezdve 9 évig jártam a különórára és megpróbálkoztam a balettiskolával is. Itt ért az a csalódás, hogy nem vettek fel és így abba is hagytam a táncot. Nagy hiba volt, nagyon meg is bántam. 3 éve újrakezdtem hobbi szinten és szenvedélyesen szeretem és csinálom. Az egész életemet szeretném vele betölteni, szeretnék vele úgy foglalkozni, hogy ne csak a hobbim legyen.

És hogy meg lehet-e élni ebből?
Igen, sokszor felmerül bennem is a kérdés hogy egy ilyen világban ahol senki nem áll meg egy pillanatra sem, vagy ha megáll akkor máris ő az év naplopója, válság is van, sőt még benkő is feleséget keres. Én viszont bízom abban, hogy ha színpadi táncos leszek akkor lesznek még olyan emberek akik szánnak magukra annyi időt hogy színházba járjanak időnként, ha pedig tanítani fogok kislányokat/kisfiúkat, akkor a szülőkben bízok hogy nem veszik el a tánc örömét gyerekeiktől és ők is átélhetik azt a büszkeséget amit az én anyukám, amikor az első fellépésemen sírt, hogy milyen szép és ügyes vagyok olyan picin azon a nagy színpadon (itt azért megjegyezném hogy megnéztem nemrég a videót erről a bizonyos fellépésről és csak nevetni tudtam azon ahogy felbuktam saját lábamban...:D)












13 éves korom óta odavagyok a gésákért. Meg akarom ismerni a kultúrájuk legapróbb titkait is, szeretnék minél többet olvasni róluk. Ennek a gésa mániának, semmi köze a mostanában divatba jött japánőrületnek és j-rocknak. Távol álljanak tőlem az ilyen dolgok. Nem mondom, hogy nem jók, de nem feltétlenül a kedvenceim és nem az én stílusom. Én nem a mostani japánokkal foglalkozom, hanem a világháborúban élő gésákkal.

"Az embernek káosz kell a bensőjébe, hogy egy tánccsillag születhessen."

Ez nekem nagyon-nagyon tetszik:
http://www.youtube.com/watch?v=szuNHjByPl4&feature=related






"Brian (az áldást kérő tömegnek): Nektek önállóan kell gondolkodnotok! Ti mind egyéniségek vagytok!
A tömeg: Igen, mi mind egyéniségek vagyunk!
Brian: Ti mind különbözőek vagytok!
A tömeg: Igen, mi mind különbözőek vagyunk!
Egy ember a tömegből: Én nem!
A tömeg lesziszegi..."