Egyszóval, papa egyesegyedül tartózkodott otthon, egymagában egyesegyedül, várt, várt, semmi különöset nem várt, de azért várt, vagyis azt hitte hogy egyedül van, várjon csak, mindjárt megérti. Szóval hazaérkezem, el kell mondanom hogy papa tökrészeg volt, és hát elkezd csókolgatni, ami természetes volt, hiszen a papám volt, de egyszer csak zutty, nekiáll, és összevissza smárol, tapenol és grejfol, mire én azt mondom, hogy hohó, azt már nem, mert tudtam hova akar kilyukadni a gazember, de amikor megmondtam neki, hogy azt már nem, nem, soha, akkor ő fogja magát, és az ajtóhoz döcög, és ráfordítja a kulcsot, és zsebre vágja a kulcsot, és forgatja a szemit, és közben folyton úgy liheg, hogy ah, ah! mint a moziban, azt hittem, a franc állt bele. Közben folyton azt szavalta, hogy megháglak, te kis ringyó, megháglak, te kis ringyó, megháglak, te kis ringyó, és a nyála is folyt, és a szája is habzott egy kicsit, miközben ilyen undorítóan fenyegetőzött, és a végin rám vetette magát. Csak nagy üggyel-bajal tudtam kikerülni. És mert be volt szíva, mint az ágyú, elesik, és beveri a pofáját. Fölkel. Tovább üldöz, dulakodunk, tiszta bikaviadal. A vége, hogy utolér. És elölről kezdi a pancsolást a testemen. De abban a pillanatban csöndesen nyílik az ajtó, mert azt is ell kell mondanom, hogy a mama csak úgy mondta neki, hogy elmegy spagettit venni, meg sertésbordát, de nem volt igaz, csak azért mondta, hogy befürojja, közben elbújt a mosókonyhába, ahová bestokkolta a fejszét, és halkan visszalopakodik, és persze nála van a kulcscsomója. Nem ejtették fejére a bigét, mi?

Szóval akkor halkan kinyitja az ajtót, és egész csöndesen bejön, a papának pedig, a nyomorult ürgének máshol járt az esze meg a keze, nem vette észre, és krach, így hasadt ketté a koponyája. El kell ismerni, a mamának pompás a szemmértéke. Nem valami gusztusos látvány volt. Sőt, ocsmány. Nem csoda, ha komplexusaim lettek. Így aztán felmentették a mamát. Hiába dumáltam, hogy Georges előre odapasszolta neki a fejszét, nem számított, azt mondták, ha ijenóriásianajjasaférjevalakinek, csakegyet lehet csinálni, kikellnyírni. Meséltem már, hogy még meg is tapsolták a mamát. Ami sok, az sok, nem gondolja?

A válogatásokat. Jöjjenek akkor először
Kedvenc LD50-es idézeteim:

Ez itt a lőtér,
ez meg a Johnny-most-megdöglesz mellvéd.
(.Mo. profiljából)

¤¤¤

Ránézek és kasztrálom magam: Hm. Talán.
Olyan nemi szerveimet távolítanám el, amik eddig még nem is léteztek.
(decc. profiljából)

¤¤¤

Gyűlölöm azt, ahogy most kell(?) élni:..

Kövéret leszívják, vékonyat szilikonnal töltik.
Szegény vagy, szánnak, meggazdagodsz kiutálnak.

...

Osztállyal kirándulni, a céggel csapatépítő tréningre menni..
Kérdeznek. Válaszolsz. Mosolyognak. Visszamosolyogsz.
Szeretnek. Szeretsz.
Mindenki megkérdezi, mindenki hozzászól, mindenki hozzátesz,
mindenki
belepiszkít..

És
mindenki
kap
belőled..
(Tms.Vrs. profiljából)

¤¤¤

BEST OF LD50 2012!
MOST MÁR MINDÖRÖKRE BEFEJEZETLEN MARAD.
KEWWWL und GoTIKK!4!!44 négy
Emlékét szívünkben megőrizzük, és SUNÁZNÁM.



¤¤¤



¤¤¤



¤¤¤



¤¤¤



¤¤¤



¤¤¤



¤¤¤



¤¤¤



¤¤¤



¤¤¤




Év kommentje, 3. helyezés:




Év kommentje, 2. helyezés:




Az Év kommentje 1. helyezése Bornemisszáé (és a rá reagálóké):






Szeretek még a jó bulik középpontjában lenni!!!44 négy

Nem szeretem:

A rossz, nemjó bulikat! >:((((



Hogy annyi sok jó ember hagyott itt minket idén:
R.I.P. 2012

Danielle Bonel
Sarah Burke
Jimmy Castor
Csupics Mária
Jimmy Ellis
Fogarasi János
Ben Gazzarra
Jean Giraud "Moebius"
Hazai Attila
Michael Hossack
Whitney Houston
Marcos Alonzo Imaz "Marquitos"
Etta James
Davy Jones
Piermario Morosini
Musinger Ágnes
Johnny Otis
Palásthy György
Pintér Tamás
Jack Tramiel
V. George Tupou

Szia!

Ha a profilomra kattintottál és eljutottál a végéig, az azt jelenti hogy érdeklődsz, ez esetben neked is szól a mondandóm, próbálok nem melodramatikus lenni, becsszó.

Nem tudok és nem szeretek búcsúzkodni, nincs is hozzá jogköröm: nem vagyok Nagy Öreg / Régi Arc, nem voltam része a közösségnek, azt is tudom hogy a többség szívébe nem loptam be magamat (okkal), mindenki nyilván a saját rólam alkotott véleménye tükrében fogja leszarni vagy nem ezeket a sorokat. Igyekszem rövid lenni, két fordítási meló között kell is, viszont nekem is van annyira fontos az oldal, hogy elbúcsúztassam a magam módján.

Nem fogok az Aranykorról nosztalgiázni, mert nem voltam része, nem fogom a régi legendás flémeket fölemlegetni, mert az már nem az én részem.

Valamikor fontos volt nekem az LD, azután innen pár ember, jelenleg semmi se fontos se itt, se máshol, ergo amit mondok az szubjektív és figyelmen kívül hagyható, tele van önismétléssel, túlzásokkal és jó sok felesleges információval amit leszűrsz vagy nem, használod vagy nem, félreérted vagy sem, a te dolgod, felnőtt ember vagy, még akkor is ha néha inkább hangoztatod ezt, mint gyakorlod. Mint felnőttnek, az alábbiakat ajánlom megfontolásra:

Halálunk előtt a legfontosabb, hogy felébredjünk. Szerintem d4m és Tibi most épp keltegetni próbál titeket.

Ha fáj nektek az LD elvesztése, az jó. Jó, mert azt jelenti, fontos volt, élmények kötődtek hozzá a leélt életetekből, amikre vissza tudtok emlékezni, a jóra meg a rosszra is. "Emlékké válok magam is",ahogy Fekete István mondta volt. Közhely, tudom. A szerkesztők álláspontja sokak számára úgy csapódott le (okkal), hogy a site "nem volt sikeres, ezért hagyták abba, itt hagynak minket". Itt a fő ellenérv a felhasználó részéről, hogy "nem a siker a fontos (szubkultban pláne nem), és egyáltalán, mit nevezünk sikernek? És ha nem a siker a fontos, akkor mi?"

Talán az, hogy a napi szarhozék és miszterbúbánatok, az elbulvárosodott szubkult, az ide is begyűrűző szexipar meg a többi mocsok közepette történt veletek valami: felemelték az igényszinteteket. Megvillant egy lehetőség, hogy hogyan is lehetne dolgokat máshogy csinálni. OK, kifulladt, de tegyük föl a kérdést: lehetett volna az LD sikeres, a szájbergót szubkult sikeres, és ha igen, mi lett volna? Nézzetek rá a többi, mára elfogadott, közhellyé degradált stílusra, a technóra, a punkra, a rapre, mindazokra amikben írmagja nem maradt az eredetiségnek és a lázadásának. Ha egy ilyen szintű kommersz öntötte volna el a játszóteret, az sokkal nagyobb csalódás lett volna mindenkinek. Nem lehet semmit fenntartani a végtelenségig, viszont az hogy ennyire ragaszkodtok hozzá, megmutatja milyen sokat kaptatok tőle.

Két interjú ment az MTV-n, az egyik d4m-mel, a másik nem vele, de nekem az első volt a fontos, mert megmutatta hogy az ország nem változott. Minden, amihez 30-nál magasabb IQ kell, az automatikusan kiesik a média látóköréből.
Beszélhetsz a TV-ben Gibsonról, a Blade Runnerről, nem érdekel senkit, ahhoz olvasni, művelődni kellene. Ha odamész szögecses ruhában és káromkodások közepette az asztalra szarsz, te leszel "A GÓT", és visszahívnak, többször is. Erre van kereslet, erre ugrik a hirdető, nem a szellemi tartalomra. ÉS EBBE A GONDOLKODÓ EMBER BELEFÁRAD. Nem a pénzbeli siker hiánya ami fáj, hanem a tehetségtelen senkik, akik a hátadon kapaszkodnak fel és köpködnek téged, és utánuk végül azok is, akik valamiféle apát látnak benned. John Lennonnak volt egy idézete ami asszem arről szólt hogy tudat alatt gyerekek vagyunk: apát keresünk politikusban, vallási vezetőben vagy egy drogos zenészben, piedesztálra állítjuk, és azután megkövezzük, mikor kiderül hogy az apa is csak ember, és nem tud megmenteni minket, nem oldja meg a problémáinkat, etc. (nem idéztem pontosan, magyarul olvastam, és szarok a guglira, az üzenet a fontos, az meg remélem átment).

Ebbe is gondolj bele, amikor a szerkesztőkön kéred számon a legjobb éveidet. (Nem, nem fizetnek érte hogy ezt írjam, pedig jó lenne, a fordítással meg nem haladok, basszamegaló.)

Ha Index-szerű nézettséget produkált volna a site, akkor lenne értelme folytatásról, a staféta átvevéséről satöbbi beszélni, lásd Uj Péter, Tóta W., Bede távozása. Az Indexben pénz van - de sok pénz mögött sok a bűn és sok a hazugság, ha a site motorja hagyja, beteszem valahova Wágner úr töröltetésének sztoriját, csak hogy lássátok, hogyan is érnek véget az alulról szerveződő. befutó és pénzt termelő sikersztorik. Ha nem látjátok a Wágneres hsz-t, akkor már nem jutott rá hely. Okosak vagytok, ki tudjátok találni.

Ez a meccs viszont az első tévéinterjú óta le volt játszva. Győzni itt nem lehet, max. tisztességesen abbahagyni, miután kifutott a dolog. Látjátok, már a mindig későn ébredők is leugrottak a gótvonatról. Mielőtt megkötne a borostyán, megyek utánuk én is. Foglaljuk össze, mit nyertetek.

Megváltoztatok. Elvártok valamit, ami jó volt, szeretnétek rekreálni. És ez jó. Egy nagy site helyett mindenki továbbviszi a számára legfontosabbat. Egy-két, nem látogatott hely meg buli helyett lesz sok. Vagy nem, mert ez is benne van. Lehet visszasírni a régi időket meg az aranykort, de AZ ARANYKOR MOST VAN, addig ameddig csak éltek. AZ az aranykor, és csak rajtatok múlik (bizonyos körülmények között, persze) hogy mit hoztok ki belőle.

Egy csomó "összefogó" site és és levlista halálát láttam (Matula, Subbacultcha, etc., ahogy egy pár más honlapét is amiben hosszú évek munkáját tettem), eggyel több vagy kevesebb mit számít? Ami fontos, az az infó, ami a továbbéléshez adnektek segítséget. Az én infóm most ez:

A netnek vége, már nem vast and infinite, mint a GITS idejében, éppen ellenkezőleg: pont a "szabadságotokat" biztosító oldalak azok, amelyek lekorlátoznak. A megosztott információ nem tesz szabaddá, viszont szabadon felhasználható. Ellenetek. Tudom, egy idióta troll szavai, satöbbi, nem kell neki hinni. Higyj a lájkolóknak ha az könnyebb, én aztán leszarom. Szeretném azt hinni hogy nekik van igazuk, de nem tudom, ezért én is meghoztam a magam döntéseit. Rövid befejezés:

Aki tartani szeretné velem a kapcsolatot, az május elsejéig(!) kérje el az emailemet, ha még nem tudja, és úgy gondolja, hogy. Nem közösséget szervezek vagy folytatást, nem hiszem hogy felregelnék a Dark Dimensionra, bár már több itteni barátom megtette, csak nem vágom el teljesen az ide kötő szálakat, és nem tudom erre jobb módot. Ígérni nem tudok semmit, senkinek, ahogy eddig sem. Ha kérdezel, válaszolok ha tudok, egyébként igyekszem a lehető legkevesebb helyet foglalni.

A legjobbaknak a legjobbat, mindenki másnak minden mást.

Utóirat: Azt írtam, nem szeretek búcsúzkodni, úgy látom, ennek ellentmond ez az iromány. Az ember önző és egoista, sokszor eljátszottam a gondolattal hogy töröltetem magam, de az itteni barátaim miatt nem tettem, viszont ugye gondoltam rá, ahogy arra is, mi visz rá valakit arra hogy töröltesse magát. Sokáig nem értettem, talán most. Ehhez el kellett olvasnom pár könyvet, megnézni pár filmet, satöbbi, ismered a mesét. Mindez kellett ahhoz, hogy - az egyik könyv hasonlatával élve - én is odajussak, hogy bár elismerem valaminek a fontosságát, ez többé ne gátoljon abban, hogy egy esetleges más befejezés érdekében felszámoljam. Miközben fantáziáltam a soha be nem következő törlődésről, sok jól megválogatott lezárást találtam, aztán úgy gondoltam, egye fene, ünnep van és gyereknap, megkapjátok egyben az összes valaha eszembe jutott potenciális befejezések...közül a legjobbakat (és azokat amik garantáltan nem sértenek meg senkit). Tessék:







Mondjátok meg, ha keresnének,
Mi már elmentünk, nem jövünk vissza.
Mi csak sétálni jöttünk a földre,
Egymást szeretni, bántani jöttünk.
Szíveket keresni jöttünk.

Ó, csak játszani jöttünk a földre.
Mi csak játszani jöttünk a földre.
Mi csak játszani jöttünk a földre.
És igazán nagyon jól mulattunk.





Utó-utóirat: A szerkesztőség a
SASHAGREYTAKAROGGYVIDDAZÖSSZESHAVEROD
jogát fenntartja.