versek,idézetek

Tudod milyen a vérszín?
Duzzadó, eperjes -
nyíló kínban teljes
Vagy sötét, fekete alak -
alvadó tőrvonalak

Egy sötét világ

....tudom, hogy hol vagyok
a valóság fonalát, mit
vaskézzel szorítok
el nem engedem

így azután nyugodtan szemlélhetem
az álmok égő metropolisát
mindazt mi körülöttem zajlik-
a sötét világ

a halál itt tapinható
eleven, suhanó
a torokszorító
szédítő felismerések
hintája a vad hold alatt
megmérgezik a valóság
papiros ízű, rágós húsát

az éjji útcákat rovó
vámpírok-
létezésük nyílt titok
a rettegők, csupa kárhozott
elme
az intellektuális bűnözők
tengere

a nap üvölt az égen
a hold suttog mögötte
megrogyan az elme
mert nem létezik a remény
itt, a pokol legmélyén

itt minden igaz
még a fordítottja is az
amit valósnak hittél
az nem igaz
a gonosz városok önmagukat falják
lakóik ostobák
sivár a valóság

az éjszaka a rettegésé
a gonosz hold nevet
s nappal csakis az anyag,
semmi más nem lehet
bűnösök,és nincstelenek
máshonnan idetévedtek
kik félrefordítják arcukat
ha zavarni akarod éber álmukat

ezen a helyen csak egy biztos
áttörhetetlen a fal,
ami mocskos
a rémület síkos kipárolgásától
a sötét istenek megvető nyálától
csatakos, habos rom a védmű
az álmok égő metropolisza
hol nincs remény soha

a csillagok sikítása
fület tépő lárma
amikor az ég közepén
a jéghold gleccserei sugároznak
ismeretlen, ártó miazmát
s tudom, hogy aki ideát
tengeti szerencsétlen sorsát

rémült háborús bűnösök
intellektuális bűnözők
piti tolvajok
halott szélhámosok
hogy ők már sosem
jutnak ki az űrbe,
hogy be vannak zárva
ha nem lépnek- örökre

az álmok égő metropolisza
mi soha el nem hamvad
lobog az örök háborúban
mit önmaga ellen visel
s mikor a szél felszárítja a sarat
újra és újra támad

és a távoli csillagok
- az elérhetetlenek-
jegesen süvítő kakofóniája
ami a kozmikus csend acélmagánya
burokba zárja a sötét várost
csend van-
kínlódva...hörögve
nem tudja
megszülni a valóságot
.........

András