“Törődés az emberiséggel és annak sorsával - ez álljon az érdeklődése középpontjában minden technikai erőfeszítésnek.” (Albert Einstein)

• népzene
• citera
• gitár
• mozgáskúltúra, néptánc
• gyerekek
• pszihológia, pedagógia

Egyes embereket

• Őt
• Emőkét , nővérem kislányát ( a fenti képen ő látható)
• A családomat
• barátaimat, akik mellettem állnak. Mert nélkülük minden nehezebb lenne.
• A gyerekeket...Annyira tisztatívűek, és őszinték... Még nem érkezte elrontani őket a felnőtt emberiség, és a világ...
• A kreatív, különleges embereket.

Művészeteket

• Zenét, mert éltet, és mert értelmet ad. Zenének nevezem azt, ami érzelmeket vált ki, úgy a hallgatóból, mint az előadóból. Tehát emberi, és nem gépi. Nem sorolnék fel kedvenceket, mert egyrészt túl hosszú lenne a lista, másrészt meg abból igazán nem ismernél meg.
• A hangszereimet, a citerámat, de főleg a gitáromat, Katát :). Szeretem azt, ha egyé vállunk, és csak árad belőlünk a zene.
• A zenekaromat. Már 15 éve létezünk, és ez az egyik dolog, amir büszke vagyok az életeben. Nem csak arra, amit elértünk, hanem, hogy ennyi ideig együtt tudunk maradni.

• A tanítványaimat.
• Tácolni. Mert élvezem a mozgást, és az általa kifejtett érzelmeket.
• Olvasni. Menyugtat, ellazít.

Néhány tulajdonság, mi jellemző rám, és amit értékelek

• A jó humort. Imádok önfeledten nevetni.
• A gyermeket önmagamban
• Őszinteség, még ha fájó is.
• Hűség.
• Szeretni, és szeretve lenni. Megtalálni azt, aki mellett önmagam tudok maradni. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt. Megszabadulni néha görcsös önvédelmemtől, és egymásért élni.

Természet csodáit

• Bámulni a csillagokat
• A kutyámat Tappancsot
• Sétálni, felfedezni
• Isztambul nyüzsgését, csodálatos város. Teljesen elvarázsolt.

Apró kis dolgaim, hobijaim amik fontosak

• A naplóm, mert mindig támaszom volt.
• Motrok. Nem száguldani, nekem nem a sebbesség a lényeg. Utazni, nézelődni, és érezni a lábam között a lőerőt :P
• Nemezelni
• Gyöngyfűzés
• Egy jó buli utáni hangulatot
• A vizipipákat
• Mezítláb lenni
• A tüzet. Bámulni a lángot. Megnyugtat.

• Ha valaki hazudik, ha átvernek.
• Az öntelt embereket.
• A politikát. Tudom, hogy szükséges rossz, de akkor is elegem van belőle.
• A tömegközlekedést
• A hűtlenséget, mert attól megalázóbb és embertelenebb tett nincs.
• A mostanában divatos nőies pasikat :DD
• A megcserélt szerepet egy kapcsolatban.
• A korlátozottsagot. A határokat, amik korlátoznak.

• Az elérhetetlent
• A magányt
• A kételyeket
• Ha valaki flegma
• Ha valaki meggondolalanul használja a gyűlölöm kifejezést

Csinka egy 3 és egy 12 éves gyerek szemével






“Élj úgy, hogy ne vegyenek észre ott,
ahol vagy, de nagyon hiányozzál
onnan, ahonnan elmész.”
(Victor Hugo)


"Arcod keresem a naplementében,
amit máshonnan látunk, Te meg Én.
Neked az óceánról ragyog vissza,
nekem a fák közt szűrődik át a fény."
Fodor István


"Ott ült a padon, könnyek peregtek az arcán, és tudni akarta, amit minden gyerek tudni akar, amikor valaki, hirtelen eltűnik a színről: miért történik, miért velem történt, van ennek valami oka, vagy csak egy őrült rulett kerék forog? Ha jelent valamit, akkor mit kezdjek vele? Ha semmit nem jelent, akkor hogyan viseljem el?"
Stephen King





Zelk Zoltán:
Vers a lehetről és a nemlehetről

A nem-lehetből, mondjad, még lehet
másképp lehet, vagy már csak így lehet,
hogy nem lehet más, csak a nem lehet?
Kimondanám már, hogy isten veled,
de fölsikolt bennem a nem lehet!
mert hajad, orrod, szájad és szemed -
mert az leszek, jaj, megint az leszek,
az a csordából kimart, seblepett,
kölyke-se-volt, nősténye-elveszett
csikasz, ki nyugtot csak akkor talál,
ha puskavégre fogja a halál.
De este lett, és olyan este lett,
megleltem újra arcod és kezed,
egymás szájába sírtuk: Nem lehet,
hogy már csak így, hogy másképp nem lehet!
és hajad, orrod, szájad és szemed.
S ki azt hittem, hogy élni ébredek,
megint csak itt, megint e dérlepett
falak között, megint a nem lehet.
Vacog a szív, veri a perceket,
veri, hogy nem, hogy nem, hogy nem lehet!
Ha megyek már az utcán, úgy megyek,
gázolva folyót, zihálva hegyet,
mert voltak folyók és voltak hegyek
és voltak évek, voltak emberek
és mi volt még! mi volt!
és azután
egy nyári perc december udvarán -
a vén remény... és voltak reggelek,
mikor veled, melletted ébredek
és hajad, orrod, szájad és szemed
s az ing, s a váll, s a paplanon kezed...
Úgy szól a szó, mint az emlékezet -
hát nincs szavam több és nem is lehet.