FrissHús

Reklámozd a saját oldaladat is

A világ ami körülvesz minket, valójában egyszerű törvényeken alapszik. Hiába a civilizált társadalom, az akarat, és vágy, hogy mindent uralmunk alá hajtsunk, mi emberek sosem leszünk oly hatalmasak, hogy felülkerekedhessünk a természet évezredes tudásán. Miért is kéne??



"A természet mulatságra teremtette az embert; ez a legelső törvénye, amely szívem örök sarokköve leend. Úgy kell az áldozatoknak, végül is az egyensúly nélkül önmagát pusztítaná el a világegyetem; a természet gaztettek által tartja fenn magát és nyeri vissza jogait, amelyeket elbitorolt az erény. Fogadjunk hát a természetnek, adjuk át magunkat a bűnnek!"

"Olyan mélységesen undorodom mindattól, amit jótékonyságnak vagy könyörületességnek neveznek, hogy lenne bár háromszor ennyi aranyam, akkor sem adnék egy lyukas garast sem a szűkölködőnek; nincs hatalom, mely elveimtől eltántorítana. A szegénység a természet rendje szerint való; az embereket egyenlőtlen erejűnek teremtvén, azon szándékáról tett tanúbizonyságot, hogy ennek az egyenlőtlenségnek akkor is fenn kell maradnia, ha már a civilizáció módosította törvényeit."
Donatien Alphonse François de Sade

Nők: Imádlak benneteket, mind egy szálig.

Hatalom: Két kezemben erő rejlik kimeríteni nem lehet

Zene: Zaj csupán nem más, s mégis lelkemnek megnyugvás

Sötét: Egymagam vagyok nem lát a világ.

A szakállamat.

A sört, és a jó borokat

Egyedül érek el mindent. Nincs apám se anyám aki alámtenne bármit is.

Valami megmagyarázhatatlan okból szeretnek a nők, pedig nem vagyok egy szép délceg lovag alkat.

Bár furcsán hagozhat szeretem az életem. Lehet nem úgy élek ahogy ti, és talán kicsit más is vagyok mint a megszokott, de nem vágyom a halált.

Nők: Hazugok vagytok, mindahányan. Belém marnál ha elérnél.

Szerelem: Túlértékelt maszlag nem más. Minden remény egy újabb csalódás

Hazugság: Hazudsz te, és hazudok én is
Mégis egymás szemébe nézünk.

Te: Nem ismerlek, de tudom, hogy nem érsz többet bárki másnál.

Én: Akaratos, és néha önző vagyok.

Rinya: Sírsz, ha valami nem sikerül, de erőd már nincs, hogy változtass. Gyenge vagy és szánalmas.

A ködöt: nyálkás és gusztustalan, nehezen kapok levegőt és semmit sem látok


A pop zenét: "elhagyot a pasim, de nem baj mert feltettem a kezem és kisütött a napocska": Ó hogy az anyukád bakelit fülét tegyem a szádba te barom.


Ha lenéznek: NE hidd hogy jobb vagy több vagy nálam.



Sok embert vesztettem már el. A gyomrom szorul össze ha csak eszembe jutnak.

Bünös ember vagyok. Megjártam a poklot, megfizettem mindenért. Mégis kísért a múltam.

Áruló, hazug, csaló vagyok. Minden szerelmet mit hagytam elveszni lelkemben megőrzöm, hogy soha ne feljetsem el mit tettem.


Egyedül vagyok. Minden ébredésemmel csak közelebbjutok az elmúláshoz...messze még


Azt gondolják rólam, hogy eszelős vagyok, pedig csak titeket nem bírlak elviselni.


Csücsörítős fényképek: Olyan lesz tőle a szád angyalom mintha a seggem lene. Nem szép látvány

Tizenévesek: Seljt mind egy szálig. A Józsi barát a Maouunika, barátok közt jóban rosszban világban élik divatos életüket. NAPALMOT RÁJUK

Emlék-képek

Rég időkből visszatérő képeket nézegetek
Csukott szemem pajzsán át
Emlék-képek, szépek, élnek égnek
Agyam zeg- zugán át látom
Feltámadását, minden névnek
Mit fülembe súgtak régi népek
Égi szépek, éji lények
Megélem mi elmúlt, s hiányát szenvedem
Minden percnek, mi magához ölelt kedvesen
Kecsesen táncoló fények, színes életképek
Néznek vissza rám a feledés homályán át
Megtöltik faltól falig az üres szobát




Hazug vagyok

Hazug vagyok nézz csak rám
Hazug szemem, s hazug a szám
Hazudtam neked, s másnak is talán
Hittél te is akárcsak más
Hazudtam már hajnalt Éji sötétségbe
Hazudtam színeket komor szürkeségbe
Hazudtam életet, s hazudtam a halált
Hazudtam szerelmet ami rám talált
Hazug vagyok mondom
S szavaim fodrán át
Hazug hangok döntik szíved falát
Velem jönnél mert elhiszed
Hogy holnap minden szebb lehet
De nem vár boldog reggel
Mert nap virrad s én nem leszek



Álom

Minden szürke most
Hamu és por fedi a tájat
Bármerre nézek csupán
A magány tekint vissza rám
Nincs itt élet nincs már szivárvány
Az égen
Csak én vagyok ébren
Egyedül a mindenségben
Aludnék veletek végre
De nem lehet
Míg ébren vagyok
Van esély hogy meglelem
Rég elveszett szívem
Valahol egy ember kezében
Akkor lefekszem végre
Szemem lehunyom
S boldogan hagyom
Hogy elvigyen messze
Az Álom





Napszakok





Ismét itt ér a reggel
A nap meg csak köp rám
Vért és gennyet
Fájdalom hasit a testembe
Nem kűzdök ellene
Megint felkelek
Most sem hiszem hogy van értelme
Régmúlt emlékek
Kinoznak kegyetlen könnyedséggel
Fáj, hisz még élek-érzek
Meghalhatnék, nem nehéz
Csak lehunyom szemem
S várom hogy szivem tépje szét
A kéz
Mely rég simogatta arcom
Most véget ér harcom


Itt ért ismét az éj
Szemem lehunyva hagyom
Hogy csillagok kacagják magányom
Ma sem alszom
Nem akarom lekésni saját halálom
Megölni magam nem merem
Gyávaságomért az istent szidom
S az Ördögöt verem
Miért éljen kinek szive nincsen?
Kinek elveszett minden kincse ?
Miért kell szevednem még köztetek?
Mondjátok meg ti furcsa emberek






Mond mit ér?


Mond mit ér ezernyi könny csepp
Ha egy sincs közte mit érted hullajtott
Volna zokogó lelkek meggyötört hada
Elhagyott sírod körül sebzetten állva
S te csak fekszel majd ott némán
Nyirkos koporsódban méltatlanul, bénán.
Mond mit ér egyetlen igaz szó
Megannyi rút-csaló sorod közt
Mert hazudsz, s tán el is hiszed magadnak
Sötét sarkodban meg kacagsz s kiáltod:
Óh az a sok marha issza minden szavam
De vigyázz csaló, lesznek majd okosok
Kik látják minden szavadban a valót
Mond mit érek én neked
Ha elárulsz s közben észre sem veszed
Hogy fáj az mit velem teszel
Önző lelked dicsfénybe rejted
S vannak kik még hisznek neked
De bosszú szomjas had jár már nyomodban
Menekülésed nincs, csak helyed a pokolban