alkotás minden téren. ami közelebb visz a világ lelkének megismeréséhez.
,,S a tudat hogy már nem lehetek fogaskereke a következő generáció létrehozásának monumentális gépezetében? Nem bánom.Így kellett történnie" /2012 avagy egy új világ kezdete/

szeretem a napfényt,a holdat, a jó könyveket,az igazándiból és mászkerálás szavakat(nyelvtanilag egyik se oké), a kígyókat, a rajzolást, a bonyolult kütyüket, ékszereket, utazni, főzni, eljátszani hogy én vagyok a nagy háziasszony, rendetlenséget csinálni, rendet rakni, aludni, naplót írni, fotózni, piercingek, tetoválások

és még nagyon sok minden van. de végülis kit érdekel úgy valójában hogy én mit szeretek?

csigák, elefántok, giccsképek,agybeteg trútgót képek, horrorfilmek, félni, egyedül lenni, dokihoz menni, bevásárolni(egyátalán vásárolni is utálok)

ezeréves kis iromány, kezdetleges mondatok. de mégis igaz:
fekszem a fűben és nézem a vizet...madarak szállnak fenn az égben,szabadon,számukra nincs határ.övék a kék ég.ó de szeretem nézni őket. szeretek gondolkodás közben zenét hallgatni..szeretek megállni egy érdekes épület előtt és nézni. az a legjobb ha fényképezőgép is van nálam, a romantikus kis utcák mindig
lenyűgöznek.viszonylag messze lakom a várostól, de nem baj mert a természet közvetlen közelében élek, a Duna mellett.csak ki kell sétálnom a gátra és máris gyönyörű látvány tárul elém, az ég felé magasodó fák és a lassan hömpölygő víztömeg, a Duna mely naplementénél gyönyörű. a Nap vöröses fénye visszaverődik a mélyzöld fák lombkoronáján, tökéletes
harmóniát alkotva az alatta elterülő folyóval.Valahol a távolban egy hajó zúg,már messze lehet s csak az víz hullámai árulkodnak hogy egyszer elhaladt arra.leülök a kavicsra,közvetlen a víz mellé és egy bottal megpiszkálom a felszín alatti látható köveket.apró béka ugrik arrébb,alatta kagyló pihen.egy vadkacsacsapat húz el felettem,hangjuk visszhangzik még akkor is amikor már rég messze járnak.Szürkület van. A Nap lebukott a látóhatáron.
a fénye még némi világosságot ad, de már elérkezett a Hold ideje. egyre feljebb kerül az
égbolton.És minél feljebb van, annál fényesebben ragyog.Valami belső erő arra késztet hogy táncoljak a hold ragyogó sugaraiban, és én engedelmeskedem ennek a hirtelen feltörő érzésnek amely hihetetlen boldogsággal tölt el.persze zenéről is gondoskodom. az mp3 mindig velem van.a zene megnyugtat, megvigasztal.a zenével kiadom a dühöm, bánatom, örömöm.ez
az egy gyengém van.ha a zenétől megfosztanak, akkor bennem marad az összes feszültség, és összeroppanok.Szeretek rajzolni.nagyon nagyon. jön egy kósza gondolat és papírra vetem.aztán vagy tökéletesítem vagy vázlatszerűen hagyom.valahogy a rajz és a ,,nevem" is összefügg. Dragonlady.Nagyon szeretem a sárkányokat,sokat lerajzoltam.aztán a Dragonlady-t felvettem mint művésznevet..amúgy legszívesebben zenehallgatás közben alkotok.akkor
születnek legszebb munkáim is.nekem a zene lételem,minden ahhoz kötődik.Valahogy úgy lehet
hasonlítani mint valami függőség.Nem pótcselekvés. Része az életemnek.